Soulmate •Befejezett•

10.

Ha most valaki látná a Varázsvilág megmentőjét, nem hinne a szemének és nem hinné el, hogy ez az ember mentette meg a világot.

A whiskeys üveg üresen hever a földön, fényképek mindenhol és mindent beborít a töménytelen alkohol szag. Harry laposakat pislogva kezd észhez térni, fejébe pedig éles fájdalom hasít. A földön heverő üvegszilánkok között kezd óvatosan lépkedni egyenesen a fürdő felé, hogy kiadja az összes létező dolgot gyomrából. A mosdó előtt állva tükörbe tekint és még saját maga is elszörnyed a saját látványtól. Rég nem ivott már ennyit és most kissé túlzásba esett. Kezére tekintett, amin a fásli már teljesen átázott a vértől és óvatosan lecsavarta róla, majd megmosta és egy tiszta szövetet tekert újból rá.

A nappali romokban hevert, így egy gyors tisztító bűbájjal mindent megtakarított, majd a helyére parancsolt mindent. A falon elhelyezkedő órára tekintett és látta, hogy bizony késésben van, a mai kezelésről, hisz már rég Draconál kellene lenni, mégis ilyen állapotban nem indulhat el. Így visszarohanva a fürdőbe, gyors vesz egy zuhanyt, egy szárító bűbájjal megszárítja haját, ami a szokásosnál is jobban szanaszét áll, majd magára ölt egy fekete inget és egy hozzá illő fekete farmert, majd felkapja az asztalon elhelyezkedő ajándék bort, és megnézi a címet, amit Draco a napokban küldött el neki, ám ő eddig nem nyitotta fel a borítok, azt azonban mégis nyitva találta, amit furcsállt, de most nem volt ideje gyanakodnia bárkire is. Gyors a kandallóba lépett, majd elmondva az úti célt, már is egy tipikus Malfoyra jellemző ház előtt találta magát. Amitől még jobban meglepődött, hogy ez a ház nem is volt olyan messze az ő Godric's Hollow-i házától, ahol egykor szülei éltek. Mély levegőt véve, végül lenyomta a csengőt, az ajtó pedig egy hirtelen mozdulattal kitárult és egy igen dühős Dracoval találta magát szembe.

- Tudod, már vagy 2 órája itt kellene lenned, ehelyett még csak most érkeztél. Bár elnézve téged, biztos nyomós okod lehetett rá, de szeretném azt az okot a te szádból hallani.- mutogat végig a kissé szétcsúszott férfin, majd hátat fordít, Harry pedig egy szó nélkül követi.

Most sem csalódott a hatalmas házat végigmérve. Belépve az ajtón egy rövid folyosón kellett végig haladnia, majd elé tárult az a hatalmas nappali, ami zöld és szürke színekben pompázott, a napfény pedig tökéletesen beragyogott a hatalmas ablakokon. 

- Csukd be a szád, Potter. Még a végén belerepül valami.- húzza elégedett mosolyra ajkait a szőke, még a zöldszemű nyelve egy nagyot tovább legelteti tekintetét a lakáson. 

- Csak elképesztő, hogy a tompa színek ellenére is, mennyire fényes és hangulatos minden.- simít végig, az egyik arany keretes festményen, majd visszaemeli tekintetét volt iskola társára, aki egy pohár bort vesz kezébe. 

- Volt időnk alakítgatni Astoriával, miután ide költöztünk. Persze ez a ragyogás nagy részben az ő érdeme. De valóban, egész kellemes.- kortyol nagyot italába, majd helyet foglal a hatalmas kanapén.- Nos, akkor foglalj helyet és várom, azt a magyarázatot.

Harry szemével végig méri a kanapén elhelyezkedő férfit és csak most veszi észre, hogy nem a szokásos talár szettje van rajta, hanem sima egyszerű, mégis elegáns ruha darabok. Egészen kiemeli Draco karcsú, férfias alakját. Azonban egyből erre gondolva, megrázza fejét, majd helyet foglal ő is a kanapén. 

- Öhm, ezt ajándékba hoztam. Gondoltam ennyivel tartozom..- nyújtja át, tekintetét azonban lesüti. 

- Ó, köszönöm. Nem igazán szoktam ajándékot kapni, úgyhogy ez most meglepett.- válaszolja döbbenten, mégis mosolyogva, majd átveszi a zacskót és kiemeli belőle az italt.- Ez egy igazán régi és jó fajta bor. Francia..hmm. Annál jobb nincs is.