Változások [Lee Taeyong]

🌹Új Ismerős🌹

Eunha

Nem is tudom hogy mikor kerültem oda ahol most vagyok. Egy ismeretlen szobában ébredtem, ahol minden, de tényleg minden tök fekete volt. Mármint a bútorok, meg a szőnyeg, sőt még a függöny is. Egyedül a falak voltak világos szürkék. De mit ne mondjak, kicsit megijedtem az új helytől, mert fogalmam sem volt, hogy mégis, mit keresek itt. Hirtelen ajtónyitódásra lettem figyelmes, ezért odakaptam a fejem. Gondolhattam volna egyébként.

-Taeyong? -néztem rá- Gondolhattam volna. -nevettem el magam, mire ő is felnevetett, szerintem már tudta mire gondoltam, mert szinte egyébként mindenhol ott van ahol én

-Jól érzed magad? -kérdezte aggódva

-Hát, a történtek után? Igazából magam sem tudom. Csalódtam, hogy őszinte legyek. 

-Velem bármikor őszinte lehetsz, és ha bármi van, bárki bánt, csak szólj. Ezt jól jegyezd meg. Nem sok mindenkinek mondok én ilyeneket. -nevetett

-Akkor érezzem magam különlegesnek? -kérdeztem

-Hát ezt már te döntöd el. -kezdett pakolászni valamit- Itt a ruhád, és mielőtt megkérdeznéd, nem én öltöztettelek át, mert tudom, hogy neked az utólag kínos lenne.

-Akkor mégis ki? -most vettem csak észre, hogy nem a saját ruhám van rajtam

-Én voltam. -lépett be a szobába egy gyönyörű 40-es éveiben járó nő- Taeyong anyukája vagyok, érezd nyugodtan otthon magad. Mindig szívesen látok vendégeket. Bár, hogy őszinte legyek, Taeyong még sosem hozott haza lányt, aki ilyen gyönyörű lenne, mint te. - mosolygott rám, és elnevette magát

-Öhm, köszönöm. -mosolyogtam vissza, nagyon szimpatikus nő, és egyébként milyen jól tartsa magát. 

-Na jól van hagylak titeket, majd szólok ha kész az ebéd. - és evvel a lendülettel ki is ment

Elég furán nézhettem az előttem álló fiúra, mert elkezdett egyre ő is furábban nézni rám, amin csak nevetni tudtam. 

-Most meg mi van? -kérdezte és elkezdett röhögni

-Mi lenne? - kérdeztem tőle

-Hát olyan furán néztél rám, hogy nem tudtam eldönteni, hogy baj van, vagy csak nem tudod hová tenni anyukámat. Igen még mindig vele élek, tekintve, hogy még gimis vagyok, ez normális szerintem. -nézett rám

-Jaj, nem semmi. -nevettem el magam- Nagyon kedves anyukád van. Egyébként még én is a szüleimmel élek, vagyis, hát nem teljesen.

-Én vittem el a bőröndöd, tudom, hogy nem anyukádékkal élsz. -vonta fel a szemöldökét, azt a rohadt ez a szemöldök. Imádom. Jézusom, miket beszélek én. Ezt felejtsük is el szerintem. 

-Jó, de most náluk voltam pár hétig, basszus biztos aggódik értem, hogy még nem értem haza. Vagy hát az se biztos, lehet Felixnek igaza van. nem foglalkoznak velem, sosem foglalkoztak. -sütöttem le a szemeim.

-Ez nem így van, anyukád írt neked reggel, én pedig visszaírtam neki, hogy ne aggódjon, itt vagy nálam.

-Mit csináltál? -néztem rá szúrós szemekkel- Te azt írtad anyámnak, hogy itt vagyok nálad??

-Öhm, igen. És azt írta, hogy akkor rendben, mert már kezdett aggódni.

-Várj, hogy írtál te anyámnak?

-Hát így jár az akinek nincs lekódolva a telefonja. -kacsintott rám

-Te szemét- kezdtem el nevetni és hozzá vágtam egy párnát. Csak arra nem számítottam, hogy ő meg majd visszavágja nekem. Egyre szúrósabban néztem rá, és keresztbe tettem kezeimet, evvel jobban hangsúlyozva, hogy most a megsértődöttet játszom. Erre egyre jobban elkezdett nevetni.

-Ilyenkor olyan cuki vagy. -nézett mélyen a szemeimbe

-Tényleg? Mindjárt olyat adok neked, nem lesz az annyira cuki. -mérgelődtem tovább

-Akkor is cuki vagy így. -mosolygott rám

-Hát akkor, azt hiszem erre azt kell mondani, hogy köszi. -nevettem el magam

-Egyébként, hogyhogy magántanuló vagy? -kérdezte meg tőlem

-Most neked is meséljem el, mint Felixnek? Aztán kiderül rólad, hogy pont olyan vagy mint ő, elvégre elmondásod szerint egy suliba jártatok. -néztem rá lesajnálóan

-Te komolyan azt hiszed olyan vagyok mint ő? Én mentettelek meg tőle, hoztalak ide, hogy nyugodtan tudj aludni, sőt még anyámnak is szóltam, hogy öltöztessen át, erre meg kiröhögött, és azt mondta, hogy nem igaz, hogy lehetek ilyen félénk az újdonsült barátnőm előtt. Alig hitte el, hogy nem is vagy az. -mondta már kissé emeltebb hangon a végét

-Egyrészt nem hiszem, hogy olyan vagy mint ő, de hát róla se hittem azt, eleinte, aztán minden kiderült. Másrészt, anyukád azt hitte, hogy a barátnőd vagyok? -kérdeztem tőle

-Igen, pontosan. 

-De miért?

-Mert eddig nagyon sok lányt hoztam fel a lakásba, és a legtöbb az ténylegesen a barátnőm volt.

-Öö. Értem. Akkor most félnem kéne tőled? -nevettem el magam

-Nem, miért kéne félned?

-Hát nem tudom, hogy mit szoktak az ilyenek mint te csinálni. Nem voltak soha se barátaim, meg olyan barátom sem volt még, értelemszerűen.

-Pedig simán lehetett volna. 

-Ezt meg hogy érted? -néztem rá furcsán

-Hát ahogy anyu is mondta, nagyon szép lány vagy, most oké, nyilván nem tudtál senkivel sem találkozni, mert nem volt kivel, de most már vannak barátaid.

-Mégis kicsoda? -kérdeztem tőle

-Hát itt vagyok én is, meg hát Ten. Ez már kettő. Meg majd megismered a többieket is. 

-Kik a többiek?

-Szeretnéd őket megismerni?

-De mégis kik a többiek? -kérdeztem nevetve

-Jó, öltözz fel, és gyere le. -és evvel a lendülettel ki is ment a szobából

Nem igazán tudtam ezt mire vélni, de biztos van valami ésszerű magyarázat rá. Gyorsan levetettem Taeyongtól kapott ruhákat, amiknek csak úgy mellékesen baromi jó illata volt. És ezután felhúztam a saját ruháimat. Mikor kész lettem elvettem a telefonom, ami az éjjeli szekrényen pihent, és már ki is léptem a szobából. A folyosón rengeteg kép volt található. Nagyon sokon Taeyong volt és a barátai, lehet ők a többiek? Valószínűleg. Voltak képek Taeyong szüleiről is, de közös családi képet nem igazán láttam. Gyorsan meg is indultam a lépcső felé, ugyanis az volt a folyosó végén. Amikor lementem a lépcsőn, akkor egy nappaliban találtam magam, és mellette volt az étkező, ahol Taeyong már várt engem.

-Na gyere, egyél, én is eszek, és akkor megyünk.

-Hova megyünk? -kérdeztem tőle

-Megismerni a többieket. -mosolygott rám

-Rendben.

Gyorsan neki is láttunk a reggelinek, ami hát elég késői volt, mivel már 11 óra volt. Na mindegy, ez nem számít. Miután ettünk, én felhúztam a cipőm, illetve a kabátom, pont ahogy Tae is, és útnak is indultunk.

***

Na helóka mindenki.

Itt is van a következő rész, ami kicsit "light"-osabb lett, de ennek ellenére remélem tetszett nektek, és egy kicsit érdekesnek, ugyanis betekintést nyerhettünk (végre) Taeyong életébe is. Persze még nem egészen, ugyanis valakit direkt kihagytam ebből a részből, de majd a későbbiekben ő is része lesz Eunha életének.

Szóval köszi, hogy elolvastad 😁📚