Végig azon gondolkoztam hogy adom elő Klausnak, hogy ő az apám. Mi van ha másik családja van? Mi lesz ha csak egyszerűen megöl mert teher vagyok neki? Vajon él még Elijah, Freya, Rebekah, Kol és Finn bácsikám?
Végre odaértem. Igen, New Orleansba. Fogalmam sem volt mégis hova kellene mennem. Beültem egy bárba, ahol kérdezősködtem. Nem sokat kellett, mert már a harmadik ember megmondta, hogy egy elég nagy házban laknak a városban. Nyomban oda is indultam.
New Orleans poros utcáin nyalogolva minden olyan nyugott lett. Az emberek nem féltek, a boszorkányok és a vámpírok pedig teljesen egyenrangúan éltek egymás mellett. Éreztem a város körül azt is, hogy vannak farkasok. Hiányzott Damon kék szeme és humora. Stefan normálissága, Enzo elég jó külseje, sőt még Kai is hiányzott, annyira jól nézett ki. Jó azért Damonnél nem volt jobb. Na de nem ez a lényeg,hanem hogy mégis mit mondok apámnak.
Remélem van egy testvérem, mindig is akartam egy tesót. Főleg egy lányt. Mindenfelé járt az agyamban csak arra nem koncentráltam mi lesz ha szóhoz se jutok vagy ami rosszabb ha azért nem jutok szóhoz mert már nincs fejem. Végtére is a Mikelsonok nem a vendégszeretetükről híresek. Törtem a fejemet....aztán belebotlottam a házba...abba amiről a bárban beszéltek. Kívülről hatalmas volt és régies. Hallottam hangokat. Azt hiszem hármat vagy négyet.
Lepakoltam a cuccomat az ajtó elé, majd bementem. Középen megálltam és körbenéztem. Minden olyan nagy volt. Láttam sok helyen egy betűt mint a Salvatore birtokon. Csak itt nem S betű hanem M betű volt. Ami arra utalt, hogy jó helyen járhatok és ez a Mikelson birtok lehet. Nem sokáig volt időm körülnézni mivel már mögöttem állt valaki. Hátranéztem, majd egy elegáns öltönybe öltözött embert láttam.
- Segíthetek?
- Klaus Mikelsont keresem.
- Az öcsém most elfoglalt, de remélem én is tudok segíteni. Milyen ügyben keresed?
- Akkor biztos te vagy Finn vagy Elijah.
- Elijah vagyok. Te pedig...?
- Elizabeth. Elég fontos lenne beszélnem Klaussal.
Ekkor meghallottam egy hangot. Egy kislányét. Aki beszélt az apjához. Nem akartam udvariatlan lenni de nem bírtam megállni. Gyorsan fölmentem a lépcsőn egyenesen a szobába. Hallottam hogy Elijah is utánam siet. Megláttam a hang forrását. Tudtam hogy a hugom. Eléálltam majd szóltam neki hogy nem akarom bántani. Eközben mögöttem állt Elijah és ő...az apám..nem mertem hátranézni. De ő megszólalt.
- Ha hozzá mersz nyúlni azonnal meghalsz.
A szám remegett a hangom elcsuklott a lábam pediga földbe gyökerezett. Erőt vettem és kinyögtem egy elég egyértelmű választ.
- Ugyan, ki lenne képes bántani a saját hugát...
