Jóízűen nevetett.
-Mit nevetsz te idióta?-néztem rá sértődötten.
-Tetszik, hogy egy pillanat alatt zavarba tudlak hozni-mosolyodott el.
-Egyáltalán nem hoztál zavarba -húztam ki magam.
Teljesen az ajtónak voltam préselődve. Mellkasomat érintette fe...
A szemei szikrákat szórtak, majd sarkon fordult és kicsörtetett a szobámból.
Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam azt.
Csak nyugalom.
Kicsit rendezkedtem a szobámban. Szellőztettem, rendet raktam, lemostam a sminkem és előszedtem az egyenruhám holnapra.
Hamar besötétedett és az ablakomon kibámulva láttam, hogy gyönyörű csillagokkal teli az ég.
A táskám aljából előhalásztam egy dobozt. Már vagy 4 hónapja megvan. Nagyon ritkán gyújtok rá, csak ha ki kell eresztenem a gőzt. Ez egy kicsit megnyugtat és most pont erre volt szükségem.
A dobozzal a kezemben kimásztam a tetőablakon és kényelmesen elhelyezkedtem a tetőn. A levegő kellemesen hűvös volt, az enyhe szél pedig ami az arcomat cirógatta akár egy törődő kéz, nem hagyott elálmosodni.
Kivettem egy szálat a dobozból, majd meggyújtva azt elnyújtva bele szívtam és lassan kifújtam a füstjét.
A szép csillagokat kémleltem. Amikor kicsi voltam, minden tavaszi szünetben a szüleimmel sátraztunk. Apukámmal mindig csillagképeket kerestünk.
A szép emlék miatt egy könnycsepp gördült le arcomról, amit azonnal el is morzsoltam.
Egy füttyentés csapta meg fülemet, majd a hang irányába fordultam.
A szembe szomszéd kocsifelhajtója végén ült egy fekete alak.
Összehúzott szemmekkel néztem rá, se semmit nem tudtam belőle kivenni, csak egy sötét árnyékot.
Majd az árnyék felállt és elkezdett felém sétálni. Kirázott a hideg, még így is, hogy méterekkel felette vagyok, bár lehet a hideg szél, de sanszosabb, hogy a sötét ismeretlen.
Egyik kezével lehajtotta kapucniját, majd másik kezében levő cigijébe szívott. Füstjét felfelé fújta.
-Nem jössz le?-húzta száját egy féloldalas mosolyra. Nem sok látszott az ismeretlen srácból, de csillogó ég kék szemei igézően hatottak rám.
Intett kezeivel, hogy jöjjek. Elmerészkedtem a tető széléig,majd lelógattam a lábaimat.
-E-ez nekem nem megy-néztem félve szemeibe majd egyik lábam visszahúztam.
-Max 2,5 méter magasan vagy, ne bolondozz már-nevetett fel.
-Tér iszonyos vagyok!-emeltem fel hangom.
-Akkor ugorj és elkaplak-dobta le cigijét, majd eltaposta.
-El se bírsz-makacskodtam tovább és remegő kezeimet tördeltem.
-Igaz, lehetsz vagy 100 kiló-fordult meg-nagyon örültem-intett.
-Oké, oké várj már- nyomtam el én is cigimet.
Nevetve fordult meg.
-Éreztem-mosolygott fel rám-na gyere Csipkerózsika.
-De!-tartottam fel mutató ujjam-jelzem, ha miattad össze töröm magam, nagyon megverlek-elővettem a legcsúnyább nézésem.
-Haladhatnánk-húzta fel szemöldökét-vissza számolok, jó?-bólintottam.
-Három...kettő...EGY!-összeszorítottam szemeimet, majd el ugrottam a tető szélétől.
Két erős kéz közé érkeztem, de szemeimet még mindig nem mertem kinyitni.
-Üdv a szilárd talajon-fújta meg arcomat amitől felnevettem, ugyanis csikizett.
Kimertem nyitni szemeimet, realizáltam a helyzetet. Arca egy centire sem volt enyémtől. Kék szemeit barnáimba fúrta, és csak mosolygott, majd lerakott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Austin Butler-nyújtotta kezét. -Bo Benson-mutatkoztam be.
-Miért ültél egyedül, a tetőn?-elkezdtünk sétálni az utca vége felé.
-Nem tudom elviselni a mostoha tesóm, vagy istentudja micsodám-néztem le a földre.
-Mármint Calumot?-mosolyodott el.
-Igen, annyira...ahh egyszer rendes velem egyszer meg egy igazi pöcsfej-hadartam el- na de hagyjuk is őt- inkább az érdekelne, hogy te miért akartad, hogy le jöjjek-néztem rá.
-Nem szeretek szomorú szép lányokat látni-vett elő egy szál cigit, majd rágyújtott.
Kiszedtem szájából majd én szívtam tovább.
-Hmm nem csak szép de rossz is-harapott bele alsó ajkába, mire beleboxoltam vállába.
Sokat beszélgettünk, elmeséltem, hogy miért lakok Caluméknál és többek között ki derült az is, hogy egy suliba járunk, szóval másnapra, vagyis mivel már hajnal volt reggelre megbeszéltük, hogy ő visz be. Legalább nem kell kínos csendben ülnöm Callal.
Elköszöntünk egymástól, majd visszamentem a szobámba, immár az ajtón keresztül.
Hajnali fél 3kor dőltem be az ágyamba, és szinte rögtön elaludtam.
###
Reggel 6-kor csörgött az ébresztőm, és mivel iszonyat álmos voltam csiga lassúsággal készülődtem.
Austinnal 7-re beszéltem meg az indulást, Calum akkor még mormolni szokott, szóval simán leléphetek.
Amint a kinézetemmel többé kevésbé meg voltam elégedve, lemenetem a konyhába ahol megittam egy gyors kávét és már mehettem is.
Austin már kint várt, a kocsijában ahova már csak be kellett pattannom.
Az utat végig nevettük, és hangosan énekeltük a rádiból szóló Ed Sheeran számot.
Belépve a suliba mindenki minket nézett, de valahogy nem érdekelt.
Austin épp egy sztorit mesélt az egyik barátjáról, aki össze tejszínhabozta a szomszéd bácsi robogóját, mert mindig panaszkodik az öreg a hangos zenéjére.
Egészen a szekrényemig elkísért, mikor hallottuk a becsengeőt.
-Akkot francián találkozunk-puszilta meg arcom- szia Bo-mosolygott majd eltűnt a diák tömegben.
Visszafordulva a szekrényemben matattam, amikor balra tekintve megláttam egy dühös, embereket felöklelő Calum Hoodot nyomában a barátaival.
Azthiszem most végem.
Új rész drágáim💟 Nagyon örülnék neki ha jönne pár komment😐💞 Pusza:Bo
