Több mint barátság /NamJin ff/✔

6.rész

Ez lehetett volna életem legjobb napja. Mondom: Csak lehetett volna. Mert pont ma elhagyott szerencsém is. Kezdem is az elejéről: Minden akkor kezdődött mikor az a rohadt kapucsengő felébresztett és rájöttem hogy késésben vagyok. De mikor kinyitottam az ajtót mit sem számítva. Ó a kis naiv Namjoon. Egy alacsony barna hajú lány borult a nyakamb. Mikor óvatosan eltoltam magamtól alig tudtam megszólalni. Egy európai lány volt... Pontosan tudtam ki.
- Molly.....
Igen, ő volt az. Az ex barátnőm.
- Figyelj Nam.... Nem tudom mit mondjak. Wooooow! Ennyi.
És ekkor rájöttem hogy pizsamában vagyok. Ami csak egy térdnadrág. Khmmm... Igen.
- Molly, mi a francot keresel itt?
- Ezt lehet jobb lenne bent megbeszélni.
És ekkor beengedtem A sátánt a lakásomba.
- Mondd gyorsan- sürgettem.
- Ugye emlékszel- itt nyelt egyet- hogy miért szakítottunk annak idején...
- Hát persze- válaszoltam. Nem akartam bolygatni a múltat. Fáj amit tett. Még mindig. De muszáj volt beszélnünk róla:
- Nos... én és Cameron...tudod szakítottunk a múlt héten...
És egyből hozzád indultam.
- Most fogadjalak vissza vagy mit akarsz?- húztam gúnyos mosolyra a szám.
- Valami ilyesmi lett volna a célom....
- Molly te egy féreg voltál velem. Tudom jól. De most? Rosszabb vagy. Tudod mit? Menj innen!- rivalltam rá. Nem akartam bántani. De nem bírtam hallgatni mit akar. Nem vagyok rá kiváncsi. Van elég bajom.
- De Nam.... szükségem van rád- és zokogásban tört ki. Király! Egy újabb ember akit megsirattam.Jöhet ennél rosszabb?És ekkor még nem sejtettem semmit a napom hátralévő részéből.
- É-é-én sajnálom... mindent....
- Van is mit sajnálni- és rácsaptam az ajtót. Nem sajnáltam. Amit tett velem az jobban fájt... Ránéztem az órára. Fél óra a meghallgatásig. Szuper.
És nem is ettem semmit. Aish.... nem is bírok enni. Nagyon félek. Inkább felhívom Jint hogy jöjjön értem.

10-20 perc múlva

Oké... Jin meglátta az ajtómban Mollyt... És most nem akar hozzám szólni. Most mit csináljak. És a meghallgatásra is ideértünk. Aish... most mégjobban félek. Na jó. Nagy levegő.

A meghallgatáson

Jin és a bandatagok árgús szemekkel néztek engem. Nagyom féltem. Most vagyok életemben először lámpalázas. Mikor kezdtem volna énekelni nem jött ki egy hang se a torkomon. Elsötétült minden. Nem tudtam mi történik. Csak annyit láttam hogy Jin megfeszül. Idegeses volt. Ez is nekem köszönhető. És ezután a székét is eldobta ki tudja hogy hová. Kiviharzott a teremből. Ezt nagyon elszúrtam. Mikor kiértem a stúdiból még az eső is eleredt. Mi történik velem? Majd éreztem hogy az első könnycsepp útjára indult. A többi is ment utána. Az ég felé fordítottam és elordítottam magam:
- A ROHADT ÉLETBE!!!-és azon gondolkodtam hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen kétbalkéz király.

Meghallgatás után

Fura gondolatok cikáztak a fejembem hazafelé menet. Ha már Jint és a bandát elvesztettem örökre, Mollynak adhatnák egy esélyt, nem? Hát próbálni lehet. És ezekkel a gondolatokkal haza is értem. Mikor kinyitottam az ajtót elállt a lélegzetem. Nem várt látvány fogadott...

Haliii!!
Bocsánat hogy késtem a résszel. De attól remélem tetszik. Most nem ígérek semmit mikor lesz rész. Nem tudom. Lehet ma lesz még egy. De megintcsak nem biztos. A héten nem tudom lesz- e rész mert elég zsúfolt lesz ez a hét is úgy mint a múlt hét. Ha tetszett a rész hagyj nyomot magad után valamilyen módon! Puszilom mindenki drága pofikáját! További szép napot!