A vonzás törvénye|✔️

•Hókuszpókusz•

Ajtócsapkodás. Hangos kiabálás. Egy összetört pohár...
Hirtelen pattantam ki az ágyból és rohantam le a konyhába. Alex és Dave a pult körül álltak és veszekedtek. Dave nyakán kifagadtak az erek, keze görcsösen szorongatta az összetört poharat. Hangosan osztotta Alexet, de Ő mégsem csinált semmit sem.

Tegnap még béke volt. Hazajöttünk, elmondtuk anyunak és apunak, akik végre egyszer otthon voltak és a szüleim kitörő örömmel fogadták. Apa elbeszélgetett Alex-el, nem akarta, hogy a Josh-sal történtek újra megtörténjenek, de ismeri Alex-et és bízik benne. Anyu mindkettőnket körbe puszilt és vagy ezerszer elmondta, hogy Alex addig marad nálunk ameddig akar, nem kell haza mennie, hogy egyedül legyen. Bologan feküdtünk le aludni, szokás szerint együtt. Dave csak későn ért haza, mert állítólag valamelyik haverjával volt... vagy lány van a dolgokban.

- Fiúk! Mi folyik itt? - csaptam idegesen az asztalra, mire mindketten döbbenten fordultak felém. - Ne veszekedjetek már. - folytattam higgadtabban és Alex arcára kiült egy óvatos mosoly.
- Nem veszekszünk, Dakota, csak szóltam Alexandernek, hogy ne szórakozzon veled. - sziszegte Dave halál nyugodtan és teljesen komolyan is gondolta.
- Dave, nem gondolod, hogy Alex sose verne át minket? - vontam kérdőre. Dave szemei szikrát szórtak, amikor ezt megkérdeztem tőle és mérgesen fújtatni kezdett.
- De hát már becsapott! Amikor elment! - ordította. Eltátottam a számat döbbenetemben és kínosan elnevettem magam.
- A családja miatt, David! Fogd már fel, hogy nem minden rólad szól! - ordítottam vissza, mire Alex rosszallóan nézett rám.
- Daddy, ne vesszetek össze miattam. - mondta nyugodtan és megfogta a kezem. Érintésétől libabőrös lettem és jóleső bizsergés futott végig a karomon. Halványan Alexre mosolyogtam, majd visszanéztem az ideges bátyámra.
- Pontosan mi is a bajod, David? - húztam fel az egyik szemöldököm.
- Az, hogy Alex lelépett, te sírtál, erre mire visszajön te boldogan csókolózol vele! - kiáltott fel hitetlenül.
- Azért David, az ég szerelmére, mert szeretem! - üvöltöttem és az egész ház beleremegett. Fájt a torkom és fájt a szivem, amiért kiabálnom kellett a bátyámmal, de nem volt más választásom. Dave döbbenten nézett rám, majd Alexre és közben még a szája is tátva maradt.
- Szereted? - hüledezett. - Szereted Alexander Johnson-t? Akit kiskorunk óta ismerünk és aki a legjobb barátom? - suttogta teljesen ledöbbenve.
- Szeretem. - vágtam rá kapásból és Alex felé fordultam. Ő ugyanúgy le volt döbbenve, mint a bátyám és nem hitt a fülének.
- Daddy, én akartam először kimondani így. - húzta pimasz mosolyra a száját, mire akaratlanul is felnevettem.
- Akkora egy idióta vagy, Alex. - mosolyogtam rá és közelebb léptem hozzá. Nem törődtem Dave-vel és azzal, hogy látni fogja, de lábujjhegyre állva megcsókoltam Alexet. Ajka puha volt és lassan vette birtokba az enyémet, majd amikor már meguntam és a nyakát átkarolva húztam közelebb magamhoz megadta magát. Karjait derekam köré tekerte, csókja követelőző volt. Teljesen belemerültem, elvesztem Alexben, de a csodás pillanatunkat egy hangos köhögés szakította félbe.
- Oké, srácok, felfogtam. És örülök nektek, de ne előttem faljátok fel egymást. - tette fel védekezően a kezeit Dave és ezzel megszűnt köztünk a feszültség.

- És fiúk hova is megyünk? - kíváncsiskodtam, miközben előre hajoltam a két ülés között. Alex rám mosolygott a visszapillantó tükörből és kacsintott egyet.
- Valami Harry bulijába. - vont vállat Dave és nekem felcsillant a szemem.
- Harry a barátooom! - sikítottam fel. - A múltkori bulin lettünk jóba. Ő segített felejteni. - sóhajtottam. Alex összeráncolt szemöldökkel meredt rám, nem értette mit segített felejteni Harry.
- Azt? - fordult hátra Dave faarccal, mire muszáj volt felnevetnem. Szegény Alex majd megpukkadt, hogy nem tudta miről van szó.
- Na jó, beavattok? - kezdett el megsértődni. Dave hátra nyúlt és lepacsizott velem, aztán Alex felé fordult.
- Haver, ez Dakota ügye. - csettegett tetetett sajnálattal, de a levakarhatatlan vigyor ott ült az arcán.
- Daddy? - pillantott rám Alex és egy kis időre hátra fordult, így nem figyelve az útra.
- Harry segített elfelejteni, hogy csókolóztál valakivel. - vontam lazán vállat és mint aki jól végezte dolgát hátra dőltem a puha ülésen.
- Dakota Morgan, te féltékeny voltál? - kiáltott fel meglepetten Alex.
- Nem! - vágtuk rá egyszerre Dave-vel, mert a végén még Alex fejébe szállt volna a dicsőség.
- Ezt már nem magyarázzátok ki, Morganek. - kuncogott Alex és megpróbálta leutánozni Hókuszpókusz nevetését. (A Hupikék törpikékből) Erre a próbálkozására Dave csak a hasát fogva nevetett, én pedig már a szememet törölgettem.
Aztán lassan megérkeztünk Harry házához és én kipattanva az autóból befelé vettem az irányt. A rengeteg ember között elkezdtem keresni göndör barátomat, de sehol sem találtam. Aztán egy kéz kulcsolódott a kezemre és megcsapta az ismerős vanília illat az orromat.
- Alex, segíts. - nyöszörögtem, mire a barátom nagyot sóhajtva keresni kezdte a sok ember között Harry-t.
- Balra, a kanapénál. - mutatott az említett irányba és nekem több se kellett, húzni kezdtem Harry felé.
Harry ott ácsorgott, ahol Alex mondta, így amikor megpillantottam felvisítottam örömömben.
- Ma nagyon vidám napod van. - jegyezte meg Alex dünnyögve a hátam mögött, de nem engedte el a kezemet.
- Harry! - integettem neki a szabad kezemmel és szerencsére ő hamar kiszúrt minket. Boldog mosollyal az arcán közelített felénk és amikor végre hozzánk ért a karjaiba zárt.
- Nagyon ajánlom öregem, hogy most azonnal szedd le a kezedet a barátnőmről, különben nem fogod többé megölelni. - szólt rá Alex Harry-re, aki erre kicsit megszeppenve húzódott el tőlem.
- Szóval végre összejötettek. Gratulálok Dakota, tényleg. - csillantak fel Harry szemei.
- Bocsi, Alex kissé túl ingerült. - nevetttem fel és megnyomva a "túl" szót jelentőségteljesen Alexre emeltem a tekintetemet. Erre Ő lehajolt hozzám egy belepuszilt a hajamba.
- Én is szeretlek, Dadds. - motyogta és kijelentésére egy hatalmas nagy vigyor terült szét ajkaimon.