•Karib-tenger kalózai a folytatás!•

**Végtelen problémák**

~Stefan Salvatore~

Arra keltem hogy a szemembe süt a nap. Kezemel takartam közben felültem. A nyakam hihetetlenül fájt. Felálltam és felvettem a trikómat és a csizmám.
Lia megágyazott ahogy láttam és rendet rakott mert tegnap nem volt ekkora rend.
Kimentem a szobából és a szemem fölé tettem a kezem és Lia éppen mosta fel a fedélzetett.
Rám nézett és folytatta tovább. Oda mentem hozzá.
-Ezt nem a legénységnek kéne csinálnia?-kérdeztem mosolyogva.
-De csak le léptek mikor nem voltam a hajón!-mondta Lia és bele rakta a felmosot a vödörbe.
-Bunkók!-mondtam.
-Azok!-mondta és ívesen kikerült és a lépcső alá rakta a felmosót.
Eszembe jutott amit Henry mondott és tényleg ezt csinálja. Őszintén előszőr nem hittem neki.

~Emile Watson~

Az ablak előtt ültem és néztem ami kint lezajlott.
-Miért nézed őket?-kérdezte Damon és rá néztem és az ágyamon ült.
-Rossz láttni hogy Stefan szenved és mi meg boldogok vagyunk!-mondtam és melé ültem és átkarolt.
-Stefan béna csajozásban ennyi majd megoldja!-mondta Damon.
-Segíts neki!-mondtam.
-Inkább te segíts neki te tudod hogy mi tetszik Liának nem?-kérdezte.
-De!-mondtam és felálltam.
Felvettem a nadrágom és a polóm.
-Hozzol nekem egy üveg whiskeyt?-kérdezte Damon.
-Hozznék ha nem csak rum lenne a hajón!-mondtam és adtam neki egy csókot.-de megkérdezem van e!-mondtam és kimentem.
Stefan a hajó oldalán nézelödött.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Neked is!-mondta közben rám se nézett.
-Ne segítsek?-kérdeztem.
-Miben?-kérdezte miközben tudta hogy miért kérdem.
-Hát Liánál!-mondtam.
-Nem kell! Megoldom!-mondta és arrébb ment és le ment a tömblöcökhöz.
Nem ezt a választ vártam.
Be mentem Liához aki épp a polcót kalapált fel a falra.
-Szia!-köszönt jó kedvűen.
-Miért csinálod ezt vele?-kérdeztem.
-Mit?-kérdezte szintén mintha nem tudná.
-Kicsit már túl szigorú vagy a határaidhoz és ezt már egyszer megbeszéltük.
-Figyelj nekem erre nincs időm és amugy is tegnapi miatt egy kicsit nem nem is kicsit nagyon haragszom!-mondta miközben leszált a létláról.
-Értem én de nem fordul elő többet és kedves és lágy szívű de ha ezt csinálod akkor inkább mond meg neki és ne hülyitsd!-mondtam és rám nézett de olyan szemekel hogy ölni tudodott volna vele.
-Megnézném te hogy reagálsz hogyha Damon megtámadna!-mondta és kivett a szekrényből egy üveg whiskeyt és felém tolta és be ment a szobájába.

~Lia Sparrow~

Nem értem hogy miért olyan fontos a szerelem az életbe. Igen jó érzés de elkötelezni magad valakivel aki csak bele szól az életedbe az minek?
Leültem a székemre és tiszta kupi volt Stefan matraca.
Felálltam és össze hajtottam a takarót és a párnát felráztam és alatta a naplója volt.
Nagyon vastag volt és látszott hogy rakta hozzá lapokat.
Hajtott a kíváncsiság magamhoz vettem és kinyitottam az utolsó oldalon. Tegnapi volt.
____________________________________
Megtaláltuk őket. Hihetetlen de Lia elégé furcsán reagált. De utána elmentünk enni és táncolni a kikötőbe és fantasztikus volt. Utána elmentünk sétálni. Egy szökőkútnál leültünk minden tökéletes volt és majdnem megcsókoltam de felállt és abban a pillanatban összetört bennem valami. Csalódottan álltam fel melé és kínos csöndben mentünk vissza a hajóra.
Most itt ülök egy matracon és nézem. Bár amit csinált picit megérintett mégis megtudnék neki bocsátani. De az éjség rajtam van. Nem tudom hogy sokáig bírom e még. Tudtam hogy valamit otthon felejtettünk. Nem tudom hogy Damon hogy bírja de én éhen pusztolok.

1982.jan.22

Becsuktam és elgondolkoztam egy kicsit mikor hangokat hallotam lentről a tömblöcből.
Vissza raktam a naplót magamhoz vettem a kardom és a pisztolyom kimentem a szobámból és Emile jött ki a szobájából mögötte Damon jött.
-Maradjatok majd én megnézem!-mondta Damon.
-Ne majd én!-mondtamés lassan le mentem a lépcsőn.
Végig mentem a rácsokon és leghátul két lábat láttam.
Stefan szeme vörös volt és erek voltak körülötte.
-Menj el!!-üvöltött rám.
-Nyugalom!-mondtam és letettem a fegyvert és a pisztolyt.
-Lia kérlek!-mondta és bejebb mászott.
-Várj egy kicsit!-mondtam és körbe néztem és eszembe jutott valami.
Megfogtam a kardot és felvágtam a tenyerem és le gugóltam .
Felé nyújtottam és nem mertem oda nézni.
Érzetem egy szúró fájdalmat de utána már alig.
Elengedte a kezem és a vérem a szája melett folyt le.
Ránéztem a sebbemre és gyorsan a levettem a kalapóm és a fejkendőmel bekötöttem.
-Most nagyon lelki ismeretem van!-mondta Stefan és megtörölte a száját.
-Keresek egy szárazföldet!-mondtam és a megsimogattam az arcát.
Felálltam és felsegítettem Stefant.
Felvettem a pisztolyom meg a kardom.

~Damon Salvatore~

Feljöttek és Lia keze be volt kötve.
-Ez komoly?-kérdeztem.
-Van jobb ötleted?-kérdezte Lia.
-Kibírhata volna!-üvöltöttem vele.
-Damon nyugodj le!-mondtam Emile.
Idegesen be mentem Emile szobájába és belerúgtam a falba.
Emile utánam jött.
-Mi a baj?-kérdezte és leült melém.
-Ha egyszer iszik belőle kíváni fogja még többször!-mondtam és Emile ledöbent.
-Uram atyám!-mondta.

~Lia Sparrow~

Bementünk a szobába és elővettem a térképet és megnéztem merre van a legközelebbi szárazföld.
-Maximum holnap este jutunk szárazföldhöz!-mondtam és húztam a szám.
-Kibírom!-mondta és megsimogatta a felkarom.
-Megyek és megmosom a tenyerem!-mondtam és bolintott és bement bezártam az ajtót és leszedtem a kötést és eltűnt a seb.
-Mi?!-néztem a tenyerem.
-Baj van?-kopogott be Stefan.
-Nem nincs!-mondtam és megfogtam egy vékony törölközöt és betekertem vele a kezem hogy nehogy meglássák hogy eltűnt.
Kimentem és Stefan oldalasan neki dölve az ajtó melett várt.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Aha!-mondtam és magamhoz vettem a sárkányokról szóló könyvem és leültem az ágyamra.
Stefan a naplóját és elkezdett irni.
Melegem volt ezért levettem a kabátom és Stefan minden mozdultomat nézte.
Letettem a könyvem és kimentem nem bírtam hogy nézett.
Oda álltam a kormányhoz és oda voltak kötve a kötelek. Emlékszem 2 évvel ezelőtt még 4-en voltunk most meg maradtunk 2-en és mindig a köteleken ugráltam.
Leköttötem egy kötelet és felálltam a lécre.
Lendültem és egyenesen fel az árbocra érkeztem kiengedtem és megindult a hajó.
Feljebb másztam és a legtetején leültem és nézte a naplementét.
-Ez nagyon hiányzott!-mondtam és hátradöltem.
Pár perc múlva lejebb másztam és megfogtam egy másik kötelet vissza lendültem a kormányhoz és elővettem a tájolót és észak keletre mutatott. Fordítottam a kormányon és arra fele vihar felhők voltak.
-Nem hiszem el!-mondtam és örültem.-Végre!!!!
Meghúztam a másik árboc kötelét és meghúztam gyorsabban mentünk leugrottam és oda kötöttem a fő árbochoz.
Vissza mentem és pont alá érkeztünk.
Elkezdett lassan esni az eső.
Néha villámlót.
Emile kijött a szobájából.
-De rég volt!-mondta és felnevettet.
-Kapaszkodj!!!!-üvöltöttem és egy nagy hullám feldobta a hajót.
Sárgán világított a szemem azaz a kráken belekapaszkodott a hajóba.
-El ne törd!-mondtam és vissza változott.
-Damon alszik!-üvöltött.
-Csukd be az ajtót puhább ehez!-mondtam és becsukta.
Emile felmászott az árbocra és leült.
Én egy gyors jobb kanyart vettem a villám elkerülése miatt.
Stefan jött ki az ajtón.
-Mi folyik itt?-kérdezte.
-Ne pofázz kapaszkodj!-mondtam és nevettem de mikor az előttem lévő cunamit megláttam kicsit megilyedtem.
Nagy levegőt vetem de Emile egy óriási burkott varázsolt a hajó köré és át repültünk a cunamin.
Ezután kitisztult feletünk az ég és a csillagok csillogtak fent.
-Ez jó volt!-mondta Emile és leugrott az árbocról és a burok eltűnt.
-Ilyet még nem láttam!-mondta Stefan.
-Akkor sokat fogsz még láttni!-mondta Emile.-de megyek aludni!
-Oké!-mondtam és elment.

~Emile Watson~

Kinyitottam az ajtót és arra felébredt de a vihara nem.
-Cuki vagy!-mondtam nevetve.
-Miért?-kérdezte komás fejel.
-Mert az előbb vihar volt!-mondtam.
-Észre se vettem!-mondta.
Levettem a kabátom megtöröltem a hajam.
Melé feküdtem és megcsókolt és átkarolt.
-Szeretlek!-súgta a fülembe.
-Én is!-mondtam és elaludtunk.

~Stefan Salvatore~

Melé álltam és néztűk a csillagokat.
Lement és kikötőte a köteleket és behúzta a vitorlát.
Vissza jött kinyitotta a tájolót és előre mutatott.
-Figyelj én!-mondta volna Lia de közbe vágtam.
-Szeretlek és nem érdekel ha te nem de egyszer úgyis meg szeretsz valahogy!-mondtam és csak nézett előre semien érzelmet nem mutatott ki magából.
-Figyelsz rám?-kérdeztem.
-Uhum!-mondta.
Rám nézett és fel nézett az égre és elmosolyodott.
Felnéztem és egy sárkány repült feletünk.
-Ez hogy?-kérdeztem.
-Úgy ahogy te vámpír vagy!-mondta és elmosolyodott.
-Te hívtad ide?-kérdeztem.
-Igen mikor kisebb volt olyan 11-12 éves voltam akkor mindig szeretem volna egyett! Amikor 13 éves lettem akkor találtam egy zöld tojást mai napig keltetem egy meleg helyen és tegnap kelt ki és kifejlett példány lett!-mondta.
-Milyen fajta?-kérdeztem.
-Wood Wraith! Az a neve hogy Tompa!-mondta elcsodálva. A sárkány zőldszínű és tüskék voltak a hátán.
-Én is!-mondta erre kaptam a lehetőségen magamhoz húztam és megcsókoltam de előszőr nem viszonozta de utána igen.

                                 Folyt.köv.