Több mint barátság /NamJin ff/✔

30. rész

Namjoon

Volt már rossz napom. Sőt már elég sok volt. És már rettenetesen rossz is volt. De ez a mai nap felülmúlt mindent.  Mert ma elhagyott az akit a legjobban óvtam mindentől...

********************************
Már régóta nem volt minden tökéletes Jinnel. Egyre többet veszekedtünk, de végül mindig kibékültünk. Reggel teljesen gyanútlanul, boldogan ébredtem. Egy cetli hevert a komódon.

,,Namjoon!

Ha felébredtél gyere le a konyhába. Beszélnünk kell!

        Jin"

Pislogtam egy-két nagyot és rohantam le a konyhába. Hát...Ott ölelgetett valami lányt. Ez még viszonylag oké lenne, de mikor a lány meg is csókolta...Felfelé futottam, de  Jin észrevett és utánamfutott.
- Hé, várj! Gyere vissza és hallgass végig!- fogta meg a csuklómat.
- Eleget láttam- sütöttem le a szemem.
- Kérlek! Figyelj ez nem az aminek látszik. Vagyis de...Ahhhh gyere vissza kérlek hadd magyarázzam meg!
Végül megadtam magam.
- Namjoon ő .... Zoe. Egy régi gimistársam- mutatta be az eddig ismeretlen fekete hajú lányt.
- Szia- mosolygott. Én morrantam egyet köszönésképpen.
- Az utóbbi időbe... Hát nem volt minden oké.  Kicsit egyedül éreztem magam. És.. felkerestem néhány gimistársamat . Zoe volt az egyetlen aki válaszolt is. Így elkezdtünk levelezni. Aztán egyszer- itt a lányra nézett- bevallotta, hogy tetszettem neki. És utána meg azt is elárulta, hogy még most is. Először nem tulajdonítottam neki nagy jelentősséget hiszen itt voltál te. De aztán elutazott ide, Koreába. És akkor rájöttem hogy ő tényleg egy kedves, okos és szép lány. Először rettentő furcsa érzések voltak bennem, de aztán egyre biztosabb lettem abban, hogy tetszik Zoe. Igen, ez egy kicsit fura lehet, de ez az igazság, Sajnálom Jonnie!
Amint meghallottam, hogy becézget elmotyogtam egy gyors ,, Nem kell " szerűséget majd gyorsan felrohantam. Amint beértem a szobámba nekidőltem az ajtónak és kitört belőlem a sírás. Ezt nem tudom felfogni. Csipkedtem magam, azt hittem felébredek ebből a borzalmas álomból. De rá kellett jönnöm,  hogy ez bizony a keserű valóság. Csak ültem a padlón és sírtam. A zsebkendő csak gyűlt és gyűlt körülöttem. Majd kezeket éreztem meg a vállamon.

- minden rendben?- ült le mellém a húgom.

- Hjjajj JinWho... Itt már semmi nem lesz rendben- sóhajtottam.

- Mi a..? Bátyó, mivan? Mi ez a depis hangulat? Hol az én mosolygó bátyókám? Namjoon kap össze magad...-bíztatott.
- Mond ezt azután hogy dobtak-sóhajtottam.
- Bátyó, jézusom bocsáss meg...Nem tudtam. De segítek mindenben. Mindig. És minden rendben lesz. Mint régen- hajtotta a fejét a vállamra.
- Örülök, hogy legalább te velem maradsz- nyomtam egy puszit a fejére. Majd benyitott Taehyung. - Családi kupaktanács?- ült le velem szemben törökülésben. Na igen. Mióta a húgommal van, a családunk részének érzi magát. Mondjuk ez így is van. Így beszélgettünk órákon át. Majd kimentek. Egy gondolat járkált a fejemben. Remegő kézzel nyúltam a telefonomért. Tárcsáztam.
- Beszélnünk kell-szóltam köszönés nélkül.
- Neked is szia- mondta Laura.- Most kupleráj van az egész házban, nem tudsz jönni, sajnálom. Esetleg én átmegyek. Eszünk valamit Jinnel, oké?
A gyomrom györcsbe rándult.
- M-Most itt se alkalmas éppen- dadogtam.- Egy óra múlva a parkban?
- Ott leszek-tette le a telefont.

********************************

Az elején azt hittem rosszul látok. Hjajj. Pedig nem. Nem is tudom mit gondoltam. Hogy majd ezek után csak úgy bejelenti, hogy ez az egész egy vicc volt? Ezt én se gondolhattam komolyan. A kapucsengő megszólalt. A nyitott ajtón át láttam ahogy Jin éppen ajtót nyitna. Kinéztem az ablakon. Laura.  Fénysebességnél is gyorsabban futottam le a lépcsőn. Majd Jin elé betrollkodva nyitottam ajtót.
- Szia- öleltem át jó szorosan.
- Szia...Namjoon...nem kapok levegőt- fuldokolt.
- Oh bocsánat- engedtem el.
- Indulhatunk?
Válaszképpen elkezdtem húzni a cipőmet. Karon ragadtam és nevetve húztam kifelé.

********************************

Órák óta bóklásztunk a parkban egymás mellett némán. Majd Laura hirtelen megállt
- Elmondanád mi a bajod?
- Figyelj.. mi...Jinnel...vagyis ő velem...hát...nos...szakítottunk
Megölelt.
- Erre most nem tudom mit kéne mondanom. Sajnálom. Deee....- húzódott el tőlem.- Van egy dolog ami már régóta bennem van.
Értetlen fejjel meredtem rá.
- Pfuuuu...hát ez így most nehéz...de...a csudába is...tetszel- nézett félve a szemembe.-  Csak ugye neked eddig ott volt Jin. És nem volt merszem ehhez- adott egy puszit a szám szélére. Majd elfutott. Percekig álltam ott értetlenül. Valaki mondja el mi történt. Mert nem értem. Még mindig.

********************************

Direkt úgy mentem fel a szobámba, hogy senkivel se találkozzak. Lefürödtem és mentem is aludni. Elegem van a mai napból. A pokolba kívánok mindent. Annak ellenére, hogy ilyen korán mentem aludni, hajnalig forgolódtam. Éjfélkor besüppedt az ágy mellettem, a lepedő pedig megemelkedett. Jin volt az. Éreztem ahogy felém fordult.
- Úgy sajnálom Nam...-suttogta.- Nem akarok neked rosszat...Jobb lesz így mindkettőnknek...

Haliiiii♡
Itt is lennék az új résszel. Ne kövezzetek meg légyszives! Tudjátok hogy szeretlek titeket! Puszi a pofidra!