•Karib-tenger kalózai a folytatás!•

Ismeretleneken

~Emile Watson~

Damon megfogta a karomat és kirángatott a házból és beültetett egy lovaskocsiba és leült a vezető cucchoz és elindultunk.
Kb. pár perc és ott voltunk csak az a baj hogy nem tudom hogy hol.
Kinyitott az ajtót kiszáltam és a hajókra néztem ahol felsorakozttak.
-Nem akarom hogy bajod esen ezért meny és keresd meg Jacket de ne mond el senkinek hogy holvan.............kérlek!-mondta Damon összintén elállt a lélegzettem hogy mennyire kedves és nem csak a szeretkezés kell neki.
-Rendben de mi lesz Liával?-kérdeztem.
-Nyugi nem lesz baja nem bántjuk!-mondta Damon és megfogta a fel karom és elkezdte simogatni.
-De van egy probléma!-mondtam és itt megállt a keze.
-Mi?-kérdezte Damon.
-Abban a ruhában nem fogja kibirni és a másik nincs rum se a tájlló se semmi be fog dilizni és úgy érzem én is kezdek és jaj istenem nem engednétek el???-mondta hadarva és már a síró görcs kerülgetett.
-Meny fel a hajóra hozzd le neki a cuccait és elviszem jó csak muszály a fivérmel meg menekününk és Lia a kulcs!-mondta Damon.
-Rendben!-mondtam és elindultam a hajó felé.
Felmásztam az egyik logó kötelen bár nem értem miért lóg ha Lia megláttná Jacknek annyi.
Felhuppantam a fedélzetre.
Bekopogtam Henry szobájába de nem reagált rá senki.
Benyitottam de Henry nem volt ott.
Oda mentem Lia szobájához de ott sem volt senki futottam az ebédlőhöz berontottam és Jack meg Will ott ültek.
-Na végre Lia hol van?-mondta Jack és felállt utána Will is.
-Ööö.....be ment a szobájába épp most megy lefeküdni!-mondtam találomra.
-Ohh....rendben akkor én megyek akkor a szobámba!-mondta Will.
-Én is!-mondta Jack és együtt mentek ki az ebédlőből.
Rohantam Lia szobájába és megfogtam egy tiszta inget egy barna bör kabátott egy fekete bőrhöz simuló nadrágot és a csizmáját.
A kardját nem találtam ezért pisztolyra kötöttem a tájolót és az melé a piros fejkendöt a pisztolyt utána a kabát újjába raktam és a kalapott az egész pakra.
A kalap alá dugtam kétt rumos palackot és indulni akartam de mivan ha rájönnek hogy nem fekszik bent?!
Megfogtam a párnákat és a takaró alá dugtam levettem a kampóról a szkba kulcsát és bezártam az ajtót és a fügönyt dirket úgy hagytam hogy lásák hogy "alszik".
Gyorsan lemásztam a kötelen és futottam a lovaskocsihoz.
Damon leszált a vezető cuccról és elém pattant.
-Ennyi?-kérdezte Damon és átvette.
-Igen minden benne van de ne kutakodj!-mondtam.
-Nem esett szándékomba!-mondta Damon és egy nagyon kacaréros mosolyt ejtett a szájára.
-Köszönöm hogy elengedtsz!-mondtam.
-Nincs mit!-mondta Damon.
-Majd meghálálom!-mondtam és bólintott felült a vezető cucchoz és lerakta maga melé a Lia cuccait és rám nézett.
-Holnap találkozunk!-mondta Damon.
-Remélem!-mondtam és Damon megfogta a kantárt és megcsapta és elment a lovaskocsi.
Vissza mentem a hajóra bementem a szobámba ahol Fred feküdt.
Lefelüdtem melé de egyböl rosz érzésem támadt és megfogtam a párnám és a takarom és a földön megágyaztam és Fredet lelköttem és nem ébrett fel.
Lefeküdtem és elaludtam.

~Lia Sparrow~

Lementünk megnézni hogy ki az és Karina és Henry állt a napali közepén és körbe nézegedtek.
-Valamit kerestek?-kérdezte Stefan és karba tette a kezét.
-Lia csak hogy megvagy!-mondta Karina és a kezében volt a kardom.
Elkapott a düh és tikelni kezdett a szemem.
-1. Neked csak Sparrow kapitány, 2. Az ott az én kardom???-mondtam és rá mutattam.
-Most már az enyém!-mondta Karina és neki akartam ugrottam letepertem a földre elkezdtem az öklömel a fejét verni de megfogta  a kardot és a hasamba szúrta megállt a kezem és lefele néztem a hasamra. Felálltam ingadozva kihúztam a kardot a hasamból és megnéztem hogy mennyire súlyos.
Stefánra néztem ő peddig a szeme alatt csikok jelentek meg és a pulilája körül piros lett megfogtam a kezemel a vérző sebbett és neki rohantam Karinának és a szívébe döftem kivettem belőle a kardom és ingadózva leültem a kanapéra.
Henry melém rohant és elkezdte nézegetni a sebbemet.
-Meny már inenn!-mondtam és szaporán vettem a levegőt.
-Sajnálom!-mondta Henry.
-Ló helyet szamár is jó?-kérdeztem  és felhúztam a szemöldököm.
-Zendülő!-mondtam és szúros szemel néztem Henryre. (Aki nem tudja mi az a zendülés azaz amikor a kapitány elen furdúl az egész fedélzett és elárulják öt!)
-Szerintem most meny el!-mondta Stefan.
-Nem maradok!-mondta Henry.
Stefan Henry elé állt és mélyen a szemébe nézett.
-Elmész és nem szólsz senkinek hogy itt van Lia!-mondta Stefan és Henry elment.
Össze tettem a képet és rájöttem hogy mi Stefan.
Stefan leült melém és megnézte a sebbet.
-Nem vészes!-mondtam.
-Azt láttom!-mondta Stefan.
Felállt és elment aztán egy egy fél perc vissza jött egy alkoholal és egy kötésel.
Kerek szemekel nézettem rá ő peddig elnevette magát.
-Ne nézz így!-mondta és nevetett tovább.
-Szabad?-kérdezte és elnéztem és bólintottam.
Leöntötte a kötést alkolholal és óvatosan a sebb helyére nyomta.
-Ssssssssssz!-sziszgtem.
-Tarsd ott még egy kicsit!-mondta és megfogtam a kötést és ott tartottam.
Halottam ahogy a hátam mögül hogy nyílik az ajtó.
-Hoztam cuccot őfelségének!-mondta Damon és becsapta az ajtót.
-Mi történt itt?-kérdezte Damon elém állt és lerakta a ruháimat az asztalra.
Érte akartam nyúlni de Stefan cöccögött és vissza csaptam magam a kanapéra.
-El vinnéd?-kérdezte Stefan.
-Igen!-mondta Damon és Karina holttestéhez ment.
Megfogta a lábánál fogva és kifele húzta.
-Legalább akkor a tájolóm és a kardomat add oda létszives!-mondtam és Stefan oda adta az egész pakott ami ott volt.
Megnézegettem mik voltak ott és nagy szerencsémre kétt üveg rum volt közte.
Elvettem a tájolóm és kinyitottam.
Kifele mutatott a nyíl és hátra néztem az ajtó fele.
Stefan fölém hajolott és nézegette  a tájolót.
-Hogy hogy nem északra mutatt?-kérdezte Stefan és leült melém.
-Mert ez a tájló azt mutattja amit nagyon szeretnél!-mondtam és Stefan megnézte merre mutatt a nyíl.
-Megnézhetem?-kérdezte Stefan és a kezébe nyomtam.
Neki egy lefelé vezető lépcsőhöz mutatott a nyíl.
-Mit szeretnél?-kérdeztem és Stefan gyorsan becsukta a tájolót.
-Whisket!-mondta és fel állt és ment a vitrinhez és öntött magának whisket.
-Kérsz?-kérdezte Stefan.
-Egy poharat!-mondtam és Stefan öntött bele whisket.
Oda adta én peddig megfogtam a poharat és kiöntöttem a melettem lévő növénynek.
Kerek szemekel nézett rám Stefan.
Megfogtam  a rumos üveget kiszedtem a dugót és bele öntöttem a pohárba.
Letettem magam melé a rumos üveget és bele ittam a rumba és keresztbe tettem a lábam ahogy csak tudtam.
Stefan megrázta a fejét és leült a fotelba.
-Mesélj magadról!-mondta Stefan és felém forditotta a fotelt.
-Miért vagy velem ilyen kedves ha nem engedsz el hisszen én fogoly vagyok elvilleg!?-mondtam és lehúztam a rumot és öntöttem mégegyett.
-Mert nem üldözől minket és amugy is ha Jack holnap utánig nem érdeklödik utánad akkor elengedünk!-mondta Stefan és bele ivott a poharába.
Bejött Damon és öntött magának is ő peddig a másik fotelba ült.
-Nos meg magyaráznátok hogy mi volt ez az elöbb?-kérdezte Damon.
-Karina ő volt a foglyom amikor apámat ki szabaditottam a tömblöcből Portugán és a lány is ott volt. Aztán mikor elhagyom a hajót egy- kétt órára egyböl zendülés tör ki!-mondtam és nézegettem a rumot a poharamban.
-Értem de egyedül nem lehet zendülni!-mondta Damon.
-Nem is hanem Henry Turner volt a csatlosa!-mondtam és felhúztam a szemöldököm és rá néztem Damonra.
-Neked is van nézésed csak töled az ember frászt kap!-mondta Damon.
Bel ivott Damon a poharába letette az asztalra és felállt.
-Na mentem lefeküdni!-mondta és felment a szobájába.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem meg Stefant aki furcsán nézett rám.
-Nem igazán te?-kérdezett vissza.
-Nem!-mondtam és legyürtem a rumot és a dugót vissza raktam az üvegre.
-Szerintem én is megyek aludni!-mondta Stefan.
-Rendben.-mondtam és néztem a kandalott ahogy a parázs pattog.
-Egész este itt leszel?-kérdezte Stefan.
-Nincs jobb dolgom!-mondtam és Stefan sóhajtott egyett.
-Nem akarsz nálam aludni?-kérdezte rá néztem aztán vissza a kandalóra.
-Nem.-mondtam unottan.
-Hát....rendben jó éjt!-mondta és felment.
Végig néztem ahogy becsukja az ajtót.
Nyöszörögve de felálltam és az asztalhoz mentem ahol elvettem egy papírt és kétt cerúzát.
Vissza ültem és elkezdtem le rajzolni a Végzett Háromszögnek a másátt hogy legalább előre haladjak a tervemben.

~Stefan Salvatore~

Lefeküdtem az ágyba és lekapcsoltam a vilanyt.
-Szépen lekoptatott!-mondta Damon a másik szobából.
-Haha nagyon vicces de nem értem mi olyan rossz bennem?!-mondtam és az egyik irányba fordultam.
-Halod?-kérdezte Damon.
-Igen.-mondtam.
-Ez most komolyan dudól ilyen rossz helyzettben?-kérdezte nevettve Damon.
-Úgy látszik!-mondtam.
-És mivan Emilevel hogyhogy elengedted?-kérdeztem.
-Hát......mert neki nem kell itt lennie!-mondta Damon és a hátamra feküdtem.
-Bevésödőtt?-kérdeztem és sóhajtott egyett.
-Lehet!-mondta Damon.
-Remélem neked több szerencséd lesz mint nekem!-mondtam.
-Elvileg Henry is hajtott Liára de neki nem sikerült mert Lia mást szeretett volna!-mondta Damon.
-Ezt igáig is tudtam!-mondtam.
-De azt nem hogy Lia inkább keményebb és bátrabb fiúkat szereti!-mondta Damon.
-De egy kalóznál mi jobb?-kérdeztem.
-Egy vámpír!-mondta Damon.
-Soha nem tudhatja meg!-mondtam.
-Jól van na jó éjt holnap húzos napom lesz!-mondta Damon.
-Jó éjt!-mondtam és gondolkodtam és elaludtam.

~Lia Sparrow~

Vártam pár percet míg elalszanak.
Óvatosan felálltam és a lefele vezető lépcsőhöz mentem.
Lementem de nem volt lent semmi.
Csak egy ajtó ahol virágok voltak meg egy nagy doboz ami kivül fehér volt.
Bele néztem és vér tasakok voltak benne.
Gyorsan becsuktam és fel mentem  ahol Stefan állt.
-Mit kerestél oda lent?-kérdezte és karba tette a kezét.
-Nagyon kiváncsi voltam hogy mivan oda lent mert oda mutatott neked a nyíl és nem gondoltam volna hogy ennyire szereted a virágokat!-hadartam el.
-Csak virágokat láttál?-kérdezte vissza.
-Miért kelett volna mást?-kérdeztem.
-Nem.-mondta Stefan.
-És ez mi?-kérdezte és a rajzomra mutatott.
Oda mentem és kivettem a kezéből.
-Ez a Végzett Háromszöge ahova szeretnék ezután menni mert ott van egy kincs csak nem tudom hogy micsoda!-mondtam.
-Na jó gyere!-mondta Stefan és felment a lépcső fele.
Utána mentem és a szobájába ment ahol a törmelékek már nem voltak ott patika tisztaság volt bent.
-Itt alszol!-mondta Stefan és az ágyra mutatott.
-Biztos hogy nem!-mondtam.
-Biztos hogy de na gyerünk mert holnap reggel 8 már fent kell lened!-mondta Stefan.
-Ahjj!-sohajtottam és elkezdtem levenni a az ővemet.
Stefan nyitott szájal nézett rám.
Utána levettem a kalapom és a fejkendőmet meg a csizmám és lettetem a székre.
-Akkor melyik oldalon alszol?-kérdezte Stefan.
-Jobb!-vágtam rá és leültem arra az oldalra.
-Rendben!-mondta Stefan és becsuszott a bal oldalra.
-Jó éjt!-mondta Stefan és lekalcsolta a lámpát.
-Neked is!-mondtam és befelé fordultam ahol Stefan feje is volt.
Megforgattam a szemem és a hátamra feküdtem.
-Nem aludthatok inkább a pincébben?-kérdeztem.
-Ha neked ott jobb!-mondta Stefan .
-Köszönöm!-mondtam és felültem.
-Azt hittem viccelsz!-mondta Stefan és ő is felült.
Vissza dobtam magam és néztem tovább a plafont.
-Na jó akkor ki birom ezt a pár órát itt!-mondtam és magamra húztam  a takarót.
Stefan is vissza feküdt és elaludtunk.
Hajnali kettő fele fel ébredtem és lementem de nem az volt akire számitottam......

      Folyt.köv