Soulmate •Befejezett•

2.

Hetek teltek el Ginny temetése óta, Harryn pedig úrrá lett a gyász. Megcsonkította, mind testét, mind lelkének és érzéseinek minden egyes darabkáját.

Harry fájdalmasan kelt fel a nappaliban elhelyezkedő kanapéról, majd a fürdőbe vette az irányt, hogy elvégezze reggeli rutinját, hisz legalább még ehhez volt ereje. Barátai napi szinten látogatták, vagyis leginkább Hermione, aki úgy viselte gondját most, mint egy elveszett kisgyereknek. Ron nem mindig jött vele, mivel néha teljesen lefoglalta munkája. Senki nem hibáztatta őt, azért ami Ginnyvel történt, a történtekre mindenki csak annyit mondott, hogy " baleset " volt és a lány önszántából döntött úgy, hogy megmenti férje életét azzal, hogy feláldozza saját magát. A támadókat azóta már az Azkabanba zárták, ám az exgriffendélest, ez cseppet sem nyugtatta meg, vagy épp vigasztalta volna, hisz attól felesége ugyan úgy halott marad, ő pedig élheti tovább az életét egyedül.

Ginny hiánya a házban mindenhol eluralkodott. Ezt leginkább az türközte, hogy Harry azóta sem aludt közös ágyukban, inkább a kanapéra száműzte magát. A tükörben figyelte kissé beesett arcát, amit már a szőr borított, szemei karikásak voltak, teste pedig teljesen összeesett. Hermione mindennap hozott neki kaját, ám néha egy falat sem ment le a torkán, vagy épp ha magába is tuszkolta az ételt, gyomra visszadobta azt. Gyors arcmosás után, a konyhába indult, hogy elfogyassza reggeli kávéját. Hiányoztak neki azok a reggel, amikor még felesége a konyhába forgólódott, csak azért, hogy neki mindent megadjon. Vágyakozott a lány gyengéd érintései és szavai iránt, amiket már soha többé nem kaphat.

A temetés szűk családi körben telt, azonban a média egyből megtalálta ismét csak. Kávéját kortyolgatva olvasta a Reggeli Próféta főcikket, amiben megint csak ő szerepelt és amiben ecsetelték a szörnyű tragédiát. Hiába a hetek múlása, a média mindig felfigyelt rá, hisz ő volt a Kiválasztott vagy mikor épp, hogy nevezték. Azonban ebben a cikkben nem csak ő kapott szerepet. Az egyik alcím felkeltette figyelmét, ami a következő volt; " Nem csak a varázsvilág Megmentője burkolózott gyászba ". Tovább olvasta a cikket és, mint kiderül az nap nem csak ő vesztette el szerettét. Néhány nevet soroltak fel, akik szintén meghaltak, amikor is indokolatlanul átkokat kezdek szórni az exhalálfalók. A nevek között olvasva, azonban megakadt a szeme az egyik áldozat nevén, " Astoria Greengrass ". Többször is elolvasta és megdörgölte szemét, hogy biztos az a név áll-e ott. Ám mind hiába, a nő neve, bizony az áldozatok között szerepelt. Dracot azóta nem látta, ám eltudta képzelni, hogy a férfi is hasonlóképpen bírhatja az egészet, hisz akárcsak ő, elvesztette feleségét, akiről oly vidáman beszélt.

Harry úgy gondolta, hogy a munkájába menekül majd, gondjai elől, azonban lelkiállapotának instabilitása miatt, a Minisztérium jobbnak látta, ha egy kis időre szabadságra megy. Jobban mondva kényszerítették.

Visszahelyezte magát a kanapéra, miután elfogyasztotta kávéját, s szinte nem telt el párperc, a kandalló zöld fényben villant fel, majd kilépett belőle Hermione, aki közben ruháját söpörte le.

- Jó reggelt, Harry!- köszönt a lány barátjának.

- Neked is Hermione. Minek köszönhetem az ilyen korai látogatásod?- nézett rá a zöldszemű érdeklődve.

A lány nem válaszolt, csak bámult az előtte ülő férfira. Végül jobbnak látta, ha helyet foglal mellette.

- Figyelj Harry...beszélnünk kell..- mondja nagyot sóhajtva.

- Valami gond van?- nézett rá a lányra kérdően. Nem igazán értette, hogy mi lehet ennyire komoly dolog.

- Ami azt illeti, igen van. Még hozzá az, hogy teljesen elhagytad magad, mióta Ginny..elment.- néz rá barátjára.