Változások [Lee Taeyong]

🌹Az a fránya kulcs🌹

EunHa

Már megint reggel van! Ma megint a telefonom csörgése zavart meg, csak most ténylegesen az ébresztőm. Gyorsan kikászálódtam az ágyból, és a szekrényemhez léptem. Nem siettem, szépen komótosan kerestem egy szettet, ami megfelelő lehet a mindennapi "úgysemmegyekelotthonról" öltözetnek.

Elmentem a fürdőszobába és elvégeztem a reggeli teendőimet. Ezek után ettem egy szendvicset, mert kivételesen erre is volt időm. És vártam. Ránéztem az órára, hogy azért mégiscsak tudjam, hogy mennyi időm van még a tanárom érkezéséig. Az óra 9:07-et mutatott, úgyhogy teljes nyugodtsággal ültem be a laptopom elé. Felmentem egy-két közösségi oldalra, amik közt ott volt a Facebook is. Képeket nem szoktam feltölteni. Nincs sok ismerősöm, igazából van kemény 11. Persze, hogy ezek mind csak rokonok. Viszont azért néha ránézek egy-egy általános iskolás "barátom" oldalára, hogy megnézzem mi történik velük a suliban, vagy igazából bárhol. De jó van nekik, vannak barátaik, boldogok, nincs nekik megtiltva semmi. Vajon ilyen lehet az, amikor a suliban senki sem utál? Komolyan! Sokan azt mondják, hogy utálnak iskolába menni, de amint megtapasztalják a magántanulók életmenetét, mindjárt azt mondják, hogy de jó van a többieknek. Főleg azoknak akiknek vannak barátaik. Én most inkább a suliban ülnék az órákon, úgy, hogy vannak barátaim, akikkel az órák alatt inkább beszélgetünk, mintsem a tanárra figyeljünk. De álmodozhatok amennyit akarok, anyu úgysem fogja megengedni, hogy újra reggelente a suli épülete felé ballagjak. De mi van ha igen? Ha hazaér megkérdezem... Bár mondjuk úgyis tudom mi lesz a válasz, "Nem!", ennyi. De azért próba szerencse. Bár mondjuk azt sem tudom, hogy akarom tőle megkérdezni, amikor nem is találkozok vele, na mindegy.

A nagy bambulásomat a csengő hangja zavarta meg.

-Megyek! -orditottam, gyorsan az ajtóhoz siettem, és kinyitottam azt -Jó napot! -köszöntem udvariasan a tanáromnak

-Szia. Hogy vagy? -kérdezte miután becsuktam mögötte az ajtót

-Fogjuk rá, hogy jól.- feleltem

-Miért?

-Mert most inkább ülnék egy iskolai padban, minthogy otthon kelljen unatkoznom.

-Akkor iratkozz vissza.

-De anyu nem engedi!

-Az már más. -mondta- Na de kezdjünk is neki a dolgoknak.

Már vagy három órája a matekot próbálta magyarázni ez a kerti törpe, -igen most elneveztem annak, mert ennyire még sosem cseszte az agyam.- amikor már elegem lett.

-Nem birjuk abbahagyni? -kérdeztem

-Akarod érteni a matematikát vagy sem?

-De tudom én azt, hogy magának is elege van, meg biztos mennie kell valahová. Kérem szépeeeen! -néztem rá könyörgően