A vonzás törvénye|✔️

•Végezetül•

Sziasztok!

Most egy extra hosszú résszel jöttem nektek, ami már az utolsó előtti valószínűleg. Köszönöm nektek, hogy olvastátok Daddy és Alex kis történetét és remélem velem tartotok majd a további irományaimban is. Nagyon- nagyon köszönök mindent és jó szórakozást az utolsó előtti részhez! :))

Emellett pedig ha szeretnétek, hozok még majd részeket a közös jövőjükből, persze, ha lesz nekik. :)))

Puszi: Rory ❤️

Aznap este Alex elvitt vacsorázni engesztelés képen és természetesen én azonnal megbocsátottam neki. Igazából nem is haragudtam rá, csupán húzni akartam kicsit az agyát, ami sikerült is.

Egy puccos étterembe mentünk London belvárosába és rengeteget nevettünk. Rájöttem, hogy attól függetlenül, hogy együtt nőttünk fel még nem ismerem teljesen Őt, de ennek a csodás estének köszönhetően úgy éreztem, még mélyebb lett a kapcsolatunk és még jobban megismertem a fiút, akit teljes szívemből szeretek.

Persze az estének volt egy fénypontja is, amikor betoppant Dave és Kayla kézen fogva és mint később kiderült mindent tisztáztak. Dave eldöntötte, hogy lóg annyival Kaylanak, hogy megpróbálják együtt és Kayla ezt örömmel fogadta. Mindent megbeszéltek és a barátnőm megbocsátotta a bátyámnak, hogy először csak kihasználni akarta. Miután ők is csatlakoztak hozzánk már négyen maradtunk és úgy folytattuk a vacsorát, mint egy nagyon szoros baráti társaság.

Aztán vacsora után Alex és én elmentünk sétálni a városba. Az étteremből kifelé ujjait az enyémekre fűzte és egy boldog mosolyt villantott rám. Az arcán megjelenő kis gödröcskéktől eszeveszettül dübörögni kezdett a szívem és úgy éreztem, menten elájulok. Nem kétség, fülig belezúgtam a legjobb barátomba, ráadásul a bátyám legjobb barátjába is. Fel se tűnt, hogy mozdulatlanul bámulok bele a kéken világító szemekbe és közben egy hatalmas mosoly terül szét az arcomon, csak akkor amikor Alex kicsit félve szólongatni kezdett.

- Dadds, minden oké? - fogta meg az arcom és érintésétől mintha áramütés érte volna a testem. Minden lelassult körülöttem és még levegőt is elfelejtettem venni.

- Igen, minden rendben. - feleltem végül. - Csak eszembe jutott, hogy nem mondom eleget, hogy mennyire szeretlek. - tettem hozzá, mire Alex magához húzott és ajkait finoman az enyémekre nyomta. A csókunk kicsit érzelgősebb lett a kelleténél, nem voltam hajlandó elereszteni magamtól a tökéletes fiút.

- Dakota, miért itt kell ezt csinálni? Menjetek már el sétálni! - hallatszott fel mögülünk a bátyám nevető hangja és amikor elszakadtban a barátomtól és Dave-re és Kaylara néztem még nagyobb boldogság kerített hatalmába. A három legfontosabb ember az életemben velem volt és csak ez számított.

- Téged is nagyon szeretlek Dave és téged is Kay! - mondtam nekik is és mire kettőt pislogtak én már szorosan ölelgettem őket. Mindenki döbbenten nézett rám, nem értették miért vagyok ennyire elérzékenyülve és az igazat megmondva én sem értettem. Csak azt akartam, hogy tudják, nekem ők a legfontosabbak.

- Mi is szeretünk, húgi. - tolt el magától Dave és gyorsan kézen fogva a meglepett Kaylat elfutottak az autójához.

- Nos, mehetünk. - szaladtam vissza Alex mellé és megfogva a kezét elkezdtem húzni a hosszú utcán. Már sötét volt, csak a kinti lámpák fénye világította be az utakat, ezzel kellemes hangulatot adva a belvárosnak. Az emberek ki-be járkáltak az éttermekbe, különböző szórakozóhelyekre, de voltak, akik csak békésen sétálgattak, mint mi. Elhaladtunk pár vidám turista mellett is, akik izgatottan próbálták megörökíteni London igazi szépségét és minden erejükkel azon voltak, hogy az éjszakai képeik tökéletesek legyenek.