Állati szerelem! (Befejezett +Extra)

Vége

Másnap reggel, ahogy kinyitottam szemem, fejem hasogatni kezdett. Oda kapva kezem körbe néztem és láttam, ahogy Erika serényen öltözik, míg rajtam egy szál alsó sem volt.

- Erika... mi történt? – ültem fel nehezen mire a lány nem reagált semmit így újra nevén szólítottam mire már felém pillantott.

- Bocs, nekem szóltál? – kérdezte érzelemmentesen – Csak mert tegnap szex közben előszeretettel hagytad el azt az „a" betűt a nevem végéről. – mondta szemrehányóan mire szemeim elkerekedtek - Csak azt nem értem, ha meleg vagy miért feküdtél le velem? Vagy olyan lennék, mint egy férfi? Bunkó! – vágta fejemhez a párnámat ingerülten.

- Sajnálom! – kaptam el arcom elől a párnát – Én nem akartalak megbántani! Nem vagyok meleg csak... mármint azt hittem nem vagyok... de... te nagyon szép lány vagy azért is próbálkoztam be. Csak nem tudtam, hogy... - próbáltam valami védekezőt kinyögni.

- Ki az az Erik? – fonta össze karjait és úgy tűnt kissé megnyugodott.

- A... mostoha unokatesóm, de nem vagyok belé szerelmes! Folyton bunkózik velem és sérteget. Nem szeretnék bele egy ilyen alakba! – mondtam mire a lány felkacagott.

- Ez szerelem! – nevetett fel.

- Nem igaz! – tiltakoztam pirosan mire a lány csak tovább nevetett.

- A pasik általában mind ugyan olyanok. Piszkálnak, mert más vagy aztán elkezdenek egyre sűrűbben piszkálni, amíg rá nem jönnek, hogy „Hupsz! Igazából fülig szerelmes vagyok!" – magyarázta el - Szerintem a te Eriked is ezen megy keresztül. – tájékoztatott saját nézőpontjáról.

- Ez lehetetlen! Erik... azt mondta, hogy egy idegesítő, stréber, szánalmas, csajos srác voltam, aki egyszerűen nem tudd nem aranyos lenni... - akadtam meg ez után kissé elgondolkodva - és hogy nem tudok normális pasiként viselkedni, mert a kinézetem mindig is ártatlan marad... - fejeztem be átgondolva hogy ez mit is jelent.

- És mi volt utána a de? – kérdezte a lány.

- Hát én... ezután rá kiabáltam és... elviharzottam onnan... - vallottam be szégyenkezve.

- Ou, Chris – rázta meg fejét Erika – Legközelebb légy türelmesebb. – oktatott ki.

- Elegem van abból, hogy mindenki csak piszkál, és szívat, meg kihasznál. – kezdtem el öltözni.

- Most panaszkodni fogsz? – kérdezte egyik szemöldökét felvonva.

- Nem tudom. Lehet. – néztem rá.

- Olyat csak a pasimnak tűrök. Már ha van. – fonta össze karjait.

- Csak, mond meg, mi csináljak? Tűrjem, vagy szóljak vissza? – néztem rá félmeztelenül és szenvedőn.

- Nem is ismerlek. – mondta mire elszomorodva leültem az ágyra és hajamba markoltam szomorkásan – Öm... de... sosem jó, ha meghunyászkodsz. Vágj vissza de csak ízlésesen és amennyire jónak látod. – mondta végül mire rámosolyogtam – Most már kiengednél a házból? – kérdezett rá mire felpattantam.

- Ou, persze, bocsánat. – siettem le és kiengedtem majd az ajtónak dőltem – Kizárt, hogy beleszeressek Erikibe... - határoztam el magam majd lehajtottam fejem.

- Chris, felébredtél? – jött le a lépcsőről Izabella.

- Öm, igen... - egyenesedtem ki.