-Viki...ne szaladj el!* Futott utánam Kookie de mikor hátrafordultam , hogy milyen közzel jár, neki mentem egy fának.
-Áááhhh!* Estem seggemre s a fejemet fogtam.
-Bazdmeg Viki! Mondtam ,hogy ne szaladj el! 21 éves vagy de komolyan, mintha egy 15 éves csaj ülne most itt előttem!* Nyújtotta kezét, hogy felsegìtsen.
-Te meg 23 vagy mégis utánam szaladtál, s együtt játszottunk még tegnap fogocskát, és akkor még én vagyok s gyerekes. Mert te akkor mivagy?* Fogtam meg kezét, s lassan felhuzzott, majd lesepertem magamról a port.
-Nem is igaz...én nem fogocskáztam veled soha!* Kulcsolta össze karjait a mellkasa előtt s bicentetett egyet.
-Hazudós vagy!* Ütöttem vállon s befelé indultam.
-Nem én hazudtam még azt tegnap , hogy fáj a szívem, ami miatt majdnem meghaltam.!* Kocogot utánam s gúnyosan dobálta felém szavait.
-Nem tehetek róla, hogy könnyű téged átverni!* Tártam szét értetlenül karjaimat s közben lábammal berúgtam az ajtót, ami nagy csattanással vágódott ki s akik éppen a nappaliban kávéztak , azokat sikeresen megilyesztette a hirtelen jövő hang. - Elnézést! * Hajoltam meg s utána feltrapoltam a szobámba.
-Mi az ,hogy könnyű átverni? * Rontott be ajtóstúl a szobámban, s mivel háttal álltam az ajtónak igy az a dolog , amit ő sikeresen kicsapott egyenesen nekem vágódott.
-Bazdmeg Kookie!* Ültem újra seggemre, s mostan a hátamat fogtam.
-Jaj...Bocsánat nem akartam. * Guggolt le mellém s az egyik kezét a hátamra a másikat a combomra helyezte, majd a sötét íriszeivel az én arcomat kémlelte, hogy mégis mennyire fájhatott, az ütödés. Lassan arcára vezetem tekintettemet s mikor megint láttam ,hogy feláll a haja, elkellett rajta mosolyodnom.
-Mi olyan vicces? * Ráncolta össze homlokát.
-Az ott...feláll! * Mutattam rá ravaszul álló tincsére.
-Mi? Mi az ,hogy feláll? * Kapta ki zsebéből a telefonját s a haját kezdte el nézi annak kijelzőjében.
-Béna vagy!* Löktem el s ő is seggre ült. Így már ketten ültünk ,az ajtóban seggen. Kookie a haját nézte, én pedig újra a hátamat fogtam.
-Ti mit csináltok? * Jelent meg az ajtóban Yora.
-Ülünk! * Vágtam rá.
-Viki, ha befejezted az ülést, utána letudná áll jönni? * Bicentetett oldalra fejét s közben nekidölt az ajtófél fának.
-Persze! Holnap jó lesz?* Mondtam neki egy hatalmas vigyorral az arcomon.
-Majd, ha normális leszel! * Fordult meg s kiment vagyis lement a nappaliba.
-Miért vagy nem normális?* Bökött meg Jungkook s mikor ránéztem, vahy 1000 wattos mosoly villogott az arcán.
-Te miért nem vagy normális? * Löktem újra meg, a vállalnál fogva. Így mostmár hanyatfekve feküdt a padlón.
-Ahjj...lusta vagyok felállni!* Nyafogott s kezeit a magasba emelte.
-Én nem!* Álltam fel s felé álltam, majd a kezemet nyújtottam neki, hogy felsegìtsem. Mikor már megakarta volna fogni a kezemet, én elhuztam s így ő tovább csücsült a földön ,mig én emelt fővel távoztam s a nappaliba tartottam.
Hét szék, hét pohár az asztalon, hat furcsa tekintetű ember. 3 lány 3 férfi a hetedik apám. A lányok tizenévesek, a férfiak pedig úgy 20-30 körüliek voltak.
Apám pedig vagy 100 körül lehet.
-Jónapot!* Hajoltam meg illedelmesen. Apám büszkén nézet rám, anyám pedig valahol a konyhába lehetett.
-Viki bemutatom neked Mr. Jung, Mr. Kwang, Mr. Kim-et. És Shin Seulgit, Moon Migyeongot és Han Hyeonjeongot. A SM-től jöttek. * Mutatott végig az embereken, akik előtt, újra meghaljotam köszönés képen, majd tekintettével intett, hogy üljek le és ne féljek.
-Jónapot Kim Viktória, Mr. Jung!* Nyújtotta felém a kezét, amit elfogadtam.
-Mr.Kwang!* ismételte meg ugyan azt amit előtte, a kollégája tett.
-Mr.Kim.* Csinálta meg a harmadik is ugyan azt, mint az első.
-Ahogy az apja mondta, az SM-től jöttünk, hogy egy szerződés, lehetőséget ajánlunkj neked, higy a jövőben Idol legyél s ezzel a 3 lánnyal együtt dolgozzál!* Kezdte el a mondanivalóját Mr.Kwang.
Egy pillanatra lefagyva merengtem magam elé. Hogy én, int Idol? Ez egy picit furcsa, s gyorsan jövő s egyben új dolog számomra...
