Állati szerelem! (Befejezett +Extra)

Boldog nap!

Reggel olyan vidáman keltem ki ágyamból, hogy inkább kiugrásnak nevezném. Sietve felöltöztem, lerohantam reggelizni, majd vissza fel fogat mosni, és indultam is a parkba. Illetve indultam volna, de apám azt mondta elvisz, és út közben megállunk egy virágbolt előtt, hogy vigyek virágot „szerelmemnek". Gyorsan felkaptam hát telefonom és írogatni kezdtem.

Martin szemszöge:

Korán reggel felkeltem és felkészültem a találkára Chrissel. Sokszor találkozgattam fiúkkal, de most valahogy, valamiért nagyon izgulok. Magamat is megleptem azzal, hogy mennyire gyorsan el tudtam készülni. Mire észbe kaptam már a parkban üldögéltem idegesen. Mikor felpillantottam Avivát láttam meg a túloldalon álldogálva. Furcsálltam is. Mit kereshet itt, ilyenkor? Egyszer csak hallottam, ahogy egy autó leáll a park szélén. Meglepetésemre Chris szállt ki az anyósülés felől és egyenesen a lány felé indult el. Ahogy odaért a kezében lévő csokrot átnyújtotta a lánynak és egy arcra puszival köszöntötték egymást. Nem tudom miért, de egy kicsit féltékenynek érzem magam, azt viszont tudtam, hogy nyilván a szülei miatt teszi ezt. A „párocska" odébb ment egy fagyi árushoz és vettek is mind a ketten egy tölcsérnyi fagyit. A kocsi lassan elhajtott, és ahogy eltűnt Chris a lány kezébe nyomta fagyiját és elkezdett rohanni felém. Kicsit megilletődtem, de tudtam mi lesz, így hát megvetettem lábaimat és kitártam karjaimat. Chris (ahogy megjósoltam) a karjaimba ugrott én pedig még úgy is, hogy rá készültem majdnem hátra estem. Ajkaim rögtön mosolyra görbültek, sőt meg egy kis nevetés is elhagyta számat, de semmi gond hisz hallottam, ahogy ő is elneveti magát örömében. Jó szorosan öleltük egymást úgy 2 percig aztán simán egymásra mosolyogtunk. Aviva oda sétált hozzánk és mosolyogva oda adta Chrisnek a fagyiját majd a másikat nekem nyújtotta.

- Chris azt mondta szereted a hupikék fagyit. – mondta mosolyogva.

- De miért nem magadnak kértél? – kérdeztem tőle kíváncsian.

- Azért mert én tegnap ettem 5 gombócot és most nagyon nem kívánom. – mondta őszintén és elsétált virágával a kezében.

- Na, mehetünk? – kérdeztem meg Christől csábosan ő pedig rám mosolyogva bólintott. Megbeszéltük, hogy az utcán csak haverok leszünk, és majd csak a 4 fal között éljük ki magunkat. Sokat nevettetem és sokat beszélgettünk aztán meginvitáltam a házunkba, jelezve ezzel, hogy szeretnék valamit.

Chris szemszöge:

Martin megemlítette, hogy elmehetnénk hozzá. Bele mentem bár egész úton azon gondolkodtam, hogy azért tette ezt, hogy legyen, köztünk valamit vagy csak simán haza akar menni. Bár szerintem az utóbbi, de nem bántam volna az elsőt sem. Mikor oda értünk előre engedett, és ahogy beléptem az anyukájával találtam szembe magam.

- Szia! – köszöntem, így mert legutóbb meghagyta nekem, hogy tegeződjek.

- Szia, Chris! Sajnálkozva hallottam a hírt, miszerint a szüleid nem örülnek a te boldogságodnak. – mondta Martin anyukája kezét törölgetve. Nyílván nem rég fejezhette be a mosogatást.

- Hát igen. Nem minden szülő lehet olyan csodás, mint maguk. – hajtottam le fejem szerényen.

- Ugyan ne hízelegj itt nekem! – pirult el az idősebb korban járó nő – Martin, el sem hiszem, hogy egy ilyen jól nevelt gyerekkel vagy együtt. Mázlid van. – kacsintott a nő mire Martin elnevette magát.

- Hidd, el én tudom ezt a legjobban! Na, és hol van apa? – kérdezte körbenézve a fiú.

- Apád kint van a kertbe és a kutyával játszik. – közölte a nő.