Változások [Lee Taeyong]

🌹Egy igazán furcsa beszélgetés!🌹

EunHa

Jó. Ezt én sem gondoltam volna, hogy egy fiú fog elvinni a lakásomba, amikor költözöm. Nem vagyok egyáltalán ilyen, nem szeretek kihasználni másokat, sőt semmit nem szoktam valamiért cserébe kérni valamit. Jó, bevallom. Csak szerettem volna Taeyonggal beszélgetni. Viszont ma valami más volt benne mint tegnap. Tegnap inkább az a menő gyerek volt, ma meg aranyos, félős. Nem értem. Na mindegy.

-Milyen messze van még a lakásod? -kérdezte Ten

-Még egy utcányira. -válaszoltam kedvesen, azóta lenyugodtam na

-De már leszakad a kezem. -Mondta Taeyong

-Tudtommal férfiból vagy. Legalábbis tegnap annak tűntél. -feleltem

-De hát már át gyalogoltunk az egész városon. Hova az Isten háta mögé költöztél te? -kérdezte Taeyong

-Hallod TY! Magadnak kerested. Kellett neked odamenni! -szólt oda Ten

-Ki az a TY? -tettem fel egy kérdést

-Taeyong. Igy szoktuk becézni.

-Aha. Ez kínos volt.

-Amúgy te meg jöttél utánam! Úgyhogy nem csak az én hibám! -mondta TY

-De mondtam, hogy ne!

-Fejezzétek be! -szóltam rájuk

-Jó. -felelték kórusban

Kb. még két perc gyaloglás után megérkeztünk a háztömb elé. Megálltunk a kapu előtt.

-Innen már viszem egyedül. -mosolyogtam rájuk- Köszönöm, hogy segitettetek elhozni.

-Szivesen. -válaszolták egyszerre- Akkor szia.

-Sziasztok!

Amint elmentek, átléptem a kapu másik oldalára. Valami gyönyörű kertje volt ennek a háztömbnek. De komolyan.
Lassan felballagtam a lépcsőn a lakásom ajtajáig. Előhalásztam a kulcsokat amiket még tegnap este gyorsan beszereztem, betettem a zárba és elforgattam azt. Szépen benyitottam a lakásba. Valami gyönyörű volt. A fal szépen fehérre volt festve.
Nem is vártam tovább bevittem a bőröndöt a hálószobába.

A hálószoba falai világos barnák voltak, volt bent egy francia ágy, íróasztal, szekrény. Minden tárgy  összhangban volt a másikkal. Mondjuk lehet hogy valamilyen mintát fogok később a falra festeni, de az még odébb van.

Lassan elkezdtem kipakolni a bőröndből a dolgaimat. Hoztam pár eszközt a konyhába, fürdőbe, nappaliba is, de először a ruháknak estem neki.

Bő két óra után, végeztem a pakolászással. Persze még a konyhám nem túl felszerelt, de majd idővel minden be lesz szerezve. Mondjuk mi hamarabb kéne valahonnan egy kávéfőzőt szerválnom, mert nem tudom mit fogok csinálni kávé nélkül. De a lényeg, hogy nagyon kifáradtam, illetve éhes is lettem, úgyhogy először a konyhába mentem. Gyorsan valamit összedobtam, aztán kajáltam. Elég gyorsan végeztem, mert 5 perc után már a fürdőszobában voltam, és zuhanyoztam. Amikor pedig evvel is kész voltam, megindultam a hálószobába. Ott nem haboztam sokáig, alig hogy beértem a helységbe már dőltem is be az ágyba.

O O O O O

Na milyen új dolog fogadott másnap reggel? Persze hogy a telefonom csörgésére ébredtem fel. Amilyen gyorsan csak tudtam kaptam oda a készülékhez. A tanárom keresett úgy hogy el is húztam a kis zöld "csúszkát".

-Igen? -kérdeztem

-Szia. Csak azt szeretném kérdezni, hogy lesz-e még órád vagy már elintézted a dolgokat.

-Még egy órám biztosan lesz. Csak szerintem nem ma.

-Rendben. Meg tudnád adni a címed?

-Persze. Üzenetben majd elküldöm. Viszlát.

-Köszönöm, viszlát.

Nem vártam sokat, már nyitottam is fel a laptopom tetejét, és már küldtem is a címet a tanáromnak.

Igazából egész nap nem csináltam semmit. Tv-t néztem, laptopoztam, ettem, boltba is mentem. Boltba menet annyira furcsa dolog történt, hogy ilyen nincs.

Szépen lassan felhúztam a tornacipőm, és megindultam a bolt felé.

Amint beléptem az üzlet ajtaján, megcsapott az a tipikus illat. Oda siettem a polchoz, amin volt az amit szerettem volna venni, igazából nem is volt sok dolog ami szükséges lett volna a konyhába. Kajára értem, nyugi. Nem is tettem sok ételt a kosaramba. Nyugodtan indultam meg a pénztár felé. Elég hosszú sor fogadott. Élő akartam venni a telefonom a zsebemből, de rá kellett jönnöm, hogy otthon felejtettem.
Csak vártam, mert még mindig voltak vagy 5-en előttem, mikor valaki megpöckölte a vállam. Viszont amikor hátra fordultam...

-Te?!

-Szia! -köszönt

-Nem igaz, hogy ha bárhová megyek mindig találkozunk. Taeyong, te követsz engem vagy mi van?

-Nem dehogy is.

-És minek kellett megpöckölni a vállam???

-Mert köszönni akartam.

-Na jó, ezt most fejezzük be!

-Mi újság veled?

-Azt mondtam fejezzük be!

-Én meg megkérdeztem hogy mi újság veled.

-Vissza fogok iratkozni egy suliba.

-Miért? Eddig nem jártál suliba?

-De. Csak magántanuló vagyok 6 éve.

-Az kemény. Iratkozz be a mi sulinkba.

-Öhm.. Ezt még átgondolom...

-Majd Facebookon elküldöm a suli nevét... Várjunk csak. Még mindig nem jelöltél vissza.

-Min?

-Facebookon. Már vagy 4 napja bejelöltelek.

-Aha. De én meg nem voltam fent pontosan 4 napja.

-Hát kapd be!

-Ez fájt. Te kapd be! Na mentem mert én leszek a következő a kasszánál. Szia. -és már el is fordultam irányából

Aztán fizettem és elindultam haza. Most pedig itt vagyok otthon. Számomra ez egy elég furcsa beszélgetés volt.

***
Sziasztok!
Itt is lennék a következő résszel. Tudom elég uncsi lett, de várható volt egy ilyen rész is. Azért remélem hogy tetszett!