Változások [Lee Taeyong]

🌹 Ezt miért kellett?🌹

EunHa

Körülbelül délután 3 óráig csak a telefonom nyomkodtam, mire végre bejött egy nővér, hogy megnézze lecsöpögött-e már az infúzió. Hát már vagy 4 órája, ember. Na mindegy.
Amint befejezte a dolgát, fel tett egy kérdést:

-Az a fiú a barátod?

-Milyen fiú? -néztem rá értetlenül

-Aki, behozott a kórházba. -Tudtam, hogy Taeyongra gondol

-Nem, nem a barátom, miért kérdez ilyeneket? -kezdett érdekelni, hogy mi is ad okot neki erre

-Csak mert nagyon aggódott miattad. Végig várta ameddig, lekezelnek téged, aztán amikor az orvos ki ment a szobából, rögtön ugrott, hogy mi a helyzet veled. Örülj neki, hogy ennyire figyel rád. Szerencsés vagy. -azzal rám mosolygott és szó nélkül kilépett a szobából

-Most ez mi volt? -néztem értetlenül a nő hűlt helyét

Nem igazán volt jobb dolgom, ezért elkezdtem nyomkodni a telefonom. Nem nagyon tudtam mit csinálni, úgyhogy rányomtam a Facebook ikonjára. Először az értesítések gombra nyomtam,  ami fogadott az ez volt.

"Koreai hírek egy új bejegyzést tett közzé."

Ezt az oldalt azért követem, mert így legalább hozzájutok újdonságokhoz. Rá is nyomtam, hogy meg tudjam nézni, hogy mit tettek ki.

--------------------------------------------

Koreai Hírek

FIGYELEM!
Dél-Korea fővárosában, Szöulban beperelték a leghíresebb éttermet. Az ok a következő volt.
Két ismeretlen férfi közt konfliktus alakult ki, de a helyzet az volt, hogy nem csak egymást ütötték, hanem még egy 16 éves lány is eszméletét vesztette.

A beperelés főbb oka, hogy a biztonsági őrök NEM TETTEK SEMMIT ez ellen.

A lány szülei annyit nyilatkoztak, hogy ők nem voltak szemtanúk, csupán akkor értek a tett helyszínére mikor már lányuk nem volt eszméleténél.

A beperelő nem szerette volna nyilvánosságra hozni nevét, ezért a riporterek eleget tettek kérésének.

Egyenlőre nincs vége az ügynek, ugyanis bíróság elé lesz víve, majd ott dől el minden.

Köszönjük!

--------------------------------------------

Tágra nyílt szemekkel bámultam a képernyőre. Kíváncsi voltam, hogy mégis ki perelte be az éttermet. Nem voltam még  soha ott, kivéve ugye tegnap, de azért szimpi helynek tűnt. Mondjuk az őrök nem voltak azok. Rányomtam a hozzászólás gombra is.

--------------------------------------------

-Ez felháborító!!!

-ezt nem hiszem el!!!

-Há miez má'?! Pedig ott finom a kaja!!

-------------------------------------------

Nem láttam értelmét a további mobilozásnak. Ki is voltam borulva ezért félretettem a telefonom, az éjjeliszekrény tetejére, és oldalamra fordultam. Nem telt el sok idő és elaludtam.

O O O O O

Arra ébredtem fel, hogy valaki beszél hozzám. De érdekelt a dolog, ezért inkább úgy csináltam, mintha még mindig aludnék.

-Eun. Annyira szimpatikus vagy számomra. Nem tudom miért, de nagyon aggódom miattad. Szerintem kedvellek.

Erre hirtelen összerezzentem és valamilyen melegség, meg furcsa érzés fogott el. Szerintem észrevette a hirtelen összerezzenésemet mert az ágy mellé állt és elkezdett beszélni.

-Eun? Ébren vagy? Hallasz engem? Láttam ahogy hirtelen megugrottál, vagy nem tudom mit csináltál, de láttam és nem vagyok hülye. -De okos vagy Taeyong, nem mondod, én is tudom, hogy nem vagy hülye, de mindegy.

Nem volt nagyon választásom, színészkedésben nem vagyok túl jó, úgyhogy nem tudtam volna tovább játszani, azt, hogy alszok, ezért felültem az ágyon.

-Igen ébren vagyok. És még mielőtt megkérdeznéd, igen mindent hallottam, amit mondtál.

-Ne haragudj. Ne vedd komolyan, amit mondtam. Nem szer...

-Pedig elég komolynak tűnt. -néztem rá fél szemöldököm felvonva

-Ezt inkább hagyjuk, jó?

-Jó...

-És, hogy vagy? -kérdezte

-Egész jól. -válaszoltam, aztán elvettem a telefonom, és előkerestem Facebookon a Koreai Hírek bejegyzését, hogy megmutassam a megmentőmnek- Nézd.

-Mit? -nézett rám értetlenül mire arcába nyomtam a telefont, kivette a kezemből és elolvasta azt, ami oda volt írva- Tudok róla. -mondta egyhangúan

-Nem tudod esetleg, hogy ki perelte be az éttermet? -döntöttem oldalra a fejem

-De. Tudom. -majd megfordult, és közelebb húzta a szobában lévő széket, majd leült rá- Én voltam.

Elkerekedett szemekkel néztem rá majd feltettem egy kérdést:

-Ezt miért kellett? -néztem rá szúrós szemmel

-A te érdekedben.

-Az én érdekemben? -kezdtem felkapni a vizet- Lehet, hogy soha többé nem is mentem volna oda. Ha csak ezért csináltad, akkor nem is volt értelme. Inkább a többi város lakó biztonsága miatt kellett volna csinálnod. Legalábbis úgy kéne, hogy gondold.

-Hidd el, pont azért csináltam, hogy soha többé ne is mehess oda.

-És te ezt milyen jogon tilthatod meg nekem? -kérdeztem kicsit hangosabban a kelleténél

-Arról még nem kell tudomást venned.

-Én téged nem értelek. Inkább hagyj békén. -kértem tőle- Menj el.

-Most mi van? -nézett rám értetlenül

-Csak menj el. -kérleltem tovább

-Ahogy szeretnéd. De előtte van egy ajándékom számodra. -felkelt a székből, helyére tette, majd újra az ágy mellé állt- Remélem ez később fog jelenteni neked valamit. -közelebb hajolt hozzám, majd megcsókolt, automatikusan visszacsókoltam, melegség és megint az a furcsa érzés fogott el. Nem tudom mi ütött belém. Amikor elvált tőlem, adott egy puszit a homlokomra, és elhagyta a szobát.

O O O O O

Péntek este van. Már öt napja annak, hogy Taeyong megcsókolt. Azóta nem is találkoztam vele. Mostmár otthon vagyok, csak a szüleimnél. Megkértek arra, hogy ameddig nem kezdek suliba járni, maradjak velük. Hát nem repdestem az örömtől, de beleegyeztem, mert nem volt kedvem, egyedül egy lakásban lenni.

Éppen filmet néztem, mégpedig az Útvesztő című filmet, amikor megcsörrent a telefonom.  Érdeklődő tekintettel meredtem a képernyőre, hogy ki írhatott nekem. Elkerekedett szemekkel láttam, hogy az üzenet küldője nem más volt mint Felix. Kíváncsian nyitottam meg az üzenetet. Ez állt benne:

"Szia Eun.
Rég találkoztunk. Ugye megbeszéltük a hétvégére a talit. Mikor érnél rá? Egyébként hogy vagy?

Várom a válaszod.
Puszi. Felix. ❤"

Tágra nyílt szemekkel bámultam a képernyőt, amin az üzenet volt látható. 1, tisztára kiment a fejemből a Felix, és az, hogy talizást beszéltünk meg. 2, mi az a puszi és szívecske a végén!?

Gyorsan lenyugtattam magam, aztán pedig elküldtem a válaszom, hogy nekem holnap megfelel. Aztán pedig lezártam a telefonom.

Én tényleg kezdek megbolondulni...

***
Sziasztok!!!
Tudom, régen volt rész blablabla.
Most nem ez a lényeg, itt a rész!
Elsősorban kellemes ünnepeket mindenkinek!!
Másodszor pedig, az én karácsonyi ajándékom számotokra, mindkettő sztorimhoz 1-1 részt. 25.-én fogom kitenni mindkettőhöz.

Boldog karácsonyt és jó olvasást! ❤📚