Állati szerelem! (Befejezett +Extra)

Ha megtudná...

Reggel semmi kedvem nem volt kikelni az ágyból. A tudat, hogy Martin ma sem lesz teljesen lelombozott. De nem volt mit tenni, ha nincs 35 fokos lázam, akkor mennem kell a suliba. Így hát el is kezdtem felöltözni és mentem is a suliba szépen, lassan, komótosan. A csengő előtt 5 perccel már a suli előtt lépkedtem. A legtöbben már bementek, hogy ne késsenek. Megállva sóhajtottam egy nagyot majd előre néztem, hogy lássam, menyit kell még sétálnom, míg nem megláttam valakit. Magas testalkat, széles vállak, szőke haj, és ég kék szemek. Bizony előttem állt életem szerelme és csak rám várt. Ahogy megpillantott elmosolyodott, amit rögtön viszonoztam is és mintha, 10 év után láttam volna újra viszont elkezdtem szaladni felé majd nevét kiáltva karjaiba ugrottam.

- Oh, csak nem hiányoztam? – mosolyodott el szorosan magához ölelve.

- Hogy kerülsz ide? Az anyukád azt mondta rosszabbul vagy. – néztem fel rá még mindig ölelve őt.

- Megkértem, hogy direkt mondja ezt, hogy aztán meglephesselek. Meglepetés! – vigyorodott el mire én is csak ezt tudtam tenni és öleltem tovább, majd a csengő választott szét minket. Az első óránk szerencsére töri volt így nem lettünk beírva későnek. Mosolyom töretlen volt már csak attól, hogy tudtam Martin ül mellettem. Bence is jó padtárs volt, de mégsem Martin. Szünetben is egész végig Martin mellett voltam és nem tágítottam mellőle, amit mondjuk nem is bánt. Angol órán viszont le kellett vennem szerelméről a szemem hisz a tanár nem igazán díjazta, ha nem rá figyelünk. Matekon pedig Bence megkért, hogy menjek ki a táblához, mert akkor érti is, hogy mi történik és a tanár meg is engedte nekem, habár zavarta egy kicsit, hogy egy 14 éves jobban magyaráz, mint ő.

- Jaj de cukik vagytok! – beszélt gügyögősen Bence mikor harmadik szünetben egymás mellett Martinnal szorosan leindultunk a tesiterembe.

- Ugye? – nevetett Martin mire én eltávolodtam kicsit mellőle.

- Ugyan Chris! Nem kell szégyenlősködnöd! – nevetett fel Bence mire csak még messzebb mentem.

- Hagyd abba. A végén még itt hagy minket. – mosolyogta Martin. Gyorsan fel is surrantunk öltözni és hamarosan már lent parádéztunk.

- Héj srácok! – kiáltott fel Dani – Játszunk már se – befejezni viszont nem tudta, mert a tanár ránk kiáltott.

- Fiuk! Sorakozó! – és mire befejezte mi már ott sorakoztunk előttünk pedig a lányok. – Ma lefutjuk az ingát, és ha marad idő, akkor a hajlékonyságot is lemérjük. Szóval Chris és Márk, kérlek, menjetek a hangberendezésért. – mondta a tanár és már indultunk is.

- Hol a hangfal? – kérdezte Márk.

- Asszem' a nagy szertárban ahol a szivacsok, meg a gerendák vannak. – gondolkodtam el, mert Martin mesélte nekem, hogy van, egy kicsi ahol a labdák vannak – ahova már egyszer bezártak – és a nagy ahol a nagyobb tornaszerek vannak. Bementünk és meg is találtuk a hangszórókat. Márk beállt az egyik oldalra én pedig a másikra és elkezdtünk kifelé tolni a tornaterem másik végébe. A tanár beállította majd megszólalt egy férfihang belőle. El magyarázta, hogy milyen teszt is az, amit akarunk csinálni, és hogy hogyan csináljuk. Két hangjelzés között kell átérni az egyik oldalról a másikra, ami idő közben egyre gyakrabban szólal meg. El is kezdtük egyszerre és az eleje nagyon light-os volt, de ahogy elértük a 25-öt egyre nehezebben ment. Lassultunk az ütem meg gyorsult és én a 68-nál nem bírtam tovább és kidőltem, de büszke voltam, mert nem én voltam az első és elégnek gondoltam, viszont az utolsó, aki megállt az Márk volt, aki lefutotta a maximum 100-at, de aztán ő is lihegve és izzadtan rogyott le a földre.