Young&Beautiful »Calum Thomas Hood«

/1/

-Kérjük a Sydnyebe tartó utasaink fáradjanak a hetes beszálló kapuhoz-hangzott a női hang a bemondóból. Magam után húzva a két bőröndöm siettem a kapuhoz. Csekkoltam, leadtam a csomagom és felszálltam. Felszálltam a gépre ami egy másik kontinensre visz.

Új élet, új emberek, új család, új iskola. Mindez azért, mert fél éve a szüleim autó balesetben meghaltak és anyám egy régi barátnőjéhez költözök 1 évre amíg be nem töltöm a 18-at, mert inkább kihagynám az árvaházat. 

A kenguruk földjére, Ausztráliába.

 Karen Sydneyben lakik a fiával. Semmit nem tudok róluk, Karent is csak egyszer láttam, de remélem jól kijövünk majd.

 Már ólom súlyúnak éreztem a szemhéjam így hagytam, hogy álomba merüljek.

###

Már csak 1 óra és ott vagyok. Borsó méretűre zsugorodott a gyomrom és izzadni kezdett a tenyerem. Mi lesz itt velem? 

Karen kijön elém a reptérre ennyit tudok előre a többi meg majd kiderül.

###

Ahhh...már csak fél óra és landolok. Levegőt ki, majd be. Nyugi Bo.

-Kérjük önöket kapcsolják be öveiket a landolás megkezdése előtt-figyelmeztettek.

-Üdvözöljük önöket csodás városunkban Sydneyben. Köszönjük, hogy velünk utaztak.

Mindenki egyszerre rohamozta meg a kijáratot így nagyon kellett figyelnem, hogy el ne vigye alacsony termetemet a tömeg.

 Elmentem a csomagomért majd szemmel kerestem Karent. Rájöttem, hogy egyszer láttam és az is vagy 10 éve volt így feladtam és inkább a táblákra írt neveket kémleltem. Megpillantottam a Bo Benson táblát és afelé vettem az irányt.

 Karen nem sokat változott de mostmár nem szőke hanem barna a haja. Amikor odaértem leesett állal figyelt.

-Uramisten Bo!-szoros ölelésbe vont. Félénken vissza öleltem bár nem nagyon értettem a helyzetet.-Hogy megnőttél, és eszméletlen szép lettél-áradozott. 

Elmotyogtam egy köszönöm-öt majd megindultunk a kocsijához aminek csomagtartójába beraktuk a cuccaim. Elindultunk abba a házba ami 1 teljes évig az otthonom lesz. 

Vajon milyen Karen fia? Elképzelni se tudom. Bekanyarodtunk egy utcába és leparkoltunk egy nagy barackszínű ház elé. Kiszedtük a csomagokat. 

Jó, nagy levegő és mehetünk. Hajrá Bo!

-Öhm... Bo mindjárt jövök át kell ugranom a szomszédba, de mindjárt jövök. Addig menj be nyugodtan. Calum majd körbe vezet-válaszomat meg sem várva már szaladt is a szomszédba Karen. Ohh király. Még valami?

Erőt véve magamon elindultam befele. Kinyitva az ajtót megpillantottam a belül is gyönyörű házat. Az előszobába hagytam a cuccaim és mivel nem találtam embert neki láttam megkeresni ezt a Calum gyereket. A konyhába bérve egy zöld hajú valakit láttam hátulról a hűtőben turkálni.

-Khmm...Calum?!-szóltam az ismeretlen felé.

-Jahj-rezzent meg és ilyedten megfordult-Ááá betörő, segítség-sipákolt mint egy kislány közben végig mért-Várjunk csak-vissza vette a hangerőt normálisra, én meg csak furán néztem- nincsenek ilyen dögös betörők-nevetett.

-Öhm, köszi asszem-nevettem fel kínosan.
-Amúgy Michael vagyok-tárta szét karjait egy ölelésre a zöldike aki ezek szerint Michael. Szorosan ölelt majdnem megfulladtam.

-Nagyon örülök Michael-mondtam már amennyire tudtam a szoritás miatt. Elengedett végre miután sokszor próbálkoztam kiszabadulni.

-És te amugy ki a franciska vagy?-vigyorgott rám, mint valami idióta.

-Bo Benson-mutatkoztam be-Calumot hol találom?

-Lent van a garázsban, nyugodtam menj csak le énis mindjárt megyek-hadonászott a levegőben miközben magyarázott. 

Aranyos srác. Ha ez a Calum is ilyen lesz szerintem ki fogunk jönni.

Elhagytam a konyhát és a garázshoz vezető utat kerestem. Benyitottam egy szobába de tévesnek bizonyult, ugyanis a garázs helyett egy kislány szoba fogadott. Rózsaszín falakon képek lógtak és a bútorok le voltak takarva. Furcsának találtam de inkább mentem tovább kutatni a garázst.

Bezártam az ajtót és tovább indultam volna de újra meg kellett állnom ugyanis egy mellkasba ütköztem. Hozzám képest ez a valaki vagy 5 fejjel magasabb volt így fel kellett rá néznem, tenger kék szemei gyönyörűek voltak, szőke haja beállítva, ajakpiercingje volt. Ő Calum?

-Öhm, bocsánat-néztem szemeibe majd elmosolyodott.
-Nem gond. Kihez jöttél?-kérdezte.

-Calumot keresem-harapdáltam a szám.

-És ki keresi Calumot?-nézett rám pimaszul.

-Bo-több se kellett feldobott a vállára és elkezdett velem szaladni. -Heey szöszi tegyél le most azonnal!-parancsoltam de ehelyett csak kaptam egy ütést a fenekemre.

-Ebben a házban mindenki kattos basszaketté a jóég?!-a srác csak jóízűen nevetett rajtam.

Tovább szaladt velem a szöszke és úgy láttam, hogy egy garázsba hozott. Nah csak ide találtam végül.

-Calum! Új szerzemény!-nevetett.

- Ó hogyha leraksz te buzeráns a földről fogod össze kaparni a fogaid esküszöm-mostmár együtt nevettek.

-Szép fenék, de mostmár mutatnád kit hoztál Lukey?-na ez az a Calum? Igen...eléggé valószínű.

Luke lassan letett amit már nagyon vártam és az első dolog amit tettem amint a földre érkeztem, hogy ágyékon térdeltem piercinges újdonsült barátocskám.

 Elterült a földön és a fájó pontot fogta kezeivel miközben arcán látszott, hogy szenved.

Nem nagyon figyeltem ezek után rá. Tekintetem a másik fiúra vezettem.

Fekete térdnél szaggatott farmer, szintén fekete nirvana-s ujjatlan fekete haj barna igéző szemek. Nem hittem a szemeimnek.

-Calum igaz?-kérdeztem-Bo vagyok-nyújtottam a kezem.

Bo❤