Változások [Lee Taeyong]

🌹Most mit csináljak? 🌹

Eunha

Mi is történt tegnap? Hát voltam boltban... ugyebár... Meg írt a munkahelyem főnöke, hogy ne menjek még dolgozni egy teljes hétig. Ugye egy kis boltban kaptam munkát. Ma viszont jön a tanárom, hogy még egy utolsó órát tartson nekem... viszont nem egészen ilyennek képzeltem el azt az utolsó órát.

-Akkor még mielőtt belekezdenénk a tanulásba, lenne egy kérdésem. -szólt hozzám a tanárom

-Mondja.

-Hát. Biztos ezt szeretné? Biztos már vissza szeretne menni az iskolába?

-Igen.

-És nem fél tőle? Hogy itt is ugyanúgy piszkálni fogják? Hogy nem lesznek barátai?

-Az igazat megvallva... De, egy kicsit izgulok.

-Már el is intézte a dolgokat?

-Nem dehogy, odáig még nem jutottam el. Előbb szerettem volna még egy nap biztosan dolgozni a kisboltban, hogy meglássam mennyire megy.

-Értem. De mondja csak. Van engedéje a szülőktől?

-Nem, az nincs.

-Pedig ha vissza szeretne menni, arra szüksége lesz.

-Tudom, sajnos.

-Akkor? Még várjon egy hónapot. Legalább. Legyen ideje biztosan átgondolni.

-Rendben. -sóhajtottam egy nagyot- Akkor kezdjünk bele a matekba.

És akkor itt kezdődött az, hogy csak gondolkoztam. A tananyagra se tudtam figyelni. Egész végig azon járt az agyam, hogy most mit csináljak. Menjek vissza a suliba, vagy ne? Ez nehéz kérdés.

-Muszáj ezt? -kérdeztem

-Jó. Szerintem is fejezzük be. Mert látom rajtad, hogy nem tudsz koncentrálni. Azt amit beszéltünk remélem megyjegyezted.

-Persze. -jelentettem ki

"Aha. Megakadájoztad, hogy visszamenjek a suliba! Kapd be!" -gondoltam magamban

-Rendben. Akkor én megyek is. Viszlát.

-Viszlát.

És becsukódott mögötte az ajtó. Hál' istennek, hogy elment. Most elmegyek a konyhába csinálni valami kaját, aztán meglátjuk, hogy mi lesz.

Így is tettem. A konyha felé vettem az irányt. Úgy gondoltam csinálok Kimchit.

Kis idő múlva kész lettem evvel is, és már neki is foghattam az evésnek.
Közben a laptopomat nyomkodtam, mikor megcsörrent a telefonom.

-Igen. -szóltam bele

-Szia Eun! Jisoo vagyok.

-Szia. Nagyon hiányzol!

-Te is nekem. Ezért gondoltam, hogy felhívlak a telefonodra. És lenne egy kérdésem.

-Mond.

-Tényleg készen állsz a sulira?

-Hát... nem tudom.

-Figyelj mi lenne, ha elmondanád a házszámot és elmennék hozzád.

-De úgy jössz, hogy minden nap, mint otthon?

-Aha. Csak küld el SMS-ben a házszámot.

-Oké! Akkor szia!

-Szia.

Igazából nem csináltam ez a beszélgetés után semmit. Csak feküdtem az ágyamon és a plafont néztem. Hogy miért? Nem tudom. Nem volt jobb dolgom. Egyébként.... Valahogy a nemcsinálásom közben Taeyong jutott az eszembe. Nem értem őt sem. Egyszer menő gyerek, aztán visszahúzódó, utána meg értetlen. Mi az, hogy amikor azt mondom neki, hogy ne folytassuk a beszélgetést, ő azért is folytatta. De.... ha jobban belegondolok... egész kedves. Hah...

O O O O O

Később csengetésre lettem figyelmes. Gyorsan az ajtóhoz siettem. Amint kinyitottam azt, Jisoo mosolygós arca tárult elém.

-Szia! -üdvözölt egy puszival

-Szia. Gyere be.

-Oké. Otthonos kis lakás. Aranyos.

-Köszi.

-És van is miből fizetned? -kérdezte miközben leültünk a kanapéra

-Még van. Jövő héttől kezdek egy kisboltban dolgozni.

-Az jó. Szerintem, majd ide is fogok hozzád járni, mint amikor még anyudékkal laktál.

-Rendben. Úgy is kicsit egyedül vagyok.

-És mikor mész vissza a suliba?

-Nem tudom. Talán egy hónap múlva.

-Aha. Az úgy nincs egy kicsit későn?

-Hah. Fogalmam sincs. A tanárom azt mondja, hogy várjak még egy hónapot, te pedig azt, hogy előbb. Én is előbb szeretném.

-Akkor meg? A saját szívedre hallgass.

Nem válaszoltam, csupán felkeltem a helyemről és a konyhába mentem, hogy főzzek kávét. Jisoo-t láttam, hogy bekapcsolja a tv-t, és a csatornák között keres egy valamire való műsort. Jisoo-nak is főzök kávét, mert tudom, hogy nagyon szereti.

O O O O O

Már fél 6 is elmúlt. Jisoo még nem ment haza, azt mondta, hogy ma itt alszik nálam. Nekem nem is volt ellenemre. Kérdezte azt is, hogy mit csináljon kajának...

-Jisoo!

-Igen?

-Elmegyek sétálni.

-Rendben. -egyezett bele- Mikor jössz?

-Nem tudom.

-2 óra múlva legyél itthon! -mondta parancsolóan

-Igenis.

Nem is húztam tovább az időt, felhúztam a tornacipőm és a bőrkabátom. Aztán neki is indultam a sétának. Gondoltam, hogy elmegyek a legközelebbi parkba. Lassan, kb. 20 perc alatt értem oda. Nem volt még sötét, de azért már látszódtak az égen a színes csíkok. A parkban volt egy játszótér, elmentem oda, és beleültem a hintába. Elkezdtem gondolkodni, azon, hogy most mit is csináljak? Mikor iratkozzak vissza a suliba? Ezek a kérdések jártak a fejemben, miközben a naplementét figyeltem.

Hirtelen meghallottam, hogy valaki belül a mellettem lévő hintába. Nem tudtam, hogy ki az. Kapucni volt rajta, ami eltakarta a fél arcát. Neki is csak az tűnt fel, hogy hirtelen kipattantam a hinta "fogságából". Rám vezette tekintetét. Én csak lefagyva álltam az ismeretlen előtt. Azt is észrevettem, hogy végig mért a szemével.

Egyre jobban érdekelt, hogy kis is ő...

***

Tudom. A múlt héten nem volt rész, viszont nem voltam otthon, Erdélyben voltam.
És igen, rövid rész lett. Sajnos😞. A következő részt megpróbálom hosszabbra írni.

Addig is jó olvasást.📚