Több mint barátság /NamJin ff/✔

Epilógus

Hát ez a nap is eljött. Az esküvő napja. Reggel korán keltem, még el akartam menni megnézni, hogy minden rendben van-e a helyszínen. Gyorsan felöltöztem, majd indultam is. Nagyon boldog, és izgatott voltam, végig dúdolgattam. Mikor odaértem, már minden készen volt. A dekorációt tegnap délelőtt raktuk fel a fiúkkal. Mosolyogva lépkedtem oda a már ott lévő emberekhez.
- Nagy nap ez a mai, igaz?-veregetett hátba az egyik tag, Jeongchan.
- Nagy nap bizony- mosolyogtam. Nem hittem volna, hogy lesz egy olyan ember Jin után akit ennyire szeretni fogok.
- Izgulsz?- nézett rám Jeongchan.
- Áhh, én nem- mondtam iróniával.
- Akkor jó- veregetett vállon mégegyszer, majd vigyorogva otthagyott. Körbenéztem a teremben. Minden tökéletes volt. Tényleg minden. Pontosan ilyennek képzeltem el mindent. A zsbemben megcsörrent a telefonom.
- Namjoon, nem hiszed mi történt- kezdte Hoseok köszönés nélkül.- Gyere gyorsan!
- Mi történt?- kérdeztem ijedten.
- Csak gyere- mondta sürgetően majd letette. Csak kitágult szemekkel meredtem a telefonomra. Nem értettem semmit. Elindultam a dorm felé. Az épület előtt egy ismerős autó állt. Gyorsan benyitottam.
- Megjöttem, mi a baj?- rohantam fel Hopeék szobájába.
- Csak gyere- ragadott karon mosolyogva. A szobám előtt megállt, majd betolt az ajtón. Mikor megláttam kik vannak bent, köpni-nyelni nem tudtam.
- Anya, Apa!- kiáltottam fel boldogan.- Hogyhogy eljöttetek? Azt hittem nem akartok itt lenni…
- Anyáddal átgondoltuk a dolgokat- kezdte apám.- A fiunk esküvőjére eljövünk!
- Köszönöm, hogy eljöttetek- öleltem át őket könnyezve.- Mikor jöttetek?- töröltem meg a szemeim.
- Tegnap este- mondta anyám mosolyogva.
- Gondolom Hoseok keze van ebben- nevettem.
- Ha arra a mosolygós fiúra gondolsz, igen, részben neki sikerült meggyőznie minket- néztek egymásra mosolyogva. Még sokáig beszélgettünk fent hárman, aztán ránéztem az órára. Nincs már sok időm.
- Köszönöm, hogy itt vagytok- öleltem meg őket még egyszer.- Nekem most mennem kell, de az esküvőn találkozunk még
Még mielőtt elkezdtem volna készülődni, meg akartan keresni Hopeot. A lépcsőn éppen szembe jött velem.
- Hope- öleltem meg szorosan.
- Jesszus Namjoon megfojtasz- nevetett.
- Köszönöm, hogy idehoztad a szüleim- suttogtam.

Öt perc maradt már csak az esküvő kezdetéig. A szívem majd kiugrik a helyéről. Már mindenki bent ült a teremben. A fiúk az első sorban ültek. Hirtelen felcsendült a zene, mire mindenki felállt. A kétszárnyas ajtó kitárult, rajta pedig belépett Laura az édesapjával. Gyönyörű volt. Egyszerű és klasszikus fehér ruhát viselt, haja hullámosan omlott a vállára. Nem sminkelte ki jobban magát, mint a hétköznapokon, de így is csodaszép volt. Végig mosolyogva néztem ahogy felém lépked, majd mikor mellém ért összekulcsolt ujjakkal fordultunk a pap felé.
- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy ennek az ifjú párnak megadjuk az örökké tartó boldogságot! Először a vőlegénynek, majd a menyasszonynak teszem fel a kérdést- fordult felénk.- Kim Namjoon, elfogadod törvényes férjedül, az itt álló Laurát, és mellette leszel jóban rosszban?
- Ige…-kezdtem volna el, de Yoongi felállt az első sorból, őt követve pedig mindenki.
- Állj!- tette fel a kezét.- Mind tudjuk szerintem, hogy ebben a teremben valaki- itt Jinre nézett.- Még igen erős érzéseket táplál Namjoon iránt. Jin, kérlek mondd, szereted még Namjoont?- sétált oda az említett mellé.
- É-Én ne…-dadogott vörös fejjel.
- Jin, szereted Namjoont?- emelte fel kicsit a hangját.
- Igen- hunyta le szemeit, majd Yoongi velem szembe vezette.
- Namjoon, szereted Jint?- nézett most rám.
- É-én La…-kezdtem volna de a szavamba vágott.
- Nem hiszem el! Szereted?- emelte fel újfent a hangját.
- Igen- néztem a velem szemben állóra, mire kipattantak a szemei.
- T-tessék?- nézett rám könnyes szemmel.
- Szeretlek- ismételtem meg, majd megfogtam a kezét.
- Kérem köszöntsék egymást az első hitvesi csókkal- mondta mosolyogva a pap. És ott újra egybefonódott az életünk, immáron véglegesen. Tapsvihar tört ki, mire mindketten belemosolyogtunk a csókba. Miután elváltunk egymás ajkaitól, kipirult arccal néztük egymást. Együtt kezdünk új életet. Mindig is tudtuk, mi lesz mindennek a vége. Legalábbis Yoongi biztosan. És hogy mi volt ez mindvégig? Mi volt ez az érzés ami azóta kavarog bennem mióta megláttam? Több mint barátság…

Két szerelmes ifjú új fejezetet nyitott a saját, közös életükben…

URAMISTEN GYEREKEK HALIIII♡
El sem hiszem, hogy eljutottam ideáig. Meghoztam az utolsó részt... Még jelentkezek egy író utószóval! Remélem tetszett! Ha igen mindenképpen tudasd velem! Puszi a pofidra!