Több mint barátság /NamJin ff/✔

37. rész

-Már megvan ki volt az elkövető?-kérdeztem ma már ezredjére.
- Még mindig ni...-kezdte volna Jin, de Hoseok beviharzott a szobába és abbahagyta.
- Igen Namjoon, megvan, rohadtul megvan-ordibált kisírt szemekkel.
- Mi a baj?- nézett rá aggódva Jin.
- Az a bajom, hogy rohadtul az apám volt- mondta még mindig kicsit hangosabban a normál hangerőnél. Csak pislogtam hol Hobira, hol Jinre.
- E-Ez ugye csak egy tévedés? Az apád egy nagyon jó ember- néztem még mindig elképedve.
- Nem tévedés- sóhajtott nagyot.- Azon a rohadt kamerán tisztán látszik a vezetőfülkében az arca- temette a kezébe az arcát, mire mégjobban elkezdtett sírni.
- Semmi baj Hope- ölelte át a vállát Jin.
- Mi az hogy semmi baj? Jin, Namjoon majdnem meghalt! Méghogy nincs baj-fújtatott.
- Hobi, ez most nehéz neked tudom. De nézd a jó dolgokat! Namjoon él ,és itt van. Kell még valami?
- Nem...Jin, én olyan leszek mint apám?
- Te jobb ember vagy Hope- simogatta a vállát.
((2Seok rise up😂😂😂😂))

- Annyira jó újra érezni a vállam-nevettem fel a vállamat fogdosva. Igen, eltelt öt hét a kötést pedig levették.
- Én boldog vagyok, hogy boldog vagy- nevetett Jin is. Újabb igen, ő hozott el. Úgy érzem visszakaptam. Mármint nem, még mindig Laurával vagyok, sőt. De mostmár nem kerük talán, ami jó pont.
- Jin...kérdezhetek valamit?- kérdeztem miközben az övét csatolta be, majd megfeszült.
- P-persze- fordult felém mosolyogva.
- L-lennél a tanúm?-néztem rá félve.
- Tessék?- nyitotta nagyra a szemeit.
- Lennél a tanúm?- kérdeztem újra.
- I-igen, de mégis mi....
- Két hónapja Laurának megkértem a kezét- mosolyodtam el.
- É-én gratulálok- fordult a kormány felé majd elindította a kocsit. Egész úton csöndbe voltunk, egy szót se szóltunk egymáshoz.
- Figyelj, a fiúknak később akartam elmondani, Laurával együtt. Lehetne egyenlőre titok ez az egész?- néztem rá kérlelően. Ő bólintott egyet, majd bement a házba.

Jin

A szobámban gubbasztok már legalább 3 órája. Kulcsra zártam az ajtót, nem akarok most senkit látni. Fájt. Nagyon. Hogy miért, ha alapvetően Zoeval vagyok és én kezdtem ezt az egészet? Mert már nem vagyok Zoeval. Két hete közölte hogy utál és tűnjek az életéből. Erős dörömbölés hallatszott. Nem nyitottam volna ki.
- Jin engedj be kérlek- kiabált be JinWho. Rohantam és beengedtem a lányt. Arca és szemei is vörösek voltak a sírástól.
- Nincs itt Nam?- nézett körbe.
- Nincs, de szólok neki ha látom- sóhajtottam.
- Mondd meg neki hogy megölöm Kim Taehyungot- közölte nyugodtan miközben az ajtó felé ment.- Ja és visszamegyek
Daegu-ba.
Öt perc kelett miután felfogtam a mondatait. Rohangáltam hátha megtalálom Namjoont. A nappaliban volt.
- Namjoon gyere gyorsan! Baj van!
Erre nem mozdult.
-...JinWho-val...-tettem hozzá, mire izmai megfeszültek.
- Megölöm Taehyungot-indult el az említett szobája felé. De előbb felkapott egy pulcsit.
- Na ezzel most vagy felkötöd, vagy fázol- közöltem komolyan.
- Az első lenne a jobb, viszont tényleg fázom- borzongott meg.- Taehyung mi a fa...-nyitott be, de mikor meglátta a szoba közepén síró Alien-t abbahagyta.
- Tudom, mérges vagy és utálsz- állt fel komoly arccal.- De mielőtt elkezded légyszíves hadd mondjak valamit. Vétettem. Nagyot. Sajnálom. Bakker, ember vagyok nem mindenható. Bocsánat hibáztam. Nagyot. Sajnálom.
Értetlenül néztem hol Taere, hol Joonra.
- Miről hadoválsz itt Tae?- néztem rá értetlenül. Hirtelen Namjoon nyakába borult és ott sírt.
- Én úgy sajnálom- szipogott.
- De mégis mit?
- Én Jungkook-ot szeretem- nézett ránk könnyes szemmel.

Haiiii♡♡♡♡♡♡♡♡
Visszatérés👌✋👍
VKook👌✋👍
Sajnálom hogy megint eltűntem, nincs okom rá, egyszerűen lusta vagyok nyáron. Remélem aztért tetszett! Ha igen mindenképpen jelezd valamiféleképp! Puszi a pofidra!♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡