Soulmate •Befejezett•

14.

Harry élete kezdett visszarázkódni a normál kerék vágásba, hisz újból dolgozott és a hangulata is egyre inkább javult. Azonban ez Dracoról nem volt elmondható. Azóta az este óta, amikor valami furcsa történt közte és Harry között, valami nem hagyta nyugodni és arra lyukadt ki, hogy most még az ő remek gyógyító agyán is túl jártak az érzelmek.

De vajon milyen fajta érzelmek lehettek ezek, amik így gyötörték? Nos, arról fogalma sem volt, vagyis csak inkább nem akarta belátni a dolgokat. Harryvel sem találkozott többé sűrűn, hisz ő is már munkába állt és még a kezeléseket is hétről hétre tologatták.

Ám az egyik nap, Draco épp a teraszon egy könyvet olvasott, amikor valaki kilépett a kandallójából, ami nem messze volt a tőle.

- Szia, Draco!- söpörte le magáról a hamut, ki más, mint a kis megmentő.

- Harry, minek köszönhetem ezt a hirtelen tett látogatást?- teszi le a könyvet kezéből az előtte elhelyezkedő üveg asztalra, majd illedelmesen feláll és egyenesen a másik elé áll, felvont szemöldökkel.

- Szeretnék elnézést kérni, hogy ennyire elhanyagoltam a kezeléseket...és...téged is, ami azt illeti.- egyenesedik ki, miközben megbánó arcot vág.

- Ó. Nem semmi gond. Mostanában amúgy kis közbe jött egy-két dolog a Mungóban, így nem is volt sok időm.- válaszolja zavartan, miközben hátrasimítja hófehér tincseit, amit Harry igen nagy figyelemmel kísér.

- Öhm..ha nem bánod és van is rám időd, akkor esetleg...folytatjuk a kezelést?- dadogja, szemét le sem véve a szőke tökéletes arcáról.

- Nem bánom. Bár, sokba fog ez neked kerülni..- mosolyodik el sejtelmesen a szőke, mire Harry csak még érhetetlenebbül néz.- Gyere, foglalj helyet. Ha nem bánod, most inkább itt tartanám meg a kezelést, a természetben.- huppan vissza párnázott székébe.

- Nekem megfelel. Egész hangulatos ez a kis terasz, főleg ezzel a hatalmas...Malfoyosan elrendezett kerttel. Nem túlzás egy kicsit, az a nagy szökőkút?- kérdezi, megemelve szemöldökét.

- Az előbb mondtad, hogy Malfoyos kert. És nem, kicsit sem túlzás.- ráncolja össze homlokát, miközben egy aprót kortyol jeges teájába.

- Nézzenek csak oda, hogy hogy nem bort vagy épp whiskeyt kortyolgatsz?- húz széles mosolyt az arcára a fekete hajú.

- Szerinted én alkoholt fogyasztok éjjel-nappal? Köszönöm, hogy még alkoholistának is gondolsz..- kezdi eljátszani a sértődőtett, majd hátat fordít a másiknak.

- Gyerekes vagy ilyenkor, Malfoy.

- Te pedig úgy látom, hogy kötekedős kedvedben vagy, Potter..- fordul újból felé, dacos tekintettel.

- De így szeretsz nem igaz?- csúszik ki a száján, az az egyetlen kis szó, ami miatt most mindketten kissé feszülté válnak és csak dermedten bámulnak egymás szemébe.

Harry nagyot nyel, miközben a szőke tekintetét fürkészi, aki szintúgy a másik smaragdzöld szemeit bámulja. Végül Draco egy torok köszörüléssel mindent megszakít.

- Ideje kezdeni a kezelést..- teszi le kezéből a poharat, ám nem néz fel a másikra.- Most jön a..a hatodik évünk..- s ekkor Draco hirtelen hasához kap, amibe egy éles fájdalom hasít az emlékek felelevenítése miatt .

- Hé, jól vagy?- pattan fel egyből a székből Harry, s leguggol Draco elé, aki már sikeresen kezd felegyenesedni a fájdalomból.

- I-igen. Csak tudod, néha előjön az a kín, amit akkor éreztem, mikor majdnem ketté vágtál..- mondja, fájdalomtól sziszegve, majd egy mély levegőt véve próbálja összeszedni magát.