Soulmate •Befejezett•

18.

Harry újból a múltban találta magát. Az Abszolútra repítette az időnyerő, ahol igyekezte megtalálta régi önmagát Ginnyvel az oldalán, miközben próbálta elkerülni a tragédiát, hisz nem szeretett volna saját magával összefutni. Szörnyű dolgok történtek volna az idővel akkor, nem mellesleg a múltbeli énje azt hitte volna, hogy megőrült. Így hát óvatosan közlekedett, kerülve mindent és mindenkit, nem volt arra sem szüksége, hogy a sajtó megállítsa vagy, hogy bárkivel is szóba elegyedjen. Az egyik üzlet sarkából figyelte a közlekedő embereket, miközben kereste feleségét és saját magát a tömegben. Szerencsére remek helyszínt választott, hisz pont rálátott a Florean Fortescue Fagylaltszalonra és csak várt, s várt. Már kezdett lába elgémberedni, sőt már arra is gondolt, hogy talán mégsem jó időbe repítette vissza az időnyerő és akkor bizony hiába várja magát és feleségét. Ám nem sokkal később, már meg is jelent Ginnyvel az oldalán, aminek hatására magával ragadta egy nosztalgikus érzés, szíve pedig összeszorult. Eszébe jutott az a boldogság, amit együtt éltek át. Ahogy nézte feleségét, s saját magát, mind aki rájuk nézett csak a tiszta és őszinte szeretet látta. Hiába voltak nehézségek az életükben, képes voltak együtt legyőzni, s elfeledni a múltat, mégis a tudat, hogy pár órával később ez mind már csak szétfoszlott képzelgés lesz. Fájdalmasan mosolyodott el, miközben nézte Ginnyt, miközben kávézgattak és nevetgéltek. Tudta, hogy most itt a lehetősége arra, hogy ezt most mind visszakapja és nem csak Ő, hanem Draco is. Hiszen a szőke is ugyanolyan magányos lélek lett, mint Ő és most neki is megváltoztathatja a jövőjét, úgy hogy az boldog és örömteli legyen. 

Harry továbbra is csak várt, addig nem akart beavatkozni, még a két nő nem találkozik össze és nem mennek el. A terve az volt, hogy amíg a múltbeli énje Dracoval társalog, addig Ő követi a két lányt és amikor kell közbeavatkozik majd és megmenti mindkettőjük feleségét. Hagyta, hogy történjenek az események, a két pár, végre összetalálkoztak, Harry és Draco pedig helyet foglalt egy italra, még Ginnyék elmentek bevásásrolni. Harry szíve ismét csak összeszorult Draco láttán, hisz ekkor még nem is sejtette, hogy milyen közel is fognak egymáshoz kerülni a szőkével. Minden pillanatot élvezett vele és egy percre el is bambult, ahogy figyelte a volt mardekáros kiemelkedő alakját. Talán még hezitált is és talán egy pillanatra elbizonytalanodott a céljában. Azért kíváncsi lett volna arra, hogy milyen lett volna a jövőjük együtt Dracoval. Lehet komolyabbra fordult volna a dolog és össze is költöztek volna, bár a ház kérdés igen nagy fejtörést okozott volna mindkettőjüknek. Hamar megrázta a fejét, hogy vissza térjen eredeti tervéhet és elengedje a Dracoval való dolgokat. Egyszer megpróbál, majd a másik jövőben újból összebarátkozni vele, ha a szőke is hajlandó lesz rá, hiszen Draco semmire sem fog emlékezni. 

Figyelmesen cikázott végig az épületek között, igyekezte talárjával takarni arcát és követni Astoriat és Ginnyt. A két lány igazán jól elvolt, folytonosan nevetgéltek és boldogan nézegették végig alaposan az üzletek kínálatit. Más szóval, Harry figyelemmel kísért egy női shoppingolást. Épp az egyik saroknál megállt egy pillanatra, hogy kifújja magát, mivel elég nehezen bírta a tempót tartani, nem beszélve arról, hogy bujkálnia is kellett. Az egyik pillanatban azonban, valaki erőteljesen a hátának ütközött, majd ösztönösen a személy felé fordult. 

- Sybill Trelawney?- emeli fel döbbenten szemöldökét. Azóta nem találkozott a hölggyel, mióta elvégezte a Roxfortot, illetve mióta nem járt jóslástanra, hisz magát a tantárgyat ki nem állhatta.

- Elnézést kérek a figyelmetlenségemért.- söpörte le kissé elvont öltözékét, majd a szemben álló férfira tekintett.- Harry Potter! Ó, de rég volt is már, mikor útóljára találkoztunk! Gyorsan telik az idő.- örvendezett fel a férfi láttán.

- Valóban rég volt már. Én is örültem a találkozásnak és semmi gond. Ha most megbocsájt, nekem dolgom van.- mosolyodott el enyhén, majd indulásra készült, azonban az idős boszorkány ezt nem hagyta és sértődötten szólalt fel.