Állati szerelem! (Befejezett +Extra)

Mikor és hova?

Másnap mikor felkeltem ismét Martint vettem észre először és csodás érzés volt. A reflexszerű mosolyom újra arcomra ült és ismételve a tegnapit szájon pusziltam mire megébredt. Odébb csúsztam, hogy kimenjek a mosdóba, de Martin hirtelen átfogta a derekam és visszahúzott majd szorosan magához ölelt.

- Ne menj el! – könyörögte nekem gyerekesen.

- Csak a mosdóba megyek és jövök vissza. – mondtam halk szelíd hangon, mire elengedett, de szemeit még mindig nem nyitotta ki. Rámosolyogtam és miután elvégeztem dolgom, szavamhoz hűen visszamentem és közel bújtam hozzá.

- Szeretlek. – puszilta meg számat, amire elmosolyodtam.

- Én is téged. – pusziltam vissza és mellkasára hajtottam fejem, úgy néztem a sötétítővel eltakart ablakon beszűrődő fényt.

- Haza kell mennem. – suttogtam mire szorosabban magához ölelt.

- Ne hagyj itt. – nyöszörögte majd kinyitva ég kék szemeit rám nézett.

- Muszáj. – nyögtem ki mire engedett a szorításon és szájon pusziltam ismét. Meg is csókoltam volna, de az nem éppen kellemes érzés. Tapasztalatból tudom, hogy a reggeli csók az esetek 80%-ban kellemetlen. Kicsit még fetrengtünk majd felkelve az ágyból felöltöztünk és lementünk ahol Martin kiszolgált engem, jó vendéglátó módjára. Sajna a reggeli után már mehettem is haza, mert ha nem teszem az apám nem éppen lesz elragadtatva. Amióta elmondtam nekik, hogy Martin meleg, azóta nem tűrik, ha sokáig nem vagyok otthon. Remélem, nem gyanakodnak semmire. Ahogy haza értem szüleim ki is faggattak, hogy mi volt. Gyorsan kitaláltam valamit és már mentem is fel a szobámba tanulni. Olyan rossz volt otthagyni Martint. Már is hiányzik. Már alig vártam a holnapot, hiába volt suli, és hétfő, és fizika. A suli elé érve közel mentem hozzá és majdnem szájon pusziltam, de pár centire szájától megálltam és visszahőköltem.

- Szia. – mosolyogtam rá.

- Szia. Csak, hogy tudd! Nekem mindegy, hogy mikor vállalsz fel. Csak tedd majd meg valamikor. – mosolygott kedvesen mire bólintottam és beindultunk az iskolába. Hamarosan meg is érkezett imádott osztályfőnökünk, bár fogalmunk sem volt, hogy miért.

- Elmarad a fizika? – kérdezte izgatottan Márk.

- Igen. Hiányzik a tanárnő és én jöttem be. – nyitotta ki az osztálytermet a tanárnőnk.

- Akkor beszélgessünk! – mondta Márk kérlelősen.

- Kiss, nyugodjon le! – szólt rá a tanárnő mire összenéztünk.

- Tényleg, Márk vezeték neve Kiss. – állapította meg Martin.

- Kratt, tessék befáradni. – szolt oda hozzánk.

- Elnézést tanárnő, de ezt melyikünknek mondta? – vigyorodott el Martin mire egy szúrós nézés volt a válasz így bespuriztunk a terembe.

- Szóval – kezdett bele a nő – Szeretnétek osztálykirándulásra menni? – kérdezte meg a nő.

- Igen! – zengett fel az osztály egyszerre.

- Jó, és hova? – jött a következő kérdés.

- Óh, menjünk a Horror házába! – mondta Ábel.

- De az uncsi! Csak egy csomó kínzóeszköz van ott kiállítva. Már vagy százszor voltam ott! – mondta Erika.

- Te meg miről beszélsz? A horror házában kis csapatonként megyünk végig egy útvonalon és közben ijesztgetnek. Jó kis adrenalin dopping! – mondta izgatottan a fiú.