-Hidd el Klaus ilyen....ugyanezt csinálta Hopepal is amíg a kezében nem tartotta.
-Rám vigyázott, mégis eldobott.
-Sajnálom.
-Kedves vagy, de ettől nem lesz jobb kedvem.
-Az apád...huh de fura ezt kimondani...szoval ő nem tudja elfogadni ha valaki hirtelen jön az életébe, és a bizalmát kéri.
-Én ezt megértem, de attól még nem kell ennyire bunkónak lenni. Csak annyit sze....-egy kis hang szólalt meg a hátam mögött.
-Remélem itt maradsz, nem árt a segítség apu állandóan csak dolgozik.
-Nem hiszem hogy ez menni fog Hope.-mondtam neki elkeseredett tekintettel.
-Vagy mégis?
-Ezt hogy érted Marcel?-nézünk ijedt szemmel Hopepal.
-Majd én beszélek vele. Talán nekem elhiszi hogy tényleg szükség van rád.-ezzel a lendülettel Marcel fel is szaladt az emeletre.
Mi csak ültünk ott, vártuk a csodát. Közben hallgattam Hopeot, ahogy isteni történeteket mesél erről a városról, és arról amiket eddig közösen csináltak Klaussal. Nem hallgatóztam...nem érdekelt mit is beszélnek ott fönt pontosan. Nem akartam, hogy újra fájjon.
Nem telt el sok idő és máris visszajött Marcel.
-Azt hiszem elintéztem hogy egy ideig itt lakhass. Bár nem fog tetszeni mert Klaus egyelőre azt kérte ne menj Hope közelébe.
-Miért nem jön le ő is és mondja a szemembe?-többet se kellett mondanom...a lépcső egyből elkezdett nyikorogni, egy szempillantás alatt már lent is volt.
-Attól, hogy fent vagyok még hallok mindent.
-Nekem nem szokásom hallgatózni így nem tudom mit is lehet hallani meg mit nem.
-Ne menj a közelébe ameddig azt nem mondom! Ha szükség van rád szólok.
-Nem vagy abban a helyzetben hogy megszabd mit is csinálhatok.-közelebb léptem a szemébe néztem, és határozottan mondtam el.
-Apádként jogom van hozzá.
-Ne merészelj az apámnak nevezni magad.
-Kérlek Niklaus, muszáj ezt Hope előtt?-suttogta a váratlanul megjelent Elijah Klaus fülébe.
-Remek a kondoskodó nagybácsi is megjelent.-mormogtam harsányan lemeredő tekintettel.
-A jelenlegi állás szerint te fogsz nálunk lakni. Tehát mi teszünk szivességet azzal, hogy bizalommal fogadtunk, és még szállast is kínáltunk.-ebben mondjuk igaza volt Elijahnak.
-Freya majd megmutatja hol lesz a szobád.
-Na még ma az egész családdal találkozni fogok?-nem vették a viccet sajnos, megkerestem Freyat, aki lekísért a " szobámba". Igen jól látjátok idézőjelben van a szoba szó. Nem véletlenül, ugyanis lent aludtam a pincében. Az lett a szobám.
Másnap reggel különösebben nem érdekelt semmi siettem el várostnézni. Felhívtam Marcelt aki körbevezetett. Beültünk a Rousseausba, ami egy kocsma az utca végén. Mesélt Camilleról....kicsit sajnáltam az apámat emiatt. Ami a legizgalmasabbnak bizonyult azok a Carolineos sztorik voltak. Nem is tudtam, nem is gondoltam volna, hogy Carolinenak valaha is bejött volna Klaus.
(Bár azért meg kell hagyni írói szemmel tényleg elég jól néz ki en beadnámxd Damont is😍)
Nem tudtam eldönteni, hogy most mi van végülis az apám és közte. Valamilyen szinten reménykedtem, hogy valami hiszen jó lenne boldognak látni őt.
Beesteledett mire visszaértünk Marcellel. Nem tudtam mi történik egyszercsak megláttam egy nőt...elgondolkoztam, ki lehet szőke hajú.. aztán beugrott hogy ez biztosan Rebekah lehet a nagynéném. Egyből odaszaladtam, és kedvesem bemutatkoztam.
