Állati szerelem! (Befejezett +Extra)

Egy új élmény!

Mint mindig, reggel hatkor már kipattantak a szemeim és izgatottan, mint akit ágyúból lőttek ki, felöltöztem és mentem reggelizni. Utána kiengedtem a tyúkokat, hogy anyunak ne keljen és tévéztem a maradék 15 percben majd indultam is a suliba pontban hétkor. Ez a reggeli rutinom. Bár mivel egyre később világosodik, lehet, hogy átszokom arra, hogy a tyúkok kiengedése lesz az utolsó dolog, indulás előtt. A suli felé igyekezve egyre több diákot láttam magam körül, akik hozzám hasonlóan ünneplőben voltak, váltó ruhás tasakkal vagy táskával felszerelkezve. Végül tömeg lettünk és így lépdeltem az iskola felé a többiekkel. Közeledve az iskolához láttam, hogy külön kis részleg van kialakítva a dohányosok számára. Sokan álltak ott, de én nem értettem miért. Sosem voltam dohányos, és ha bár anyám nem tiltott el tőle nem vágytam kipróbálni. Semmivel sem leszek több tőle. Simán és ütemesen lépdeltem hát tovább a suli felé. Észre is vettem egy-két „Kemény vagyok, nem veszek fel ünneplőt!" fiút, de csak mosolyogtam rajtuk, mert az osztályfőnökük épp kiosztotta őket e miatt. Belépve az épületbe tátva maradt a szám. Hatalmas, tágas aula, jobbra egy büfé, balra a porta. Felfelé vezető lépcső mind két oldalt, a felső két szintre, és velem szemben pedig egy hosszú folyosó, aminek a végén nem tudtam mi lehet. Megálltam az egyik oszlopnál és vártam, hogy most mi lesz. Egyszer csak egy olyan 40-es éveinél járó férfi megállt az aula közepén és felkiáltott, hogy kövessük őt. Mindenki így is tett. A hosszú folyosó felé vette az irányt. Mentünk utána csoportosan majd a folyosó végére érve egy tornaterem tárult a szemünk elé. Az is ugyan olyan tágas volt, sőt még tágasabb, is mint az aula. Feltekintve a plafonra, látható volt, hogy pár labda áldozatául esett a gerendáknak meg a lámpa tartónak. Itt is kétoldalt vezetett, két lépcső az emeleti öltözőkhöz. A férfi beállt a mikrofon mögé és arra kért minket, hogy álljunk az osztályunknak kijelölt táblácska mögé. Az én osztályom? 9/B. Nem buta C, de nem is zseni A. Pont a közép szinten vagyok. Mikor megtaláltam a helyem, beálltam a sorba és hallgattam az évnyitó beszédet, mert látni a sor végén nem igen volt esélyem. Az évnyitó azzal zárult, hogy minden osztály az osztályfőnök követésével menjen a kijelölt terembe. Meg is indult a hatalmas tömeg és vele én is. Végül csak eljutottunk a termünkig. Nem voltunk olyan sokan. Na, jó 21-en. A tanárnőnk bemutatkozott nekünk, aztán persze mi következtünk. A tanárnőnek, jobbról-balra haladt a bemutatkozás. A jobb szélső padsornak a végén megállt a bemutatkozás egy kicsit.

- Martin, te itt? Sikerült átjönni C-ből, B-be? – támasztotta meg fejét az osztályfőnök.

- Amint látja tanárnő! – büszkélkedett a szőke, kék szemű fiú aki, ha már tavaly is ide járt, akkor max 15-16 éves lehet.

- Na, akkor mutatkozz be az új osztálytársaidnak. – mosolygott rá kedvesen a tanár.

- Máris! A nevem Martin Kratt. 17 éves vagyok és nagy állat bolond.

- * Nahát. Egy évet tévedtem, és neki is Kratt a vezeték neve!* - csodálkoztam el, bár nem tudom miért. Általánosban is volt olyan, hogy két gyereknek ugyan az volt a vezeték neve. Tetszik az a kijelentése, hogy állat bolond, hiszen én is rajongok értük. Lassan végig is értünk a soron, és a nevek kb. 2%-át jegyeztem meg. Na igen, az a fránya névmemóriám. A tanárnő lediktálta az órarendünket, és hogy mikor milyen esemény lesz a suliban. Érdekes kis hely, hogy így meg tudják mondani, előre az eseményeket. Ahogy vége lett az első „órának" szünetet kaptunk, hogy enni meg persze barátkozni tudjunk. Nem igazán tudtam kihez mehetnék oda, de valakihez kéne, különben barát nélkül maradok.

- Szia, szabad ez a hely? – hallottam a kérdést, és mikor oda néztem egy ég kék szempárral találtam szembe magam.

- Persze, foglalj helyet. – mondtam mosolyogva, magam mellé engedve a szőke fiút.