Több mint barátság /NamJin ff/✔

31.rész

Jin

Nagyon sajnálom amit Namjoonnal tettem. Fájt és szemétség így két és fél év után különválni, de most ezt kell szeretni. Szép volt és szerettem Namjoont, nem is kérdés mennyire: nagyon, de ezt el kellett engednem.

Reggel magamhoz híven korán lementem elkészíteni a majmocskáimnak a reggelit. Már egy ideje lent voltam- talán egy órája- mikor Namjoon is lejött. Köszönt és nekiállt egy kávét csinálni magának. Miután végignéztem az egész műveletet, megitta és se szó-se beszéd felment. Aztán fejbevágott, hogy  Namjoont miattam látjuk így. Így a kedvem el is bújt ,,a béka segge alá." Lejött Hope is egy idő után, próbálta kideríteni mi a bajom. Csakhogy sikertelenül. Hatalmas bűntudat kelt bennem. Namjoon nem jött vissza. Nem is evett. Baja lehet? Mondjuk, persze baja van, mégpedig velem. De....Elindultam megnézni a szobáját. Három kopogás után nem nyitott ajtót, így benyitottam. Ott ült a szoba közepén mellette pedig egy hatalmas zsebkendőkupac volt. Sírt! Miattam...

Namjoon

Reggel bal lábbal keltem fel. Aztán mikor megláttam Jint, még egy lapáttal rátett az amúgy is pocsék hangulatomra. Így ittam egy kávét és vissza is húzódtam a szobámba. Tudom, nem volt valami bátor húzás, de most ez esett jól...

Egy órája ülhettem már a parkettán, mikor az ajtó kinyílt. Azt hittem a húgom, Hoseok vagy Taehyung az, de nem. Nem ők voltak.
- Joon én ú...-ölelt át szorosan.
- Nem kell semmit sajnálnod- bújtam ki az öleléséből és kiviharzottam az épületből. Nem tudom mi volt a célom, csak a dormtól akartam távol lenni. Annyira emlékszem, hogy eleredt az eső, én meg realizáltam, hogy menedék kéne amennyiben nem kívánok megázni. Hirtelen felindulásból Laura háza felé vettem az irányt. Pár perc alatt oda is értem, az eső pedig arányosan kezdett el gyorsabban esni az életkedvem zuhanásával. Gyorsan becsöngettem, mert kezdtem fázni a csurom vizes ruháimban.
- Hell...Namjoon ,jézusom! Gyere bd gyorsan mielőtt megfázol itt nekem- tuszkolt be az ajtón.- Várj itt hozok egy pokrócot és meleg teát.
Ezzel be is rohant a szobába. Amint újra előbukkant, betakart és megparancsolta, igyam meg a teát amit adott. Én teljesítettem amit kért, majd a fejembe szökött egy gondolat.
- Figyelj Laura..gondolkodtam a történteken. És...egy kedves, okos és szép lány vagy...úgyhogy...hogy is mondjam....te is bejössz nekem
-Té-tényleg?
- Igen- sóhajtottam.
- Köszönöm- ölelt meg majd elhúzódott.- Akkor...most....együtt vagyunk...vagy mi
Erre egy aprót bólintottam.

Este egyszerűen nem jött álom a szememre. Nem tudom mi történt. Felkönyököltem a párnán. Mikor megláttam a szuszogó húgom mellett Taet, elmosolyodtam. Még fél óráig hánykolódtam az ágyban, majd hirtlen Jin szobája felé vettem az irányt. Mint egy gyerek, cipeltem a párnám is. Először nem mertem kopogni. Majd tíz perc után három aprót kopogtattam.
- Kiafran...Ó szia Nam- nyitotta ki ásítva az ajtót. Tehá felébresztettem.
- Nen tudok aludni- húztam el a számat. Nevetett és egy gyors ,,Gyere be" után be is mentem. Bedőlt az ágyba, majd arrébgurult nekem is helyet hagyva. Bebújtam, majd a mellettem alvó édes szuszogására elnyomott az álom...

Haliiii♡
Úristen, itt is lennék egy újabb résszel és ezt egy sóhajjal kell kezdenem. Sok szempontból. Átvészeltem Szeged veszedelmeit, nagyon szépen sikerült a versenyem hála a jó égnek. Táncból is levizsgáztam, az is pipaaa. De amiről még sajnos nem volt alkalmam beszélni...AZ ÚJ ALBUM LETAROLTA A KIS LELKEM! Ha akarjátok hogy legyen külön poszt a véleményemről, jelezzétek.  Ha tetszett a rész, tudasd velem. Aludj jól, jó hétvégét! Puszi a pofidra!♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡