Változások [Lee Taeyong]

🌹Miért?🌹

Eunha

Hirtelen felkelt a hintából és felém lépett. Kb. fél méterre állt előttem. Én csak némán néztem azt, ahogy közeledik hozzám. Arcát még mindig nem láttam a kapucni miatt. Amikor már csak egy lépésnyire volt tőlem, elkezdte lehúzni a kapucniját, de nem teljesen. Még mindig nem tudtam kivenni, hogy ki is ő valójában. Kinyújtotta felém a kezét, hogy tegyem bele az én kezemet. Nem értem, de nagy hatással volt rám, ezért bele is tettem a kezem tenyerébe.

Hirtelen magához húzott, és lefogott.

-Segítség! -ordítottam

-Nyugi. -avval a lendülettel befogta a szám, hogy ne kiabáljak.

A pulcsim ujjához kapott, és elkezdte feljebb húzni. Próbáltam ellenkezni, de nem értem semmit az erős szorítása ellen.

-Miért csináltad? -kérdezte, olyan ismerős a hangja

-Nem mindegy neked? Azt se tudom ki vagy! Nem fogom egy ismeretlennek elmondani a problémáim!  A szüleim se tudnak róla. Egyedül Jisoo a "bébiszitterem" tudja, hogy miért van. Meg ő az egyetlen aki tud róla!

-Hidd el, hogy nem vagyok ismeretlen. Biztos, hogy csak egy valaki tud a vágásaidról?

-Nem. Van egy fiú. Taeyong. Meglátta egyszer az uszodában. De ehhez neked semmi közöd!

-Nem olyan biztos az.

Elengedett a szorításából, viszont a kezem nem engedte el. Biztos azért, hogy ne fussak el. Valami fontosat akarhat tőlem. Csak nem tudom mit.

Lassan elkezdte lehúzni kapucniját a fejéről. Azt hittem ott dobom fel a talpam.

-Már megint t..?

Nem hagyta, hogy befejezzem. Rögtön ajkaimra tapadt. Nem akartam visszacsókolni, nem azért mert ő Taeyong, hanem azért mert becsapott. Elhitette velem, hogy idegen. Csak azt nem értem, hogy miért volt rám akkora hatással.
Lassan elvált tőlem

-Te! Ezt.. miért? -kérdeztem

-És te ezt? -mutatott a kezemre- Miért? -vonta fel szemöldökét

-Az én kérdésem lényegesebb.

-Nem hiszem. Tudod, hogy így akár vérmérgezést is kaphattál volna?

-Igen... De akkor cseppet sem érdekelt.

-Akkor megkérdezem mégegyszer. Miért csináltad?

-Megamartam halni! Így megfelel?!

-Semmi okod nem lett volna a halálra.

-Te ezt nem érted! Nem élted át azt amit én! Ami még mindig tart! Vannak barátaid, mindenki odavan érted! Neked nehéz felfogni azt, amit csináltam! Egyedül ez a hiba benned. Makacs vagy!

-Neked az hiba, hogy tudni akarom miért csináltad, hogy segíthessek? Neked ez nem számít annak, hogy valaki próbál törődni veled?

-Minek akarsz segíteni? Minek? Nem kell segítség! Mostmár nem vagdosom magam! Nincs ok a segítségre!

-Aki egyszer vagdosta magát, később is fogja! Ezt jól jegyezd meg!

Azzal ott is hagyott. Miért akart segíteni? Miért volt rám nagy hatással? Miért csókolt meg? Miért érdekli egyáltalán a problémám?

O O O O O

Amikor lassan hazaértem Jisoo-t nem láttam sehol. Biztos már alszik. Én is lassan elindultam a fürdőszobába, hogy megfürödjek. Aztán pedig megindultam a hálószoba felé.

O O O O O

-Eun. Kelj fel. -hallottam meg egy hangot

-Jó reggelt Jisoo. -nyitottam ki szemeim

-Gyere. Csináltam reggelit. -mosolygott rám

-Rendben. Csak elmegyek kezet mosni.

- Oké.

Úgy is tettem. Bementem a fürdőszobába, hogy kezet mossak. Aztán pedig mentem Jisoo után a konyhába. Leültem az asztalhoz és elkezdtem falatozni a szendvicset amit Jisoo készitett.

-Mikor értél haza? -kaptam egy hirtelen kérdést

-Hát.. Nem tudom.

-Most komolyan? Az biztos, hogy sötét volt már odakinn mire te megérkeztél.

-Ez igaz... De..

-De mi? -kérdezett rögtön vissza

-Mindegy..

-Mi volt olyan fontos, hogy nem érkeztél meg időben?

-Nem lényeges...

-Na halljam! -utasított

-Nem történt semmi.

-Persze. Eun. Te nekem még nem hazudtál. Soha.

-Tudom.

-Figyelj. Tudom, hogy szeretsz úszni. Mi lenne, ha ma elmennénk? Ott kiszelőztedhetnéd a fejed.

-Lehet. 

Innentől már csendben ettünk.
Rájöttem, hogy nem kellett volna beleegyezni az uszodás dologba. Lehet, hogy ott lesz Taeyong. De mostmár mindegy.

O O O O O

Körülbelül 4 óra múlva mentünk el az uszodába. Hogy mit csináltam addig? A-L-U-D-T-A-M. Igen. Képes voltam még aludni. Most éppen az öltözőben vagyok. Taeyongot nem láttam, aminek hála, egy nagy kő esett le a szívemről.  
Aztán elindultam a medencék felé. 

O O O O O

Igazából már 2 órája itt vagyunk és nem történt semmi. Csak úszkáltunk és ennyi. Nem jelent meg Taeyong se. Mondjuk a tegnapi dolog után nem is bánom.

Mintha az égiek meghallották volna szavaimat! De komolyan. Most jött ki Taeyong, Tennel az oldalán. A f*szom! Gyorsan visszamentem Jisoo-hoz.

-Szia. Mikor terveztél hazamenni? -kérdeztem

-Amikor te szeretnél. -mosolygott rám

Már majdnem válaszoltam, hogy én most szeretnék menni, viszont valaki a nevem kezdte kiabálni.

-Eunha! -hallottam meg Tae hangját

-Sz-szia. -köszöntem neki kínosan érezve magam- Hát te?

-Én jöttem úszni. -válaszolt az elég hülye kérdésemre

-Eun. Kicsoda a fiatalúr? -kérdezte Jisoo

-Jisoo. Ő itt Taeyong. -egyre jobban kezdtem kínosan érezni magam a tegnapi dolog miatt- Taeyong. Ő itt Jisoo.

-Jó napot! -köszönt TY illedelmesen

-Szia. Nyugodtan tegezz. Eun. Miért vörösödtél el?

-Én? -kérdeztem, a francba. -Nem vagyok vörös.

-Szerintem igen. Taeyong. Szerinted?

JÉZUSOM!

Próbáltam nem Taeyongra nézni. Nem akartam még csak találkozni se vele.

-Szerintem nem. -mondta

Mi a? Most nekem adott igazat? Szerintem tisztán látható rajtam az, hogy mennyire nézek úgy ki, mint egy paprika. Hazudott Jisoo-nak és engem védett. Kénytelen voltam csak fél szemmel is ránézni. Rámosolyogtam, ő pedig rám.

-Jisoo. Mehetnénk?

-Persze Eun. Örülök a találkozásnak. Szia.

-Sziasztok...

***
Helló. Itt is vagyok a következő résszel.
Tudom nem lett valami tartalmas, de azért remélem tetszett! ❤