Gyilkosom a szeretőm

4.fejezet

Reggel puha ágyban ébredtem egy szál alsónadrágban. A fejem szörnyen fájt. Azt mondják, hogy sok részeg nem emlékszik az eseményekre. Hát én emlékeztem. Mindenre. Ahogy levetítettem fejemben a történéseket arcomra pír ült ki. Ezt nem hiszem el!

-Soha többé nem fogok inni!-fogadtam meg magamnak.

-Én is ezt szoktam mondani.-lépett be Jon mosolyogva egy kis vízzel meg egy tablettával a kezében. Csak egy póló és egy fehérnemű volt rajta, amitől nem is kell mondanom a reakciómat.-Ezt vedd be, képzelem, milyen rosszul érzed magad.

-K-köszi.-dadogtam, majd kikaptam tenyeréből a bogyót és lehúztam a vízzel.

-Öltözz fel, addig megterítek.-azzal kiment és becsukta az ajtót. Fejemet a párnába temettem. Basszus, annyira jól nézett ki! Miután eleget szenvedtem magamra kaptam ruháimat és elindultam megkeresni az étkezőt. Nem volt nehéz mivel nagyon finom illat áradt a helységből.

-Gofrit csináltam, remélem szereted.-Jon az asztalnál ült és engem várt, így én is helyet foglaltam és nekiláttunk.

-Ez nagyon finom lett.-szóltam miután megtömtem nemrég még üresen korgó gyomromat.

-Ennek örülök.-fejét kezén támasztotta úgy nézett.-Nincs kedved ittmaradni még? Úgy is hétvége van.-egy kicsit bizonytalanul de rábólintottam.

-Elmehetek mosdóba?

-Nyugodtan. A lépcsőn felérsz és ott van.-mondta, én pedig követtem utasítást. A feljárat tetején több ajtót is találtam így csak kiválasztottam egyet.-Benéztem de csak súlyzókat, futógépeket és egyéb sporteszközöket láttam ezért visszacsuktam. A következőhöz léptem, ujjaimat a kilincsre fontam mikor egy kéz csapódott fejem mellett a fadeszkának.

-Oda nem mehetsz be!-kiáltott rám, amitől én összerezzentem. Ezt észrevéve kissé  megenyhültek vonásai és már halkabban folytatta.-Ne haragudj, nem adtam pontosabb információt. Az ott a mosdó.-mutatott a megfelelő helyre, én pedig gyorsan berohantam. Jon nagyon kedves velem, de most olyan furcsa volt, főleg a szeme. Most a szinén kívül más sötétséget is láttam. Szabályosan megijedtem.

Megmostam arcomat, majd miután elvégeztem dolgomat lebattyogtam. Ő a nappaliban egy nagy kanapén ült. Mikor meghallott felém nézett.

-Ülj ide! Nézzünk meg egy filmet.-mellé léptem és igyekeztem minél távolabb elhelyezkedni.-Miért ülsz ilyen távol? Félsz tőlem?-kérdezte szomorúan.

-N-nem félek.-feleltem lehajtott fejjel. Hirtelen felém hajolt én pedig alá kerültem.

-Ne hazudj nekem kérlek.-tekintetét mélyen enyémbe fúrta.

-S-sajnálom. Cs-csak egy kicsit félelmetes volt m-mikor rámkiabáltál.-elkaptam fejemet és zavaromban mutató ujjaimat ütögettem össze.

-Ne haragudj, Cole.-azzal hirtelen átölelt. Meglepődtem, majd bátortalanul visszaöleltem. Súlya rámnehezedett.

-Sajnálom.-suttogta fülembe, amitől libabőrös lettem.

Mikor elengedett felült és elkezdett a CD-k között keresgélni. Kiválasztottunk egy vígjátékot majd el kezdtük nézni. Úgy fél óra telhetett el, mikor is megszólalt.

-Ma kell menned dolgozni?

-Nem.

-Van kedved eljönni velem vacsorázni?

-P-persze.-dadogtam és arcom olyan lett mint a paradicsom. Akkor ez most egy randi lesz?