Állati szerelem! (Befejezett +Extra)

Érts meg...

Reggel nehezen keltem fel. Testemet ólomsúlyúnak éreztem és a rossz kedvemet szinte semmi nem mulaszthatta volna el, de azért magamra erőltettem valamennyi vidámságot. Álmosolyt öltve le is mentem a konyhába ahol a sütögetős Izabella és egy telefonozó vörös hajú, zöld szemű fiú fogadott. Beljebb lépve a fiú rám pillantott majd elvigyorodott.

- Már megszoktam, hogy sok férfi fordul meg itt nálunk, de egy gyerek! Anya ez most komoly? – nézett fel anyukájára vigyorogva, aki felkacagott.

- Erik, ne légy már ilyen! – fordult el a tűzhelytől Izabella nevetve – Chris ő itt a fiam Erik. Erik ő pedig itt a keresztfiam Chris. – mondta kedvesen. Meglepett kicsit az, hogy még csak nem is halottam erről a fiúról bár igaz, hogy szinte soha nem mentek a szüleim sehova és engem sem engedtek el.

- Mielőtt még megkérdeznéd. –szólalt meg a fiú - Izabella meddő így a férje elhagyta és mikor egy fiút örökbe akart fogadni az már nem volt ott így engem választott. Nem érdekel, hogy „Ha nincs ló, jó a szamár is" alapon hozott el, mert még mindig jobb itt, mint az árvaházban. – darálta el gyorsan mire csak pislogtam rá.

- De attól még nagyon szeretlek. – mondta mosolyogva a nő mellé sétálva.

- Végül is, csak elhoztál... - gondolt bele a fiú félre pillantva mire a nő arcon puszilta és Erik elmosolyodva nézett utána, ahogy vissza állt főzőcskézni – Te jössz. – vigyorgott rám mire elgondolkodtam miközben elfoglaltam az Erikkel szembeni széket. Kigondoltam, hogy mit és hogyan fogok mondani, majd belekezdtem.

- A szüleim utálnak amióta kiderült, hogy más vagyok, az iskolában ki nem állhatnak, a pasim szakított velem és kb. 3 olyan ember van, akikkel beszélgetek, de velük sem hosszú távon, mert nem akarom, hogy kiközösítsék őket e miatt. – mondtam végig kigondolt monológomat miközben a plafont bámultam majd mikor a szemben ülő fiúra pillantottam annak arcán döbbenet látszott.

- Te vagy az a buzi srác a suliban? – akadt ki.

- Erik! – szólt rá Izabella.

- Most nem azért de... miért? – támaszkodott alkarjára.

- Öm... mi miért? – értetlenkedtem.

- Miért lettél buzi? Mi jó van abban? – kérdezett rá bővebben mire szenvedős mosoly ült arcomra.

- Ezt... nem én választottam. És nem meleg vagyok, hanem demiszexuális ami teljesen más tészta csak ezt nem értik meg mások. – magyaráztam neki.

- Mér' mi a különbség? – kérdezte továbbra is zavarodottan Erik.

- Az hogy én csak egy azonos nemű embert szeretek. Egyetlen egyet. Rajta kívül semmilyen másik fiú nem hozz izgalomba. És továbbra is a lányok érdekelnek. Csak ezt éppenséggel mindenki leszarja a suliban, szóval a további három évem kín és szenvedés lesz amint rám találnak a homofóbok. – sóhajtottam leszegezve fejem.

- Majd Erik megvéd! – mondta Izabella nemes egyszerűséggel mire a fiúra kaptam tekintetem.

- Vá-vá-várj, ácsi! Nekem hírem van a suliban! Nem ronthatom le azzal, hogy egy buzi fiút pátyolgatok! – tiltakozott lényegre törően Erik.

- Erik, mostantól vigyázni fogsz Chrisre, ha netán valaki bántani akarná. – jelentette ki Izabella csípőre tett kezekkel szigorúan mire a fiú idegesen szembe fordult velem.

- Kinyírlak. – suttogta halkan mire nyeltem egy nagyot.

- Na, Erik raktam el neked pörköltet ebédre – rakta el zacskóba a dobozt a nő fia elé – Menj, különben elkésel és Chris te ma itthon maradsz. Van még egy két dolgunk. – kacsintott rám a nő.