•Karib-tenger kalózai a folytatás!•

•Vissza térés•

~Jack Sparrow~

A hajó lassan megállt melletünk. Emilet pillantottam meg a kormány mögött.
Liát kerestem de nem láttam helyette egy férfit nem is egyett kettőt. Elővettem a távcsővem és bele néztem. Tátott szájjal engedtem le a távcsővet a szemem elől.
-Ezt nem hiszem el!-mondtam mérgesen.
-Mi az?-kérdezte Gipsz.
-Azok ott a Salvatore testvérek!-mondtam majd a kardom elő vettem és megfogtam egy kötelet és átlendültem a másik hajóra.
Felnéztem és Emile melett volt egy lila köd.
Értetlenül néztem Emilere aki megrázta a fejét.
Stefanra néztem aki ilyedten engem nézett.
Damon melé ment.
-Mit kerestek itt?-kérdeztem idegesen.
-Megmagyarázom!-mondta Emile és le rohant.
-Hol van Lia?-kiabáltam vele.
-Ott!-mutatta Stefan a ködre. Kerek szemekkel néztem a füst felhőt.
Emile csetintett avval eltűnt a köd. Ott állt Lia nagy mosolyal az arcán. Egy fehér gatyában és polóban volt. Haja be volt fonva.
Elképedve néztem hogy mit tettek vele.
-APUCI!-kiabálta majd le rohant hozzám és megölelt. Elöktem magamtól majd felvont szemöldökel néztem rá.
-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem majd megböktem a vállát. A mosoly lefagyott az arcáról. Ilyedten nézett engem. Végig nézett magán majd a többieken is.
-Vámpirok!-mondta majd kivette a kezemből a kardot és Damon felé dobta aki egy lépésel elállt a kardtól.
-Ez meg most mi?-kérdezte felháborodottan Damon.
-Ilyen gyorsan változott volna meg a személyisége?-kérdezte Emile. Nem értettem miről beszéltek. Liára néztem aki engem nézett. Végig mértem egy flegma nézéssel majd Stefanra és Damon között vaciláltam hogy kit nézzek. Stefanánon maradt a döntésem.
-Előbb téged belezlek ki aztán az öcsikéd!-mondtam ilyesztő mosolyal majd elővettem a pisztolyom.
Lia kikapta a kezemből majd kétszer rá lőtt Stefanra.
-Neee!-kiabálta Damon és testvére után kapott. Lia remegő kézzel állt a pisztollyal a kezében. Eldobta majd a fiúhoz rohant.
-Sajnálom....én jézusom!-mondta és láttam hogy majdnem sír. Nem hittem el.
-Nyugi sima golyó!-mondta Stefan higgadtan és felült. Lia arc kifejezése egyből megváltozott.
Ideges de nyugodtá vált.
Nem tetszett hogy van melette így megfogta a hóna alatt majd felemeltem és magam mögé raktam.
-Hagyd őket Jack!-kiáltott rám Emile majd elém állt.

~Lia Sparrow~

Mikor ott térdeltem Stefan melett és mintha farkas szemet néztünk volna fel jöttek az emlékek. Hogy kit akartam. Hogy ki is vagyok. Kit akarok. Mit akarok.
Eszembe jutott az is hogy hova akartam menni.
-Tanács....!-suttogtam magam elé.
Mikor apám fel emelt és maga mögé rakott kicsit meg ilyedtem de rá jöttem. Nincs időnk időzni.
-Az idő pénz!-mormogtam magam elé mikor apám megfordult.
-Menj át a hajódra! Megyünk a tanácsra!-mondtam avval fordultam és a kormányhoz mentem.
Apám kerek szemekkel figyelt engem.
-Kellenek közlegények!-mormogtam magam elé újjból.
Apám meg mozdult és felvette a pisztolyát a földről majd átment a másik hajóra.
Lerohantam és fel húztam a horgonyt.
-Vitorlát ki engedni!-kiabáltam és Emile futott is.
Felrohantam a kormányhoz és gyorsan balra kezdtem tekerni.
El húzodtunk a másik hajótól. De ugyan úgy egyenesen mentünk.
Berohantam a szobámba felvettem a barna gatyám és a csizmám. Hozzá az övet amibe bele tettem a kardom és a pisztolyom. A tájoló ott lógott rajta. Ki engedtem a hajam. A raszta hajam a vállamra omlott.
Felkötöttem a piros kendőt a fejemre és rá a kalapot.
Felvettem a hosszú kabátom és rá csaptam egyett a sárkány fenekére aki morgott egyett majd kifutott és fel repült én meg utána kisétáltam.
Felrepült az árbocra és ott le is ült.
Kormányra tettem a bal kezem. A jobbal a tájolóért nyúltam. Fel nyitottam. Egy kicsit jobbra mutott így megigazitottam jobbra a kormányt.
-Nem gondolta hogy ott marad a vér a padlón Mr.Salvatore!-szóltam neki aki még mindig a földön ült.
Emilere nézett aki az árbocnak dölve válát vont.
-Nem......!-mondta unottan fel állt majd Emile intett egyett és előtte volt egy felmoso és Stefanak lökte.
-Hajrá!-mondta Emile avval megfordult és elment.