A vonzás törvénye|✔️

•Visszatérés•

- Ébresztő Álomszuszék! - simogatta meg valaki kedvesen az arcom. Érintése nyomán libabőrös lettem, de amikor kezei nem simították meg újra a bőröm, halkan dünnyögni kezdtem.
- Ne hagyd abba. - mondtam, de szerintem nem hallatszódott ki belőle semmi értelmes.
- Jajj, Daddy, ne aludj. El fogunk késni. - Alex. Azonnal felismertem a becenév hallatán és boldog mosoly ült ki arcomra. Szemeim felpattantak és kiugrottam az ágyból.
- Szia. - mosolyogtam továbbra is. - Mikor keltél? - kérdeztem.
- Fél órája. Gyere, csináltam reggelit. - indult meg a konyhába. Hitetlenkedve mentem utána, de Alex nem viccelt. Csinált nekem palacsintát reggelire.
- Jajj, de szeretlek Alex. - szaladt ki a számon, mire mindketten ledermedtünk. Feszengve bámultam a fiúra és amikor megfordult még a levegő is bennem rekedt. Alex szemei szikrákat szórtak, de nem a mérges szikrákat, hanem a vágy szikráit. Hirtelen megindult felém és közelebb rántott magához. Átkarolta a derekam és a szemeimbe nézett. Idegesen a számba haraptam, mire Alex nyelt egy hatalmasat.
- Ne feszegesd a határaimat, Dadds. - suttogta erőtlenül.
- Akkor csinálj valamit. - feleltem, bár lehet nem kellett volna. Alex közelebb hajolt és már éreztem a szuszogását ajkaimon. Csak milliméterek választanak el tőle. És kívántam. Jobban, mint bármit vagy bárkit azelőtt.
- Dakota mi ez a jó ill...- hallottam meg magunk mögött Dave hangját. Gyorsan elszakadtam Alextől és a megszeppent bátyámra néztem, aki az ajtóból pillantott ránk. -...lat. Itt meg mi folyik? - kérdezte mérgesen. Kissé elhúztam a szám és segélykérően Alexre pillantottam.
- Dave, nem történt semmi. - vágtam rá, mert Alex lefagyott. Még pislogni is elfelejtett döbbenetében. - Kérsz palacsintát?- dobtam be az utolsó esélyem.
- Alex, te mit keresel itt? És ki csinálta a reggelit? - tette fel szépen sorjában a kérdéseit Dave.
- Alex csinálta a reggelit. - kezdtem a könnyebbik kérdéssel, de nagyon úgy tűnt, Dave a másikra kíváncsi jobban. - Alex pedig, hát, Ő itt aludt. - böktem ki nagy nehezen. Dave álla szinte már a padlót súrolta.
- Mi az hogy itt aludt? - akadt ki teljesen a bátyám. - Dakota Morgan! Anya és apa is dolgozni vannak már, szóval simán leüthetlek. - kelt ki magából.
- Dave, ne vele kiabálj. - szólt rá Alex halkan, mégis Dave elhallgatott.
- Te ne mond meg mit csináljak! - ordított Dave. Ijedten kapkodtam a fejem a két fiú között. És mindez miattam.
- Fiúk, elég! - kiáltottam el végül magam. Azonnal elcsendesedtek és várakozóan néztek rám. - Igen, David, Alex ittaludt. Mint ahogy szokott is. Nem csináltunk mást, csak aludtunk. Reggel pedig csinált reggelit, nem tudom ezzel mi bajod van. - fröcsögtem. Dave nem bírta állni a tekintetem, így elfordította a fejét.
- Én hiszek neked, Dakota. - nézett rám. - És sajnálom Alex, hogy kiabáltam veled. - pillantott most a barátjára. Kiszakadt belőlem egy sóhaj, majd letelepedtem az asztalhoz.
- Jöhet a reggeli fiúk. - nevettem fel. Erre inkább mindketten nekiálltak az asztalra pakolni és leültek ők is reggelizni. - Jó étvágyat. - szóltam még nekik, majd beleharaptam az isteni finom palacsintába.
———————— • ————————
- Gyere már Daddy! - ordított fel nekem Alex a nappaliból. Kicsit késésben voltunk a suliból, de még nem voltam kész. Az utolsó simításokat végeztem a hajammal, majd megigazítottam a felsőm és telefonom, táskám felkapva szaladtam le. - Végre. - sóhajtotozott Alex, azzal bepattant az Audiba. Dave már elment a saját autójával, ezzel Alexre bízva engem.
- Tök gyors voltam. - fontam keresztbe a karjaimat, mint egy durcás kislány. Alex felnevetett a kijelentésemre és én játékosan a karjába boxoltam. - Hallgass Johnson! - nevettem én is.
- Jól van Daddy, ezt megjegyeztem. Megütöttél. - tetettett sértődöttséget. Még a fejét is elfordította, olyan volt, mint egy kisgyerek.
- Alexander az utat nézd. - szóltam még rá, de Alex nem mozdult. - Alex, kérlek. - szóltam újra, de még mindig nem figyelt rám. A légzésem egyre szaporább lett, a pulzusom az egekben lehetett. Féltem. De nem Alextől, hanem az autótól. Már a sírógörcs kerülgetett, amikor Alex rám kapta a tekintetét.
- Nyugi, Daddy. Itt vagyok. - tette egyik kezét az enyémre. Nyugtatólag rám mosolygott és leparkolta az autót a suli parkolójába, ahova megérkeztünk. Nagy levegőt vettem és Alexre néztem. Aggódva vizslatta az arcom és nem engedte el a kezem.
- Jól vagyok. - jelentettem ki, azzal kiszálltam a kocsiból. A hátamra tettem a táskám és megigazítottam a kabátom. Alex is így tett, majd összeakasztottuk a kisujjunkat és beléptünk az iskolába. Alex felkísért a termemhez és be is jött velem. Még volt 10 perc az első óra kezdetéig. Alex leült a helyemre Kayla mellé, én pedig az ölébe huppantam. Mindig így ültünk. Egészen kicsi korunk óta. Szomorúan a fiú vállára hajtottam a fejem és elmerültem a gondolataimban.
- Min agyalsz, Dadds? - simogatta meg a fejem Alex.
- Nem akarom, hogy elköltözz. - suttogtam. Alex egy apró puszit nyomott a homlokomra, ezzel kissé megnyugtatva engem.
- Daddy, ezt ne itt beszéljük meg. És mondtam már, hogy nem fogok elmenni. - válaszolta. Csak egy aprót bólintottam, többre nem volt erőm.
- Ajj, olyan aranyosak vagytok. - vigyorgott ránk Kayla váratlanul. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá, mert nem értettem hogy jött ide ez a téma. Alex is ugyanúgy meg volt lepve, mint én, de nem szólt semmit inkább.
- Ez hogy jött Kay? - tettem fel én a kérdést végül. Kayla csak vállant volt és szórakozottan hátra dőlt a székén.
- Azt ne mondjátok, hogy még sose fordult meg a fejetekben a dolog. - folytatta.
- Kay, ne most. - hagytam rá inkább és arcom Alex vállába fúrtam. Megszólalt a csengő, ezért szitkozódva elengedtem Alexet és miután egy gyors puszit nyomott a homlokomra elviharzott. De hamar nyílt újra az osztályunk ajtaja és egy ismerős fej dugta be rajta az arcát. A levegő bennem rekedt és Kaylara kaptam a tekintetem. De Kayla is le volt fagyva, meg se mozdult. Visszajött Ő.
- Hello lányok! - intett nekünk és felénk indult. Megmarkoltam Kayla karját és egymás kezét szorongatva vártuk, hogy hozzánk érjen. Mert előle nincs menekvés.
- Traynor! - nyílt újra az ajtó és Alex dühösen rontott be rajta, nyomában Dave-vel. Fel se tudtam fogni, mi történik, olyan gyors volt minden. Ő utánam kapott és a hajamnál fogva felránott a székről. Nevetve hajolt a nyakamhoz és kezdte el apró csókokkal behinteni. Undorodtam tőle, pedig egykor szerettem. Mindennél jobban. Hirtelen felindulásból pofon vágtam, csakhogy ezzel magamnak is fájdalmat okoztam. Feje az enyémnek ütközött és éreztem az égető érzést koponyámban.
- Daddy! - kiáltott fel Alex. Mérgesen elindult felénk, de Ő csak tovább rángatta a hajam. Dave hiába kapott Alex után, már nem érte el.
- Nem bántottad még eleget a húgom? - kérdezte csak nyugodtan, de láttam rajta, hogy fortyog a dühtől. Helyette Alex végszóra mellénk ért és ökle meglendült. Megütötte. Az engem szorító kezek elengedtek és én csak zuhantam. Kayla felsíkitott, Alex pedig elkapott mielőtt még eleshettem volna. Kibontakoztam Alex öleléséből és hátrálni kezdtem. A fejem lüktetett és ezen az sem segített, hogy mindenki minket bámult. Kikerülve Dave-et az ajtóhoz siettem, de nem voltam elég gyors. Miért nem tud békén hagyni?