Soulmate •Befejezett•

5.

Hermione épp Harry lakásába hopponált, azonban ami ott fogadta teljesen ledöbbentette. 

- Harry, te meg mit művelsz?- kérte számon barátját, aki épp a tűzhely körül forgolódott. 

- Szia neked is, Hermione. Aminek látszik. Főzők.- válaszolta jó kedéllyel. 

- Igen, azt látom. De te sosem szoktál főzni..- továbbra is nézi a lány, teljesen döbbent tekintettel.

- Rég volt már az biztos..- mosolyodik el a kis hős fájdalmasan.- De ülj csak le, mindjárt kész vagyok.- fordul a lány felé, aki engedelmesen helyet foglal az egyik széknél.

Harry egy pálcasuhintással megterített maguknak, majd az asztalra tette a gőzölgő ragut és szedett mindkettőjüknek. 

- És mesélj, milyen volt a kezelés? Bár, ahogy elnézem ért valamit.- mosolyodik el a lány elégedetten, miközben jó ízűen kanalazgatja az ételt. 

- Talán.- rándította meg vállát.

- Na és ki az a rejtélyes lélekgyógyász, akit senki nem ismer?- kérdezi a lány felvont szemöldökkel.

Harry nyelt egy nagyot és most felemelte fejét az ételből. Tudta, hogy el kellett volna mondania barátainak, hogy kibékült Dracoval, azonban eddig nem volt rá lehetősége, így kissé kellemetlenül érezte magát. Nem akart titkolózni egyszerűen csak sosem volt alkalmas az idő. Azonban, most itt a lehetőség, hogy mindent elmondjon, még azt is, hogy bizony az Ifjabb Malfoy lett az orvosa.

- Öhm..ízé..- kezdett el dadogni.

- Harry Potter! Te titkolsz előlem valamit?- kérdezi szikrázó tekintettel, dacosan.  

- Nem, dehogyis. Csak van egy dolog, amit még nem volt alkalmam elmondani.- néz bele a lány barna tekintetébe, majd egy nagyot sóhajtva folytatja.- Amikor megtört Ginny balesete, előtte összetalálkoztunk Malfoyal és a feleségével Astoriával, akivel Ginny nagyon jó viszont táplált, mint te is tudod. Ők elmentek mellőlünk, mi pedig kettesben maradtunk. Elég kínos volt. Végül egy pohár bor mellett beszélgetni kezdtünk és elmesélte, hogy a Szent Mungóban dolgozik gyógyítóként és persze azt is, hogy összeházasodtak Astoriával. A beszélgetés végén pedig, a kezemet nyújtottam neki, amit elfogadott, így mondhatni békét kötöttünk a másikkal..- fejezi be, majd eddig csukott szemeit, újból a vele szembe ülőre emeli. 

- Nos...ez igen érdekes, hogy te és Malfoy.- kezdi el arcát piszkálgatni a lány, mit aki épp töri valamin a fejét.- De örülök, hogy mindketten végre érett felnőtt módjára viselkedtek. Ez így a helyes Harry. Bár Ron nem tudom, mit fog szólni az egészhez, hisz tudott, hogy mennyire utálja a Malfoyokat.- mondja nagyot sóhajtva. 

- Tudom. Épp ezért is kérnélek arra, hogy ne mond el neki..- néz rá kérlelően a lányra.

- Nem szeretnék titkolózni Harry..- fonja össze maga előtt karjait. 

- Én akarom neki felvázolni a helyzetet, főleg, hogy mostanában még csak nem is találkoztunk. Kérlek, Hermione.

- Rendben van, de minél hamarabb esetek túl rajta, ajánlom.- áll fel a székből, majd az üres tányérokat a mosogatóhoz viszi és kiszór rájuk egy tisztító bűbájt.- Köszönöm az ebédet Harry, nagyon finom volt.- mosolyodik el, majd barátja elé áll, hisz még egy kérdésre nem kapott választ.

- Szívesen.- mosolyog vissza rá a zöldszemű.- Gondolom a másik kérdésedre várod a választ.- sóhajt egy nagyot, miközben megigazítja szemüvegjét.- Malfoy. Draco Malfoy a lélekgyógyító.- böki ki nemes egyszerűséggel. 

- Ez döbbenetes. Amilyen múltja volt, elég szépen rendbe hozta magát és az életét, az már biztos. Főleg, ahogy téged elnézlek, nagyon jó a munkájában, hisz máris fejlődésnek indultál..- veregeti vállba barátját elismerően.