•Karib-tenger kalózai a folytatás!•

>Változás majd vissza esés<

~Stefan Salvatore~

Miután elváltunk hátrébb lépet és vörös arccal nézett vissza rám. Felnézett és a sárkányt követte a tekintettével.
Néztem én is és csak a hajó felett körözött. Abban a pillanatban egy ágyú majdnem eltalálta de arrébb repült. Lia fel futott én utána és egy ellenséges hajó próbálta a sárkányt le lőnni.
Lia kétségbe esetten nézett körbe mit tegyen.
Láttam rajta hogy ez a sárkány fontos a számára és megisértem.
Levettem a kabátom és beugrottam a vízbe.

~Lia Sparrow~

Miután Stefan beugrott a vízbe elkezdett úszni a másik hajó felé. Segíteni akartam.
Előidéztem a krákent és felálltam a hajó szélére.
Stefan alá vezettem és a kráken felemelkedett és feldobta a hajóra.
Mészárólni kezdte fent a legénységet.
A kráken meg össze törte alul a hajót.
-A kapitány élve kell!-mondtam és a kráken lekapta a hajóról. Emile melém termet Damonnel együtt.
Emile a hajót az égbe varázsolta és a sárkány tűzgolyót lővelt a hajóra.
Kráken feldobta a fedélzetre a kapitányt Damon meg lefogta. Stefant felrakta a hajóra és elmerült. Emile a hajót a vízbe vágta.
Stefan a száját törölgette.
A sárkány óvatosan leszállt a hajómra és lassan felé nyújtottam a kezem és lehajtotta a fejét.
Hihetlenül boldog voltam hiszen végre a sárkány akit rejtegettem itt lehet velem.
-Nem akarok közbe szólni de nem akarsz kezdeni vele valami?-kérdezte Damon.
Lassan lesétáltam és felemeltem a fejét.
-Nem tudtam hogy......!-mondta de közbe vágtam-shhhh!
-Neve?-kérdeztem.
-Eduard!-mondta.
-Viszlát Eduard!-mondtam előkaptam a kardom és elvágtam a torkát.
Damon elengedte és elfeküdt a földőn a holttest.
Vissza raktam a kardom.
-Ez a csapat munka fantasztikus volt!-mondta Emile.
-Szerintem is!-mondta Damon.
-Emile kérlek!-mondtam és a holttestre mutattam.
Felemelte varázserejével és bedobta a vízbe.
Stefanra néztem aki szeme a vértocsán volt a padlón és szemei megint olyanok voltak.
-Stefan!-mondta Damon és melé állt ha bármi történe.
-Rendben vagyok!-mondta és elnézett.
A sárkány közelebb ment Emilehez és picit meglökte.
-De furcsa ez a sárkány!-mondta és megsimogatta a fejét.
-Szerintem gyönyörű!-mondtam és én is oda mentem és megsimogattam.
-Hol lesz a helye?-kérdezte Damon.
-Nem tudom de olyan kéne ahol nem látják meg mikor este van de nem is a szobákban!-mondtam.
-Tömblöcöknél?-kérdezte Emile.
-Sok ott a csontváz!-mondtam és raktára néztem.
-A raktár ott csak ki kell pakolni és szuper!-mondtam.
-Oké!-mondta Emile.
-Menjünk aludni és majd holnap megcsináljuk!-mondta Damon.
-Oké jó éjt!-mondta Emile és elmentek karöltve.
-Menjünk!-mondta Stefan.
-Gyere!-mondtam a sárkánynak.
Elindultunk és jött utánunk.
Kinyitottam az ajtót és egyből Stefan matracára feküdt.
-Na szép!-mondta és nevettem rajta.
-Kicsit kicsi ehhez ez a szoba!-mondtam.
-Meglehet!-mondta Stefan.
-Segítesz kirakni a könyves  szekrényt?-kérdeztem.
Oda ment felemelte és kivitte.
-Állj fel egy picit!-mondtam és hesegettem.
Felugrott és én a szekrény helyére toltam a szivacsot és ki hajtottam rá tettem még pokrocott.
-Gyere!-üttögettem meg a matracot és rá feküdt. Nyujtozkodott és letette a fejét.
-Én hol alszok?-kérdezte Stefan.
-Öhm aludj az ágyamban én ugyis megcsinálom a raktárt és be rakom oda a szekrényt és az asztalom és akkor itt fog maradni a szobában!-mondtam és száját húzta.
-Nem alszol inkább.....velem?-kérdezte és közelebb lépet.
-Úgyis kormányozznom kell és felkel takarítanom a vért!-mondtam.
-Most azt hadjad majd holnap!-mondta.
Morgott egyett a sárkány oda néztünk de nem volt semmi sehol.
-Biztos csak álmodik!-mondta Stefan.
-Hát jó rendben de én alszok belül és semmi tapizás!-mondtam és levettem a kabátom. Nagy mosoly derült az arcára. Levettem a kalapom és a csizmám.
Be mentem a fürdőbe. Felfogtam egy cofba a hajam és meg mostam az arcom és átvettem az alvós ruhám.
Mikor kimentem furcsán nézett rám.
-Mi az?-kérdeztem.
-Semmi!-mondta.
-Nincs alvós ruhád?-kérdeztem és körbe nézett.
-De ott van a böröndőmben!-mondta felállt én peddig a másik szekrényemből kivettem két takarót az egyikkel be takartam a sárkányt és a másikat az ágyra raktam hogy ne legyen veszekedés a takaróért.
Megágyaztam és be ültem belülre és Stefan addigra pont átvette a alvós ruháját.
Épp ült volna le mikor megszólaltam.
-Elfújod a gyertyàt?-kérdeztem és odament elfújta és vissza ült.
Én eldőltem és betakaróztam. Stefan ugyanúgy.
És óvatosan bejebb húzódtak a biztonság kedvéért.

~Emile Watson~

Bementünk a szobába és Damon letámadt.
Miután elváltunk csak csillogott a szeme és felkapott és nevetésben tört ki amit nem értettem de vele együtt örültem.
-Minek örülsz ennyire?-kérdeztem és letett.
-100 éve nem voltam ilyen boldog mint most és remélem ez öröké így marad!-mondta.
-Nem fogok öröké élni ugye tudod?-kérdeztem és ravasz mosolyra húzta a száját.
-Nem fogom hagyni hogy meghalt soha!-mondta és megölelt.
-Valamit nem értek!-mondtam és kérdően nézett rám.
-Amit mondtál hogy kiváni fogja a vérét!-mondtam.
-Igen?-kérdezte.
-Azóta nem harapott bele!-mondtam.
-Nem olyan értelemben....neked is van egy olyan illatod ami csábít arra hogy átharapjam a torkod de én ezt tudom uralni de Stefan nem és 1957-Ben ha jól emlékszem lemészárólt egy egész falut és nekem kellett utána takarítani!-mondta Damon és picit megrémültem.
-Inkább hagyjuk ezt a témát és aludnunk!-mondta és ledobott az ágyrá aztán melém ugrott és elaludt én még egy kicsit gondolkodtam mert nem mertem megkérdezni amit akartam.
Miért jöttek ilyen korán és gyorsan.....

~Reggel~

~Lia Sparrow~

Felkeltem a napsütésre ahogy az arcomba világít.
A sárkány nem volt a matracon.
Hirtelen egy ismeretlen lány benyít egy íjal a kezében és rám lőtt a hasamat talàlta el.
-Rohadt élet!-mondtam és fogtam a hasam és felpatantam és miközben lőtt rám a kardomért nyúltam és azzal véttem a lövéseket.
Eldobta a íjàt és elővette a kardját. Elkezdtünk vívni egyenesen ki a fedélzetig le mentünk.
-Jó vagy.....de nem elég jó!-mondta és kíverte a kezemből a kardot.
Idéztem volna fel a krákent de nem volt a nyaklánc a nyakamba.
-Na gyerünk ölj meg ha tudsz!-mondtam és a kardját felém súhintotta. Avval a lendülettel oldalra léptem és rúgtam egyett a hátába.
Felállt és lőtt felém egyett mikor az nyíl előttem megállt.
Emile fogta vissza és megfordította.
-Vissza a feladónak!-mondta és a lány elugrott.
Aztán a lány hirtelen eltűnt.
-Hova lett?-kérdeztem.
-Nem tudom!-mondta Emile.
Oldalra néztem és egy kikötőben voltunk.
-Mi a jó Poszeidón?-kérdeztem idegesen.-Mit keresünk itt?-kérdeztem Emilet.
-Stefan megkért hogy kormányozzak ide!-mondta és Stefan és Damon pont jöttek fel a fa lépcsőn.
-Mi történt?-kérdezte Damon.
-Egy ismeretlen lány volt fent és rá támadt Liára!-mondta Emile.
-Hol van a sárkány?-kérdeztem és Damon felfelé mutatott és felnéztem.
Ott ült az árbocon.
-Jól van!-mondtam és felvettem a kardom és besétáltam a szóbábamba.
Kihúztam a nyílat a hasamból és sziszentettem.
Levettem a kezemről a fáslit és eldobtam.
Vártam hogy beforjon a sebem de nem úgy fort be ahogy terveztem.
Egy x alakba maradt. Próbáltam megmosni alkoholt önteni rá de semmi sem hatott.
Eszembe jutott a nyaklánc.
Felvettem még arra sem múlt el.
Hagytam az egészet és felvettem a nadrágom amikor kopogtak.
-Gyere!-mondtam azt hittem Emile az.
Stefan volt az (jelzem volt rajtam meltartót csak hogy a félre értést kerüljük.) egyből az x-en állt meg a szeme.
-Jaj ne!-mondta és becsukta az ajtót.
-Mi az?-kérdeztem.
-Rayna Cruz volt az aki meglőtt?-kérdezte idegesen.
-Nem tudom csak úgy benyitott és rám lőtt.
-Ezt nem értem hisz nem vagy vámpír!-mondta.
-Elmondanád miről van szó?-kérdeztem.
-Vámpírölő! Csak is vámpírokra vadászik!-mondta Stefan.
-És?-kérdeztem.
-Evvel megjelölt és addig nem nyúgszik míg meg nem ől de ne aggódj nem fogom hagyni!-mondta Stefan.
-Nem aggódom!-mondtam és az ingemért nyúltam.
-Kórházban voltatok?-kérdeztem.
-Miért?-kérdezte.
-Vér miatt!-mondtam.
-Nem de akkor megyek!-mondta Stefan.
-Menjek veled?-kérdeztem.
-Ha akarsz!-mondta.
Felkaptam a kabátom a csizmám a kalapom és beraktam a kardom és a pisztolyom.
-Mehetünk!-mondtam és elindultunk ki.
-Damon majd mi hozzunk vért ti maradjatok!-mondta Stefan.
-Biztos ne menjek én is?-kérdezte.
-Nem kell!-mondta Stefan.

Folyt.köv