A vonzás törvénye|✔️

•Havazik•

- Dakota, csak szólok, hogy... - rontott be a szobámba Dave, mire azonnal felpattantak a szemeim. A bátyám a szobám ajtajában állt és idegesen méregetett engem és a mellettem alvó legjobb barátját.
- Igen? - húztam el a szám, remélve, hogy Dave átsiklik a tény felett, miszerint Alex alszik velem.
- Mit keres itt Alex? - kérdezett vissza. Már Alex is kezdett ébredezni, éreztem, ahogy mocorog mellettem.
- Itt aludt. - motyogtam. - De ne értsd félre! Csak aludtunk. - kezdtem azonnal magyarázkodni. Dave legyintett egyet, majd elmosolyodott.
- Tudom, tudom. Csak legjobb barátok vagytok. - mondta. Egy aprót biccentettem, jelevze, hogy ez így van.
- Mit is akartál mondani? - tértem vissza arra, amiért alapból bejött a szobámba. Dave épp szólásra nyitotta a száját, amikor Alex megszólalt mellőlem.
- Azt akarta, hogy este újra buliba megy, ezért egyedül leszel itthon. Mostmár aludhatunk tovább? - jelentette be mérgesen. Én döbbent tekintettel fordultam meg, de addigra Alex újra lehunyta szemeit.
- Igen, ezt akartam. Akkor már megyek is. - kezdett el kihátrálni a szobámból Dave, mire Delphoi is ficánkolni kezdett. A kiskutyám érdeklődve pillantott fel rám, majd miután kinyújtóztatta lábait felállt és a puha ágyon kezdett el szaladgálni körbe-körbe.
- Ez nem igaz! - morogta Alex. Ezek szerint felébredt és nem volt boldog miatta. - Dadds, miért nem lehet itt aludni? - nyöszörgött, mint egy óvodás.
- Alex, mindjárt dél van. - nevettem fel és kimásztam az ágyamból. Delphoit is leemeltem a földre, mire a kiskutya a tálkájához futott és inni kezdett. Öntöttem neki egy kis tápot is, hogy egyen és Delphoi-nak több se kellett, már ette is a finomságot. A szekrényemhez léptem és kiválasztottam magamnak egy fekete cicanadrágot, hozzá pedig egy egyszerű fehér pólót, amin a The Vampire Diaries felirat volt olvasható. Ezek után a fürdőbe mentem, lemostam a sminkem, kifésűltem hajam és elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet. Amikor visszamentem a szobámba, immár teljesen készen, Alex éppen Delphoi-val játszott a földön. Az ajtókeretnek támaszkodva néztem, ahogy Alexander Johnson, a suli menőgyereke, a fiú, akit már kiskorom óta ismerek és a legjobb barátom egy kiskutyával fetreng a földön.
- Mi az, Daddy? - pillantott fel rám Alex, szemei huncutul csillogtak.
- Semmi. - feleltem. - Kinyitom az ablakot, oké? - kérdeztem és meg sem várva a válaszát az ablakhoz léptem. Felhúztam a redőnyt és azonnal el is akadt a szavam. Szakadt a hó! Arcomra hatalmas vigyor ült ki, majd gyorsan kitártam az ablakot. Nevetve hajoltam ki rajta és nyújtottam ki a karjaimat. Imádtam, amikor Londont betemeti a hó!Egyszerűen káprázatos lesz ilyenkor. Ahogy a hópelyhek szállingóznak és idő elteltével beborítják az addig szürke várost hófehérre, az valami csodálatos. Amikor a házak tetejét fehérre festi, vagy amikor az egyenes utat teljesen elfedi, csak az arra járók nyoma látszik meg benne. Egyszerűen gyönyörű!
- Daddy, ha kiesel az ablakon, akkor kikapsz. - sziszegte Alex mögülem.
- Alex, öltözz! Megyünk le. - vágtam rá, azzal becsuktam az ablakot és lerohantam. Felkaptam a bakancsom meg a kabátom, azzal kirontottam az udvarba, de amilyen lendülettel kiérkeztem, azzal a lendülettel meg is torpantam. Az udvar tele volt sértetlen, fehér hóval, ami csak arra várt, hogy belevessem magam. Ígyhát nem vártam tovább. Visítva ugrottam bele a hatalmas fehérségbe, ami már a térdemig felért. Nevetve dőltem el benne, hagytam, hogy a hideg bekússzon a kabátom alá. Csak nevettem és nevettem, már rég éreztem magam ennyire boldognak.
- Dakota Morgan! Most azonnal kelj ki a hideg hóból! Az eszem megáll. 17 éves létére belefekszik a hóba. - kiáltott rám valaki, a hangjából ítélve a bátyám. Kuncogva felültem és a mérges Dave- re pillantottam. Felöltözve állt az ajtóban, szőke hajába hópihék hulltak. Mögötte pedig Alex állt, látszott rajta, hogy vissza kell tartania a nevetést. - Dakota! - szólt újra Dave, mire már felálltam a hóból.
- Jójó, nyugi. Csak élveztem a havat. - mondtam aranyosan, remélve, hogy majd lenyugszik és bemegy.
- Megőrjítesz, te taknyos vérszívó. - dünnyögte még az orra alatt Dave, majd visszament a házba. Alex eddig bírta. Hangos nevetésben tört ki, teste csak úgy remegett. Aztán hirtelen abbahagyta, kék szemei rám villantak. Beletúrt kócos, sötétbarna hajába, majd hozzám lépett. Egy kósza hajtincsemet a fülem mögé tűrte, közben pedig végig a szemeimbe nézett.
- Hógolyócsataaaa! - kiáltottam fel hangosan, hogy megtörjem a pillanat hatását. Alex még fel sem fogta amit mondtam, én már meg is dobtam az első golyóval. Alexnek több se kellett, már hajolt is le az én adagomért, amit aztán szétnyomott a fejemen. Erre aztán bedühödtem és elrugaszkodva Alex hátára ugrottam, aki a hirtelen súly miatt megingott. Aztán ficánkoltam még egy picit, ezért Alex teljesen elvesztette az egyensúlyát és mindketten a földön kötöttünk ki. Egy marék havat a fiú arcába nyomtam, majd felpattantam és elfutottam előle. Vagyis el akartam, mert Alex gyorsan utolért és felkapva engem beledobott a hóba. Sikítva értem földet, már fuldoklottam a nevetéstől. Alex mit sem törődve a hideggel lefeküdt mellém és rám pillantott.
- Na, Dadds. Ennyi elég volt, ugye? - kérdezte, mire csak bólintottam. Közelebb bújtam hozzá, fejem a vállába fúrtam és beszívtam a vanília illatát. - Daddy, én is szeretem, ha ölelgetsz, de szerintem nem a hóban kéne. - mondta Alex halkan. Erre gyorsan felálltam és lehavaztam magam, majd a ház felé vettem az irányt. Tudtam, hogy Alexander a nyomomban van, ezért beléptem az ajtón és levettem a koszos cuccaimat. Csak ledobtam a földre őket és felfutva a szobámba átöltöztem valami száraz ruhába. A hajam kifésűltem és felkontyoltam, aztán felvéve Delphoit lefelé vettem az irányt újra. Lehuppantam a kanapéra, ahol ott ült a bátyám és Alex. A legjobb barátom vállára hajtottam a fejem,mire a fiú csak közelebb húzott magához, átkarolta a derekam és megsimogatta Delphoi buksiját.
- Mi a téma? - kérdeztem a fiúktól. Ők erre összenéztek, majd halványan elmosolyodtak. Alex felém fordult és nyomott egy puszit a hajamba.
- Este buliba megyünk. - felelte végül. Láthatta, hogy lefehéredtem, mert aggódva húzódott el tőlem. - Dadds?
- Buliba? Neee. - nyögtem ki nagy nehezen.
- Te is jössz. - szólt közbe a bátyám, mire ha lehet, még jobban rosszul lettem.
- Kizárt. Nem akarom újra a hülye Dakotát. - suttogtam alig hallhatóan, de mindketten meghallották. Alex erre közelebb hajolt és egy lágy puszit nyomott a homlokomra, majd az ölelésébe vont Delphoi-val eggyütt.
- Semmi baj nem lesz, Daddy, megígérem. - mondta és valamiért el is hittem neki. Csak egy aprót bólintottam és lehunyva szemeimet belesimultam Alex ölelésébe. Azonnal megnyugodtam, sőt, még vártam is a bulit.