Állati szerelem! (Befejezett +Extra)

Homofób?

Hétfő reggel hulla fáradtan léptem ki a zord külvilágba. Vasárnap este hatalmas vihar volt. Rengeteget esett, villámlott és dörgött az ég, így egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni. Ha van valami, amitől rettegek akkor az a vihar. Ne értsetek félre! Esik az eső? Semmi baj. Villámlik? Ugyan már! Dörög az ég? Volt már rosszabb. Na de ha ez a három egyszerre jelenik, meg az égen, na, akkor már remegek. Nem túl férfias, és tudom inkább ciki, de nem tehetek róla. Úton a suli felé majdnem összeestem annyira álmos voltam. Mikor beértem azonnal felsiettem (már amennyire tudtam) és rögtön Martin mellé ültem, majd rádőltem vállára és elaludtam.

- Jó reggelt! – köszönt barátom, de választ nem kapott, mert én már húztam a lóbőrt. – Chris? Hallod? Ébresztő! – emelte fel hangját közben megrázva engem.

- Jó... reggelt... – köszöntem neki álmosan és közben próbáltam nyitva tartani szemeim.

- Mi van veled haver? – kérdezte meg Márk a folyosó másik oldaláról.

- Olyan, álmos vagyok... – nyögtem ki.

- Mi történt, hogy ennyire nem vagy képben? – mért fel Martin.

- Nem aludtam semmit egész este annyira fé- izé, annyira... sokat kellett tanulnom. – vigyorodtam el, gyorsan kijavítva magam.

- Chris, ne szívass! Írunk valamiből? – rémült meg Martin.

- Nem, csak... a szüleim... – fogtam rájuk, amit természetesen Martin el is hitt - *Nem akarom, hogy megtudják, félek a vihartól. Tuti rajtam röhögne az egész osztály. Martin lehet, hogy nem, de akkor is ciki lenne.* - gondolkodtam el. Nem sokára be is csengettek és elkezdődött a Fizika óra. Istenek hála ma nem volt tanár és a helyettes, matektanárnőnk volt. Hozott pár feladatlapot és azt mondta oldjuk meg együtt. Én ekkor már mély álomba merültem.

- Héj, Chris! Nem aludhatsz el az első padban! – súgta nekem Martin, de nem ébredtem fel rá.

- Chris, ébresztő! – szólalt meg erélyesen a tanárnő, de ez sem hatott – Martin, kérlek, keltsd fel egy földrengéssel! – mondta a tanár ekkor viszont Márk, aki osztotta ki a lapokat, hatalmasat vágott a padra.

- Ébresztő! – kiáltotta mellé, na és erre már én is felriadtam. Felkaptam fejem és zavarodottan néztem magam elé, majd fel Márkra.

- Márk! Földrengést mondtam, nem mennydörgést! – szólt rá a tanárnő.

- Ou. Bocsesz. – vigyorgott rám erőltetetten a fiú.

- Chris, esetleg ennyire érted az anyagot? - vont kérdőre a tanárnő.

- Elnézést, de nagyon sokat tanultam este. Szinte nem is aludtam semmit. – mondtam neki.

- Akkor esetleg a válaszokat is tudod? Vagy ezt épp nem tanultad? – csipkelődött velem a tanárnő.

- *Ó, nem! Ezt nem hagyom!* - vettem erőt magamon majd átfutottam a kérdéseket és elmosolyodtam – Az 1-es y=1,5;   2-es x=-2;   3-as 4x-y=0;   4-es pedig x+4y=0. – soroltam a helyes megoldásokat végig.

- Ilyen könnyű feladatokat hoztam volna? - lepődött meg a tanárnő - Más is így vágja ezt Chrisen kívül? – nézett körbe a tanárnő, de mindenki csak a fejét csóválta, én pedig a padra dőltem és próbáltam nem elaludni – Na, jól van Chris. Most az egyetlen egyszer, csak azért mert helyettesítek, és úgy tűnik érted. Aludj csak. – hagyta jóvá én pedig úgy néztem rá ezek után, mint egy angyalra kb. úgy 1 másodpercig, mert nem bírtam tovább ébren. Szünetben pedig Martinnal elültük beszélgetni.