Gyilkosom a szeretőm

18.fejezet

- A hálóm. -felelte, én pedig belepirultam. Vajon milyen lehet? És amikor azt mondta, hogy 'én is úgy döntök', akkor az együttlétre gondolt? De mi lehet a szobájában, amit rejteget? - Gyere, csinálok reggelit. - fogta meg kezemet és levezetett a lépcsőn. Felültem az asztalra és onnan néztem, ahogy feltöri a tojásokat, majd a serpenyőben rántottává süti őket. Segítettem megteríteni, majd nekiláttunk enni. Szeretem, ha néhanapján más főz rám.
- Ma kell menned dolgozni?
- Nem. - válaszoltam és közben egy adag ételt tettem a számba.-Nagyon finom lett. Igazán jól megy ez neked. - mondtam elismerően.
- Egyedül élek, kénytelen voltam megtanulni. - vont vállat.
- Mi a helyzet a szüleiddel? - kérdeztem.
- Meghaltak még régebben.
- Ó. Sajnálom. - szomorodtam el. - Van testvéred? - szerettem volna többet megtudni róla.
- Nincs. Nem nagyon van tudomásom egyéb rokonomról. Én is pont olyan egyedül vagyok mint te. De most már itt vagyunk egymásnak. - simította meg combom. Igaza volt. - Tudnod kell, hogy nagyon ragaszkodó vagyok és nem engedlek el egykönnyen. Bármi lesz, küzdeni fogok érted. - jól estek a szavai. Míg a saját szüleim eldobtak maguktól, ő minden áron mellettem akar maradni.
Megreggeliztünk, majd együtt töltöttük a délelőttöt. Sajnos utána szólította őt a kötelesség, így én is visszamentem a saját lakásomba. Boldogan feküdtem el az ágyamban és ábrándoztam. Még sose szeretett valaki igazán és én sem kötődtem senkihez és semmihez. Na jó, talán Alfredhez az aranyhalamhoz még kisiskolás koromban. De a lényeg, hogy végre számíthatok valakire akiről tudom, hogy mindig mellettem van és nem a wc-ben lehúzva végzi. (szerk.megj.: sajnálom, ez szörnyű volt :d) Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak aznap a fejemben. Végül este elmentem futni, mert úgy éreztem, hogy jót tenne. Eszembe jutott Edward és a bátyja Will. Vajon mit akarhat még tőlem, mit tegyek? Remélem nem akar megerőszakolni. Egyetlen porcikám sem kívánja nekiadni az első alkalmamat. Tegnap óta  nem keresett, talán most egy kicsit leszáll rólam. Habár ez még semmit nem jelent, de reménykedem benne. Végül olyan 8 körül hazamentem, lezuhanyoztam és elmentem aludni. Jonnal megbeszéltünk vasárnapra, azaz holnapra egy találkozót, ezért szerettem volna kipihenni magamat.

Reggel az ébresztőm zavaró nyüszítésére keltem, majd mikor konstatáltam, hogy bőven van időm szerelmem érkezéséig úgy döntöttem, hogy kinyitom az ablakot és élvezem egy kicsit a levegőt. A párkányon ülve nézelődtem. Imádom az őszt. Ez a tipikus esős időszak, ami mindig fel tud dobni, akár milyen komornak is tartják mások. Az illata, a víz érintkezése a bőrömmel nagyon jó érzés.
Mikor meguntam elindultam felvenni valami itthoni ruhát. Rájöttem, hogy takarítanom is kéne, ezért nekiálltam. Idő közben csöngettek, szóval Jon is csatlakozott hozzám. Együtt pár óra alatt végeztünk a kicsiny lakásom rendbetételével. Fáradtan dőltünk a kanapémra.
- Mit csináljunk? - húzott magához és egy puszit nyomott homlokomra.
- Csak most végeztünk. - nevettem el magam. - Pihenjünk egy kicsit. 
- Rendben. Mit szólnál, ha elmennénk utána sétálni a parkba? - kérdezte.
- Hát, nem is tudom. Kicsit félek, hogy összefutunk Edwardékkal.
- Miattuk nem kell félned. Nem árthatnak neked. - mondta komoly tekintettel.
- Akkor rendben. - bújtam mellkasához, amit örömmel fogadott. Egy kicsit még így maradtunk, aztán átöltöztem egy farmerbe és egy rendes pólóba, majd el is indultunk. Nem mertem megfogni a kezét, mert kicsit kellemetlennek éreztem volna. Nem szeretném, ha megbámulnának, ezzel viszont azt érném el. 
A városban kettő park is van: egy az iskola mellett, egy pedig az ellenkező irányban. Az utóbbihoz mentünk, hisz nem szerettem volna összefutni zaklatómmal, vagy most már zaklatóimmal. Nem is tudom. Mikor odaértünk, egy nagyobb facsoport felé indultunk. Letelepedtünk alatta és beszélni kezdtünk. Vele bármiről tudok tárgyalni. Mindig sikerül megnevettetnie, de akár komolyabb dolgokról is eshet köztünk szó. 
Elég vidáman telt el az idő, majd mikor sötétedni kezdett hazaindultunk. Azt mondta, hogy ma este nem jó neki, de holnap nála alszom. Ezt elfogadva váltunk el,  s mikor senki sem figyelt, egy csókot loptam ajkairól, majd bementem az épületbe.

Reggel szokás szerint egy kis testmozgással kezdtem a napot, majd kissé fáradtan indultam az iskolának nevezett börtönbe. Amikor odaértem senki sem állt a kapuban. Furcsának találtam, mert ilyenkor mindig ott szokott állni Edward és a bandája. Arra gondoltam, hogy ma elmarad a tanítás, így visszafordultam volna, de valaki megfogta a vállam.
- Hova mész? - kérdezte a matektanárom.
- Öm...nincs itt senki és azt hittem, hogy ma nincs iskola.
- Nem hallottad a hírt? A 12.-es Edward és állítólag a testvére eltűntek. Pénteken nem mentek haza. Az édesanyjuk arra gondolt, hogy csak buliban vannak vagy ilyesmi, de mikor már vasárnap sem mentek haza hívta a rendőrséget. Ez tragikus, nem de? - szomorodott el. Hogy mi? Vajon mi történhetett? És ez azt jelenti, hogy többé nem fognak zaklatni? Ha igen, akkor örülök, viszont azért remélem jól vannak, hisz nem érdemlik ezt, annak ellenére sem amit tettek.
Az órák nyomott hangulatban, de elteltek. Sokan hiányolták Edwardot és aggódtak érte. Persze, ő volt az egyik legmenőbb diák, egyértelmű, hogy mindenki zaklatott.
Az óráimnak háromkor lett vége és nem sokkal később Jon meg is érkezett értem. Volt nálam váltóruha, így azzal nem kellett már bajlódni. Az autóba beszállva egy puszival köszöntöttem, amit ő örömmel viszonzott.
- Szia kedvesem. - borzolta meg hajamat.
- Kedvesem? - néztem rá felvont szemöldökkel.
- Zavar? Ha nem tetszik, nem hívlak így.
- Nem, nem gond. Igazából tetszik. - mosolyodtam el.
- Ennek örülök.
A házához hajtottunk, majd kiszálltam. A kezembe nyomta a kulcsot.
- Te nem jössz? - kérdeztem, mivel ő tovább ücsörgött a vezető ülésen.
- Még van egy kis dolgom. Ha éhes vagy van kaja a hűtőben. Érezd otthon magad. - kacsintott, majd mikor elléptem az ablaktól arrébgurult, majd elment. Vállatvontam, majd kinyitottam az ajtót és bementem. Levettem az előszobában a kabátomat és a cipőmet, a többi holmim a kanapé mellé téve eldőltem az imént említett tárgyon. Fáradt voltam, így hamar el is aludtam. Úgy egy óra pihenés múlva ébredtem fel, de Jont sehol sem láttam. Feltűnt, hogy esik kint az eső, ezért gondoltam kimegyek, hogy egy kicsit élvezzem az időjárást. A hátsó kertbe sétáltam. Rendezett volt, néhány fával és egy kisebb virágágyással. Az eget néztem és hagytam, hogy a ráhulló vízcseppek lefollyanak az arcomon. Boldog voltam.
Zajt hallottam, így a hang forrása felé fordultam. Eddig fel sem tűnt, hogy van ott egy ajtó. Gondoltam egy pince lehet. Megint hallottam egy puffanó hangot. Odasétáltam és kinyitottam. Jon ijedten kapta felém tekintetét, de attól amit ott láttam, az én ijedtségem nagyobb volt.