Soulmate •Befejezett•

20.

Harry és Draco előkelőek voltak és kifinomultak. Mindketten igazán jól néztek ki, miközben az utolsó simításokat végezték saját magukon a hatalmas tükör előtt, ami Harry nappalijában volt. Dracoval szinte már együtt éltek, hisz a férfi csak akkor járt már haza saját otthonába, ha épp váltó ruhára volt szüksége vagy, hogy ellenőrizze nem-e érkezett levele. A háza védelme miatt nem aggódott, erős bűbájjal zárta le mindig, amin senki sem tudott volna áttörni, bár már nem voltak ellenségei. 

Miután befejezték a nyakkendőjük megkötését is, elégedett mosoly kúszott az arcukra. Harry kissé aggódott a vacsora miatt, amire jelenleg készülnek, jobban mondva inkább Ron és Draco kapcsolata miatt bujkált benne a kétely érzet. Nem vágyott arra, hogy újból egy tűzharcba keveredjen barátja és szerelme mellett, de ha erről kerül is sor Ő felkészült, akárcsak Hermione. Bármilyen durva dolgokat is vágott a fejéhez Ron akkor, nem haragudott rá. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy nem viselte könnyen a helyzetet, mégis mindenkinél előfordulnak a hirtelen érzelmi kitörések. Harry ránézve a mellette álló férfira még a lélegzete is elállt. Annyira pompásan festett, hogy újra átélte azt a pillanatot, amikor először találkoztak a hosszú évek után.  Draco haja tökéletesen hátra volt simítva, öltözéke amolyan szokásosan Malfoyos volt, s áradt róla az enyhe rózsa és egyéb édes illat, amit Harry imádott. 

- Csodálatosan festesz.- ölelte át hátulról Dracot, miközben egy csókot nyomott nyakára. 

- Te sem panaszkodhatsz.- fordult a sötét hajúval szembe, majd egy csókot nyomott ajkaira. Imádta Harry ajkait, mindig melegséggel töltötte el szívét, amikor a karjai közt lehetett. Ennél többre nem is vágyhatott volna. Mindent szeretett benne; egészen a mindig kócos hajától a kellemesen áradó szappan és menta illatáig. Mindig képes volt új dolgokat vinniük kettőjük életébe és képes volt újabbnál újabb meglepetésekkel előrukkolni, amivel mindig sikerült levennie Dracot a lábáról. 

Talán épp ezért is alkottak együtt olyan jó párt. Kiegészítették egymást. 

Elkészülve mindennel, Draco kezébe vette a browniekat, amiket együtt készítettek, majd szorosan Harry karjába kapaszkodott és hopponáltak a megadott címre. 

Harry már persze többször is járt Ronéknál, ám most kissé feszülten kopogott be a régies fenyőajtón. Nem telt bele egy perc és egy vigyorgó Hermionéval találték magukat szembe, majd egy köszönés után beléptek az otthonos házba. Ugyan még senkinek sem mondták el, hogy együtt vannak, ám úgy gondolták, hogy nincs miért tovább titkolniuk; de igazából nem is nagyon akarták. Egyszerűen csak sosem volt rá kellő alkalom arra, hogy erről beszéljenek, ám mielőtt bármilyen bejelentést is tettek volna egy hosszú és kínkeserves beszélgetés várt rájuk. Legalább is Harry így gondolta.

- Nagyon jól néztek ki. Meglepően kicsíptétek magatokat.- mondta a lány, majd a konyha felé vették az irányt, ahol szembe találkoztak egy éppen bort kortyolgató Ronnal, aki most feléjük fordulva mérte végig őket. Szinte a levegő is megdermedt a feszültségtől, de Harry meglepetésére a vörös hajú barátja, csak letette a poharat és köszönésként kezet fogott mindkettőjükkel. 

- Rég találkoztunk.- szólalt meg végül Harry, közben pedig átadták az estére szánt süteményt, majd helyet foglaltak a megterített asztalnál. 

- Valóban.- válaszolta Ron semleges arckifejezéssel, mégis megbánóan, majd újból nagyot kortyolt borába. 

- Mielőtt elkezdenénk a vacsorát, nem szeretnél valamit mondani?- bökte meg oldalról Hermione, mire lesütötte tekintetét és egy erőteljes sóhaj hagyta el száját.

- Sajnálom, hogy a múltkor olyan hülyén viselkedtem. Tudom, hogy nektek sem volt könnyű, főleg nem neked Harry, hisz még én a testvéremet vesztettem el, addig te a szerelmedet. Meg kellett volna értenem a helyzetedet, de ehelyett úgy viselkedtem, mint egy idióta.- dörzsölte meg tarkóját idegesen, ám a mellette ülő lány újból belebökött.- Tőled is elnézést kérek, Malfoy.- mondta ezt már kissé gúnyosan.