Változások [Lee Taeyong]

🌹Valaki megdicsért🌹

EunHa

A pihentető alvásom a telefonom csörgése zavarta meg. Gyorsan nyúltam is a készülékért, hogy megnézzem mi az ami miatt félbe kellett hagynom a szundikálást. Anyu hivott. Persze hogy ő. Ránéztem az órára, hogy megnézzem mennyi az idő, 8:30. Az nem vészes. De nem húztam tovább, felvettem a telefont.

-Szia anyu. -szóltam bele a készülékbe

-Szia kicsim. Felébredtél?

-Igen. Nem is tudom ki keltett fel. Khm.

-Ne szemtelenkedj! -mondta utasitóan- csak szólni akartam, hogy a tanárod 9-re fog jönni, nem 10-re.

-Ne már! -sóhajtottam fel- Miért jön előbb?

-Mert később valami dolga lesz. Na takarodjál szépen felöltözni, meg szedd rendbe magad! Ne hozz szégyent rám és apádra! -emelte fel hangját- Jisoo ma később fog jönni.

-Oké. De most éppen te tartasz fel, szóval nem birok összekészülni.

-Ne pofázz! -mondta hangosabban- Most mennem kell! Szia.

A válaszom sem várta meg, rám csapta a telefont. Sosem volt a legjobb a viszonyom a szüleimmel. Mindig korán mentek dolgozni, és későn értek haza. Nagyon ritkán láttam őket. Már kiskorom óta ez megy. Bár akkor még nem voltak ennyire szigorúak, és akkor forditottak rám legalább egy kis időt. Most, nem is tudom, hogy mikor mennek el, késő este pedig, amikor hazaérnek én már alszok, de nekik sincs energiájuk velem beszélgetni,mert hulla fáradtak. Soha nem kérdeznek meg semmit, ritkán szoktak beszélni velem. Apuval például, egyáltalán nem is szoktam szót váltani. Annyi a nagy beszélgetésünk, hogy ír reggel egy üzenetet, hogy "Jó reggelt!". És ennyi.

Az elbambulásomból megint a telefonom csörgése ébresztett fel. Ja. Csak most az ébresztő volt, nem pedig anyu. 8:40 van. Ideje lenne rendbe szedni magam. Amilyen gyorsan csak tudtam kitúrtam a szekrényemből valami szettet, ami tökéletes lesz a mai napra.

Amint magamra ráncigáltam a ruhadarabokat, sietősen indultam meg a fürdőszobába. Gyorsan megmostam a fogam és az arcom, megfésülködtem, felkentem magamra egy enyhe sminket. Csak simán szempillaspirál, az a legjobb. Amikor kész lettem, rápillantottam az órára ami 8:54-et  mutatott. Gyorsan kiszaladtam a konyhába, hogy legalább egy almát meg tudja enni a tanárom érkezése előtt. Most biztos azon gondolkoztok, hogy milyen tanár. Magántanuló vagyok már 5.-es korom óta. Amikor eljött az idő, hogy nekem felső osztályba kell járnom, anyukám azt mondta, hogy legyek magántanuló, mert akkor biztosabbak lehetnek abban, hogy nem esik semmi bajom, suliba menet vagy pedig hazafele..., apám pedig helyeselte a dolgot. Hogy én szerettem-e volna? Hát nem! Nem azért, mert akkor láthatom a "barátaimat", hanem azért mert akkor nem kell otthon lennem. Barátaim nem is voltak, mindenki csak piszkált a suliban, soha nem volt senki az órák és a szünetek alatt, aki megvédett volna, vagy legalább kedvesen szólt volna hozzám. De otthon még mindig rosszabb volt. Anyu és Apu sincsenek valami pompás kapcsolatban. Folyton csak veszekedtek. Volt egy olyan idő is, amikor apu elment otthonról 3 hónapra, mert azt szerette volna, hogy nyugodjanak le a kedélyek. Én pedig amikor már 7.-es voltam elegem lett. Volt, hogy megszöktem, bezárkóztam több napra a szobámba, vagy éppenséggel a pengékhez fordultam. Persze a vagdosás az 8.-ban kezdődött. Amikor a szüleim két hétre elutaztak munkai útra, jobban felvágtam a kezem, mert udtam, hogy nem láthatják meg. Csak meg akartam halni. Csupán el akartam tűnni a föld felszinéről. Persze ez soha nem jött össze. Jisoo mindig rám talált. Akkor mindig a kórházban kötöttem ki. De nyugalom, nem voltam depressziós és persze nem is vagyok. A pengéim még mindig megvannak. De elrejtettem őket a szobámban, hogy még véletlenül se találja meg őket senki. 

Hirtelen meghallottam a csengőt, úgyhogy az almát, amit csak félig ettem meg eldobtam a szemetesbe, és siettem is az ajtóhoz.

-Jó napot. -köszöntem illedelmesen a tanáromnak

-Szervusz. Hogy aludtál?

-Egész jól. Köszönöm. Jöjjön beljebb.

-Köszönöm.

Amikor minden tantárgyat átnéztünk, mondta, hogy ügyes vagyok, mert megtanultam azt amit kellett. Wow! Valaki megdicsért! Ilyet is csak a tanáromtól hallok. Amint elment, megkönnyebbültem. Nem tudom miért, de jó volt kiengedni a levegőt. Úgy döntöttem, hogy kimegyek a kertbe egy kicsit kosarazni. Igen, kosarazom. Az úszást jobban szeretem, de otthonról most nem mehetek el, mert még Jisoo sem érkezett meg, szóval a másik szerelmemhez fordulok. A kertben a kérésemre apuék csináltattak egy kisebb kosárpályát. Kár, hogy csak magam szoktam játszani. 

Már vagy másfél órája csak dobáltam a 3 pontosokat, amikor megszólalt mögülem egy hang.

-Na végre, hogy megvagy! Már mindenhol kerestelek. -hallottam meg Jisoo hangját.

-Csak kikapcsolódtam. -fordultam meg, hogy szembe kerülhessek a "bébiszitteremmel".

-Azt látom. Jól le izzadtál. Menj és zuhanyozz le.

-Jól van. Megyek. De előtte lenne egy kérdésem, hol voltál eddig?

-Csak el kellett intéznem papírokat a városban, mert elköltöztem. Mostantól közelebb fogok hozzátok lakni. -mosolygott rám aranyosan, komolyan mondom, ő a kedvencem minden ember közül, ő tényleg foglalkozik velem, és kedves meg minden.

-Jejjj!!!! Na megyek le zuhanyozni.

Miután kész lettem kimentem a konyhába. Jisoo éppen szorgosan készitette az ebédet.

-Mi lesz a kaja? -kérdeztem

-A kedvenced. -mondta

-Juhú. Imádom a Kimchit!

-Tudom. Azért csinálom. Egyébként, hogy telt a reggeled?

-Most komolyan?

-Nem, komolytalanul. -forgatta meg a szemeit- Na mesélj!

-Reggel anyu felhivott, hogy a tanár 9-re jön, nem 10-re. Mondanom sem kell, hogy mennyire voltam kiakadva. Főleg, hogy anyu fél9-kor hivott. Akkor gyorsan elkészültem. Volt még időm megenni egy fél almát. A tanárúr megdicsért, hogy tudtam mindent. Aztán meg untam az életet, és mentem a kertbe kosarazni.

-Akkor lényegében egy egész jó reggeled volt. Anyud kiabált veled?

-Nem kiabált, csak felemelte a hangját.

-Akkor gondolom, hogy milyen jó kedved volt.

-Aha.

-Na kész is van a kaja. Teritsd meg az asztalt és utána ehetünk

-Oké.

Szépen felkeltem a székről és odasétáltam a konyhapulthoz, hogy elvegyek két tányért, amiket az asztalra helyeztem. Még letettem az evőeszközöket. Aztán Jisoo hozta is a finom Kimchit.

-Nagyon finom. -áradoztam az ételről

-Örülök ha izlik.

A nap további részében csak unatkoztam. Egy-két órát tv nézéssel töltöttem el, de az is olyan volt, hogy csak a csatornák közt kapcsolgattam, mert nem találtam semmi figyelemfelkeltőt. Aztán egy kicsit tanultam, meg olvastam is egy keveset. Nem sokkal később pedig célba vettem a fürdőszobát, hogy minél előbb lezuhanyozhassak. Amikor avval is készen lettem, csak besétáltam a szobám ajtaján, és már dőltem is be az ágyamba.

***

Itt is van az első rész, mint ahogy igértem. Remélem tetszett!
Tudom nem lett egy olyan izgalmas rész, de általában a könyvek eleje ilyen.
A következő rész tartogat izgalmakat. 😉