Több mint barátság /NamJin ff/✔

38. rész

A Tae és Jungkookos ügy óta mintha kicserélték volna mindkét jómadarat. Tae mintha érettebben kezd viselkedni, Jungkook pedig... Na ő... Nos ne tudom. Megbecsüli a kapcsolatát. Mármint eddig is megbecsülte minden kapcsolatát, de most, hogy visszakapta Taet, úgy vigyáz rá mintha valami milliós értékű kincs lenne. A húgom mióta visszament Daegu-ba nem jelentkezett. Nem tudok róla semmit sem.

-Namjoon- kiáltott Jin. - Kihoznál nekem egy nagy üvegtálat? A tésztának kéne.
- Hozom- kiabáltam vissza. Felálltam és odasétáltam ahoz a szekrényhez ahol az edényeket tároljuk majd kivettem egy nekem szimpatikus, kissé mély tálkát és elindultam a konyha felé. Megláttam egy aprócska repedést a falon-amit egyébként nem lehetne észrevenni- és azt kezdtem el tanulmányozni. Miközben néztem a szépen lemeszelt falat erősen szorítottam az üvegedényt. Pár pillanat múlva kezeim elernyedtek, a tál pedig egy puffanással széttört a parkettán. Kikerekedett szemekkel figyeltem  a padlón heverő szilánkokat. A folyosó végéről lépteket hallottam. Jin futott felém. A vállamba egy éles szúrás érződött. Fájdalmas arccal szorítottam a vállam, miközben Jin hol a szilánkokat, hol engem nézett.
- Minden rendben Namjoon?- ölelt magához szorosan, így érezhettem heves szívverését.
- A vállam fáj- néztem rá, mire csak értetlen pillantásokat kaptam. - A bal
Erre eltolt magától és a szemembe nézett.
- Gyere a kocsihoz- mondta komolyan.

- Valószínüleg a lövés, nem csak főbb izmot, hanem idegeket is megsértett. Ez kemény fizikoterápiával helyre hozható. Az emberek nem szokták vállalni, aminek a következménye általában a kar lebénulása- mondta az orvos a röntgent nézve. - Nagyon sajnálom!
- É-én nem adom fel. Nem adhatom fel. M-most nem- motyogtam magam elé. - Vállalom!
Erre csak egy bólintást és egy bíztató mosolyt kaptam.

Jin

Namjoon immár több mint két hónpja csinálja a napi gyógytornát és meg kell mondjam meglepődtem. Nagyon jól bírja, nem panaszkodik semmire és még próbákra is jár velünk akármennyire is beszéltük le róla. Nagyon jó hír, gyorsan épül fel. Jót tett az edzés. Az orvosok mind a teljes felépülést jósolják. Az utam éppen Nam szobája előtt vezetett mikor is egy furcsa beszélgetésre lettem figyelmes.
- Figyelj JinWho tudom, hogy most nagyon rossz és nehéz neked, de szeretném ha visszajönnél- sóhajtott Namjoon, amit szünet követett.
- A te döntésed- újabb szünet.- Beadtad ma már a napi három adagot?
Ezt a mondatot nem értettem.
- Igen, tudom, hogy eddig csak kettőt kellett, de kérlek figyelj oda!- mondta majd felnevetett.- Vigyázz magadra Tökmag!
Lépteket hallottam az ajtó felé, ezért inkább elindultam.
- Nem láttad Taet?-tette a kezét a vállamra Namjoon.
- Öhmm...Azt hiszem Kookal ment valahová- válaszoltam vörös fejjel.
- Nen tudod hova?- kérdezte kezét még mindig a vállamon tartva.
- T-talán sétálnak valahol- sütöttem le a szemem- Nekem mennem kell- siettem el.
- Hé Jin!- kiáltott utánam mire hátrafordultam.- Nem tudom mennyit hallhattál a beszéletésből, de JinWho cukorbeteg. Csak, hogy ne legyen félreértés-nosolygott.

Namjoon

JinWhot sikeresen meggyőztem arról, hogy jöjjön vissza, már két napja itt van nálunk. Kopogtak az ajtón. JinWho lépett be kezében kakaóval.
- Hát ez meg?- böktem a bögrére.
- Tae adta. Kiengesztelő kakaó- mutatott idézőjeleket a levegőbe.
- Ez aranyos tőle- mosolyodtam el, mire megcsörrent a telefonja és kiment a szobámból. Megkerestem Taet.
- Aranyos volt tőled a kakaó- nyitottam be kopoás után.
- Ó, az semmiség- legyintett.- Jó sok cukrot kellett beleraknom, mert először sót tettem bele- vakarta a tarkóját.
- Mennyi cukrot?- fagytam le, hiszen tudtam, hogy ma még nem adta be magának az adagját.
- E-egy keveset tényleg- nyelt nagyot.
Rohantam JinWho szobája felé, ahol már a földön fekve találtam meg húgomat. Rámnézett és lecsukta a szemeit.

Haliiii♡♡♡
Tudom, elég sok késéssel de itt vagyok. Remélem tetszett, ha igen mindenképpen jelezzézek! Puszi a pofidra!♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡