Több mint barátság /NamJin ff/✔

28. rész

Reggel felkeltem és rá kellett ébrednem hogy bizony egyedül vagyok. Kaja meg semmi szokás szerint. Így tehát tehetetlenségembe lementem a konyhába. Próbáltam összedobni valami egyszerűt, de a gondolataim olyan szinten máshol jártak, hogy többször is odaégettem az egyszerű rántotta alját. A végére annyi tojást égettem oda, hogy alig maradt és egy piciny adagot is alig tudtam összedobni. Ezek után álltam neki a többiek is ősszedobni a rántottát, ami mondjuk megintcsak elég sokára sikerült. Mire (viszonylag) normálisan sikerült megcsinálnom már Hope is ott lézengett körülöttem. Szállingóztak lefele a többiek is. Mind leültünk megenni a reggelit. Én csak turkáltam a kajám, nem igazám ettem. Majd arra eszméltem fel, hogy egyedül ücsörgök gyorsam megettem a már kihűlt adagom. Gyorsan elmosogattam és visszamentem a szobámba. Itt töltöm- a konyha után- a legtöbb időt mióta Namjoon elment. Itt egyedül lehetek, amire bár nem igazán vágyom, de mégis jól esik. Beleültem jó luha fotelembe, előkerestem zenelejátszóm és kerestem egy random lejátszási listát. Majd hátra dőltem és pihentem.

********************************

- Aishh...Hány óra van?-keltem fel mély álmomból. Aztán csak annyit vettem észre, hogy két pár kar megragad és levisz a nappaliba.
- Hé! Engedj el akárki vagy-csapkodtam.
- Nem kell csapkodni, csak mi vagyunk azok- állt elém csípőre tett kézzel a két kar tulajonosa, Jungkook és V. Majd a maradék hárok majmocska is előjött rejtekhelyéről.
- Most mi van?-néztem rájuk nagy szemekkel.
- Elegünk van. Megcsinálod a kaját, alig eszel, aztán bezárkózol és nem jössz elő órákig. Figyelj Jin mi szeretünk és megértünk, de ez nem mehet tovább. Aggódunk érted. Úgyhogy most szépen eljössz velünk velünk bevásárolni- jelentette ki Kook. Erre én csak lehajtottam a fejem.
- Figyelj, ha nem akarsz, természetesen nem muszáj. Nem kényszeríteni akartunk, hanem, hogy ne legyél egyedül. Viszont mi elmegyünk- indultak ki az ajtómon. Ekkor belémhasított amit mondtak. Nem akarják hogy egyedül legyek. Törődnek velem. Aigooo...Én meg csak úgy elküldtem őket, holott normális indokom nem volt rá. Aish Kim SeokJin csak te lehetsz ilyen hülye. Gyorsan utánukfutottam.
- Álljatok meg! Meggondoltam magam!- lihegtem mellettük. Erre mindenki csak nevetett.

********************************

Jó volt ez a pár óra a fiúkkal. Bevásároltunk, aztán mivel semmi nem volt otthon vacsorára beültünk egy étkezdébe. Kis családi idő. Nagyon szép és jó volt, de mostmár egy kis egyedüllét is rámfér. Ezért hát fogtam a gitártokom és elindultam a stúdióba. Na de hogy hogy hogyan tudtam ilyen béna lenni ne kérdezzétek, esküszöm nem direkt csináltam...
Kezdjük ott hogy bementem és elkezdtem VOLNA a gitárom hangolását. DE NEM VOLT MEG A HANGOLÓKULCSOM! Na de ez még piskóta, sokszor megtörtént már, levettem egyet a polcról. Behangoltam a hamgszert, elkezdtem egy random dalt játszani. HÁT NEM ELSZAKADT AZ EGYIK HÚR?!
Na de még ez se volt olyan nagy baj. Visszamentem a dormba és vettem le egy csomagot. Csakhogy ezt megcsináltam háromszor. Oda- Vissza. Ez az. CSAKHOGY EZEK UTÁN MÉG A PENGETŐM IS ELTÖRT VALAHOGY! Na elegem lett és inkább elmentem kiszellőztetni a fejem. Már egy jó ideje sétaltam mikor azt hittem már nem lehet rosszabb a dolog. DE ELMENT MELLETTEM EGY AUTÓ ÉS PERSZE TELIBE FRÖCSKÖLT SÁRRAL! ,,Mostmár úgyis mindegy" alapon leültem az út szélére és kitört belőlem a sírás. Nem tudom meddig ülhettem így, de egyszercsak két kart éreztem meg a derekam körül. Felkaptam a fejem. Namjoon volt az teljes életnagyságban. A nyakába ugrottam és szipogtam:
- Rohadtul hiányoztál! Ne csinálj ilyet!

Haliiii♡
Itt is lennék egy újabb résszel. Remélem tetszett, ha igen tudasd velem. További szép hétvégét! Puszi a pofidra!
♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡