-Megvárom itt Klaust.
-Kijönnél légyszíves, nem szeretném ha Hope ezt látná.-suttogja Elijah a fülembe.
-Hope, mindjárt visszajövök oké?
-Siess vissza az én festményeimet még nem is láttad.
Nem tartott sokáig a beszélgetés ugyanis Elijah hirtelen lekötözött.
-Nem akarom a hugom nagybátyját bántani.
-Nem sétálhatsz csak úgy be az öcsém életébe. Így is itt van neki Hope akire vigyáznia kell. Nem vállalhat még több szémélyért felelősséget.
-Én nem hátrány lennék hanem haszon. Segítségetekre lehetek. Meg tudom védeni Hopeot. Sőt segíthetek abban is , hogy egymást megvédjétek. Mint az örrökkön örökké alkutok.
-Csak egy egyszerű vámpír vagy akinek könnyen ki lehet tépni a szívét. Niklaus nem élné túl ha a saját lányát elveszítené.
-Nem vagyok egyszerű vámpír. "Ictum" -hangzik el a számból. ( Ez az a bűbáj ahol a falhoz lököd az adott ellenfeledet)
-Jó ez talán egy csepett meglepett. Eretnek vagy?
-Majdnem talált-ebben a pillanatban átváltoztam farkassá, szétszakítva a rajtam lévő köteleket.
-Te ősi is vagy vérfarkas is és még boszorkány is. Így már talán nem ártana beszélni Klaussal.
Megvártuk Klaust. Közben megnéztem Hope rajzait is. Az apám történetét is végighallgattam Elijah által.
Nem sokkal később azt hittük hogy Klaus jött, de csak Hayley volt. Hope anyukája. Elsőre elég ellenséges volt.
-Elijah?
-Ő itt Klaus lánya.
-Világos, figyelj csak beszélhetnénk négyszemközt? Most!
-Mondd mi a baj?
-Idejön valaki és azt mondja hogy ő Klaus lánya? Ez valahogy nem stimmel nem gondolod?
-Tényleg a lánya. Mellesleg pedig hibrid boszorkány. Ő is csak azért jött hogy vigyázzon Hopera. Nekünk most ő a legfontosabb.
-Ebben igazad van....
-Próbálj megnyugodni minden rendben lesz.-visszajöttek a szobába.
-Ennivaló kislányod van. Elizabeth vagyok.
-Igen tudok róla. Melyik falkából is jöttél?
-Már mindenki meghalt onnan. Én vagyok az utolsó.
-Miért vártál eddig az apád megkeresésével?
-Nem vártam vele, csak nem tudtam sehogyse a nyomára bukkanni. Végül Mystic Fallsban árulták el, hogy itt van.
-Hope bizonyára nagyon örülne egy nővérnek.
-Annyira mint én egy huginak.-félbeszakadt a beszélgetés lépteket hallottunk. Nagyon izgultam. Egyre gyorsabban dobogott a szívem, a léptek pedig egyre hangosabbak voltak, amíg fel nem értek.
-Te már megint mit keresel itt?
-Visszajöttem, mert a..a...a lányod vagyok.
-Freya valahogy nem ezt mondta.
-Mert én mondtam neki hogy tegyen róla.-szólalt fel Elijah a védelmemben.
-Hihetetlen, hogy már megint a hátam mögött szövetkeztek. Azt gondoljátok nincs jogom tudni a saját lányomról? Eddig is tudtam hogy a lányom. Emlékeztem a bolond anyjára aki azt állította hogy terhes tőlem. Utána pedig megakart szökni velem. Sokáig én foglalkoztam Elizabethtel, aztán megtettük az örökkön örökké fogadalmunkat és többé nem érdekelt holmi hibridkölyök.
A szemébe néztem könnybelábadt a szemem, majd lefutottam az emeletről.
-Gratulálok szép volt, minta apuka.-mondta Marcel,aki egész eddig az ajtóbol hallgatta Klaus szónoklatát, ugyanis csak akkor ért ide Vincenttől. Aztán lerohant hozzám.
