Gyilkosom a szeretőm

5.fejezet

Itt ülök az étteremben és Jon-t várom, aki a pultnál beszélget egy pincérrel. Még előtte gyorsan elugrottunk hozzám, hogy át tudjak öltözni és most zavaromban ingemmel babrálok. Feltűnik , hogy elgomboltam így kisietek a mosdóba megigazítani. Mire visszaértem Jon már az asztalnál ült, így én is így tettem. Hamarosan hoztak nekünk egy étlapot.

-Italt hozhatok?-kérdezte a pincér. Ezt a mondatot már én is jól betanultam. Nem a munkahelyemet választottuk, mivel elég kellemetlen lett volna, ha a társaim szolgálnak ki.

-Én egy pohár vörösbort kérnék, az úrnak pedig egy kólát hozzon.-mondta. Hát igen, a multkori eset után még ha nagykorú is leszek, többet biztos nem iszom.

-Máris hozom.-felelte, azzal elsietett.

-Mit szeretnél enni?-nézett rám mosolyogva.

-Nem tudom.-böngésztem az étlapot. - Mit ajánlasz?

-A lasagnéjuk nagyon finom.

-Rendben, akkor legyen az.-leadtuk a rendelést, majd beszélgetni kezdtünk.

-Melyik iskolába jársz?-kérdezte

-A központiba.

-És minek készülsz?-érdeklődött tovább, én pedig illedelmesen feleltem minden kérdésére.

-Hát, nem vagyok túl jó tanuló, nem igazán van rá időm. Szerintem maradok a felszolgálásnál.

-Nem szeretnél egy fizetőbb állást, hogy jobban élj?

-Nekem nem kell sok pénz. Elég annyi, amiből meg tudok élni.-mondtam és ez is volt az igazság. Ő csak elismerően bazsalygott. Idő közben meghozták a vacsoránkat így nekiláttunk. Tényleg jó volt amit ajánlott. Lehet többször fogok idejönni, ha lesz egy kis feleslegem.

Amikor végeztünk Jon fizetett, majd távoztunk. Mivel még egyikünk sem volt fáradt, így a közeli park felé indultunk. A Nap már lemenőben volt és egy fénysugarat festett Jon arcára, amitől koromfekete szemei szinte ragyogtak. Úgy éreztem, mintha már nagyon régóta ismernénk egymást annyi mindent tudtam meg róla ezalatt a 2 nap alatt. De szeretnék még többet kideríteni. Szerintem soha nem állt még ennyire közel hozzám senki. Nem engedtem be az embereket az életembe. Most viszont valami más. Van benne valami, ami megragadott, de még nem jöttem rá, hogy mi is az.

-Már megint azt csinálod mint tegnap. Ennyire tetszem?-kérdezte egy huncutul. Amikor leesett, hogy nagy, tágra nyílt szemekkel bámulom elvörösödtem. Már megint.

-B-bocsi.-motyogtam, majd tekintetemmel cipőmet kezdtem el tanulmányozni.

-Nem baj. Nem zavar. Sőt...eléggé tetszik.-mondta, majd közelebb lépett hozzám és arcomat kezébe fogta ezzel kényszerített, hogy szemébe nézzek. Nagyon meglepődtem, mozdulni se tudtam. Ajkai olyan puhának tűntek. Mélyen íriszembe nézett majd ajkaimra, amik automatikusan szétnyiltak. Elmosolyodott és nem váratott tovább, lecsapott. Finoman ízlelgette először kívül, majd később belülről is számat. Nyelvünk vad táncot járt. Először ellenkezni akartam, de kezét lecsúsztatta derekamra és magához szorított. Úgy döntöttem, hogy elengedem magam és átkaroltam nyakát, majd egy kicsit megemelkedtem, mivel nagyjából egy fejjel magasabb volt nálam. Szorosan lehunytam szemem és kiélveztem a pillanatot. Lágyan körözött nyelve enyémmel. Majd végül levegő hiányában elváltunk ezzel egy nyálcsíkot vonva közöttünk. Mindketten kipirultan néztünk a másikra.

-Ezt megismételhetnénk.-nézett rám perverzen.

-A vacsorát vagy a csókot?-kérdeztem viccelődve.

-Mindkettőt.-kacsintott, majd átkarolta vállamat és elindultunk hazafelé.