Több mint barátság /NamJin ff/✔

21. rész

Feltette a kezét jelezve, hogy minden oké. A köhögés bár úgy tűnt nem akar elmúlni, de abbamaradt.
- Úristen Jin! Nagyon megijesztettél! Ugye tudod hogy nem élném túl ha bajod esne? Persze most hol tartunk...

Jin köhögőrohamáról senkinek nem szóltunk. Fölöslegesnek tartjuk. Pontosabban Jin tarja annak. Szerinte turné alatt végig ezen görcsölnének és azt nem akarja. Igazából én elmondtam volna szívem szerint, de szorított minket az idő és pakolni is kellett. És hogy mi van most? Éppen utazunk az első turnéhelyszínre, Daeguba. Attól tartok, hogy a szüleim tudomást szereztek arról, hogy idejövünk és eljönnek a koncertre. Meglátják a húgomat és mindennek vége. Mert ő csak annyit mondott, hogy kirándulni megy. Na igen. Itt kezdődnek a bonyodalmak. De hogy ki vagy mi töri meg a békét, azt nem tudom.

     
                     Út közben

Mindenki teljesen megőrült az unaltól az út végére. A maknae line, azaz Kook, Chim és Tae éppen olyan kedvükbe voltak, hogy ők most hangosan zenét akarnak hallgatni. Na ezzel nem is lett volna gond. Csakhogy ők gyerekdalokra gondoktak. De ténylegy gyerekdalokra. Így a Gólya gyólya gilicéig a Kis kece lányomon át a Kis kacsa fürdikig  volt minden. De tényleg minden. Annyira minden, hogy mostmá minden dalocska itt van a fejembe. Viszont egyre aggasztóbbak Jin köhögőrohamai. Egyre több van, egyre hosszab ideig és egyre sűrűbben. Nagyon félek, hogy ez valami súlyos is lehet. Mindig azt mondja, hogy majd turné után szól mindenkinek. Hope csatlakozott a maknae line három izgága tagjához és most akciófilmeset játszanak. Kook most elvileg Taet lövi aki...összeesett? Ja, jó. Nevet, nincs baja. Mostmár bármelyik pillanatban megérkezhetünk Daeguba. Csak a szüleim ne legyenek ott. Kérlek csak őket ne. Azt nem élném túl ha a húgom hibáztatnák miattam.

Megérkeztünk a szállásra. Nem kimondottan ,,palota" aminek mondjuk örülök, mert utálom  a csicsás dolgokat. Gyorsan lepakoltuk a cuccainkat, de már indulnunk is kellett berendezni a helyszínt. Hát nehéz szitu lesz az este, de remélem túléljük az őseink nélkül.

Már minden be van rendezve, mi pedig startra készen állunk a backstage-ben. Izgulok mi lesz ebből az egészből. Bemondtak minket és felmentünk a színpadra. Szokásosan bekösztünk,  elmondtuk mi lesz a kezdő dal, örjöngés. Na jó edddig semmi baj. Lement az első dal. Utána a többi. Dope, DNA, Mic Drop. És már éppen a szünet előtti dalt kezdtük. A Boy in luv  volt. Már majdnem vége is lett a dalnak mikor megláttam a szüleimet. Na hát igen. Ezt elszúrtam. Csak a húgom le lássák meg. Azt hittem ennél rosszabb már nem lehet. Megint naiv voltam. Szünete tartottunk. Elmentünk hátra vízért. Az egyik szervező hirtelen benyitott:
- Fiúk itt fekszik egy lány a padlón. Nem ismeritek?
Kiköptem a vizet és szó nélkül félrelöktem az ajtóból és kirohantam. A húgom volt az. Ott feküdt a karján teljesen eszméletlenül. Könnyekkel küszködve ordibáltam segítségért. Berohantak a fiúk. Jin vette a lapot először és tárcsázta a mentőket. Tae eközben elkezdett pityeregni. Ó a kölyök szerelem! Már csak arra eszméltem fel, hogy Jin telefonál, közben elkezd köhögni. Átadta Kooknak a készüléket aki folytatta a beszélgetést. Nem tudtam mi történik velem. Pontosabban de. Minden tönkre megy körülöttem. Szépen lassan mindem szétesik apró darabokra. És tehetnék érte. De nem tudok. Mert ez az élet. Itz semmit nem lehet megjavítani.

Haliiii
Hulla vagyok, de azért hoztam egy részt. Tudom kicsit unalmas lett. Nagyon sajnákom csak ez felvezeti a sztorim második ,,fázisát" amit gondolom már sejtetek, hogy a turné lesz. Remélem tetszett azért ez a nem olyan jó részecske. Ha elolvastad hagyj nyomot magad után akár szavat vagy komment formájában. Jó éjt! Puszi a pofidra!