McLagen-Sztori: 1. Tévedés

Indul az Express

Reggel anyám hangjára keltem.

- Kestrel, kelj fel, mert indultok Jennyvel a Roxfortexpressre! - közölte határozottan. Igen. Most leszek elsőéves a Roxfortban. Alig várom. Bár anyuék keményen közölték hogy Mardekár, és nincs cécó. Így is elég csalódást okoztam nekik.

Nem is akartak gyereket, de mégis össze jött nekik. Akkor már fiút akartak, mert hogy az továb viszi a nevet, és az örökséget, ha itt az ideje.

Hogy nálunk mi az örökség? Válaszom: a halálfalóság. Kedves, nem? Szerencsére Harry Potter legyőzte Tudjukkit, és anyáékat börtönbe zárták. Csak anya elcsavarta egy auror fejét, és rávette őt, hogy intézze el kiszabadulásukat. Én ekkor voltam két éves. Kemény két hónapot töltöttem el keresztanyámnál aki egyben nagynéném, Jennyvel.

Innentől kezdve volt az, hogy nem az voltam aki anyuéknak tökéletes, de valamilyen szinten megfeleltem nekik.
Például mert barátom lett Tom Frastenk aki anyu legjobb barátnője fia. Ő a kis tökéletes, aki olyan amilyennek a szülei akarják. Őt pici korától érdekeltek olyan dolgok, amikről a szülei tudtak neki mesélni. Engem, ha érdekelt valami utána olvastam.

Na de hogy abba hagyjam az elmúlt tizenegy év történetét, folytatom ahol abba hagytam.

Tehát Jenny itt van! Ennek nagyon örültem. Vagyis ő fog elvinni az Expersshez! Gyorsan felöltöztem, lerohantam a konyhába, behabzsoltam valalamit, és rohantam Jennyhez.

- Hohó kislány! Előbb nyeld le azt a kenyeret! - nevetett, és csitítóan felemelte a kezét.

Jenny a családban szinte az egyetlen aki nem halálfaló. Bár őt is akarták hogy az legyen, de ő ekkor fogta magát összeszedte a cókmókját, és elhopponált Erdélybe. Aztán vissza jött amikor megtudta hogy anya vár engem. Anyuék közölték, hogy vigyen el engem is oda ahol lakik, mert jelenleg zavarok. Pár hónapos koromban vettek aztán magukhoz, és akkor Jenny is haza költözött. Amikor az Azkabanba kerültek, ismét magához vett, és a munka mellett vigyázott rám. Mert hogy ő nem akárhol dolgozik!

Ő a St. Mungo egyik legjobb doktora.

Jenny vékony, magas termetű, haja szőkésbarna, és copfba hordja mert vállig érő, szeme kék.

Na! Már megint elkalandoztam! Majd a vonaton mesélek magamról, és a családomról!

- Menjünk! Menjünk! - ugráltam izgatottan. Te jó ég, mint valami Hugrabuggos. Na mindegy, mert ez nem zavart. (Bocsánatot kérek a Hugrabug pártiaktól ha megbántottam volna őket.)

- Invito Kestrel bőröndje! - mondta Jenny elővéve pálcáját.

A bőröndöm lejött a lépcsőn. Én a magam részéről örültem, hogy ráakasztottam a kistatyóm, mert ha nem tettem volna meg, most mehetnék fel. Mert a abban van a pálcám.

Jenny megfogta a kezem, én felvettem a kistatyóm, és megfogtam a bőröndömnek azt a fogóját. Ekkor jutott eszembe.

- Karla! - kiáltottam fel.

- Ki? - ráncolta össze homlokát Jenny - Azt hittem hogy majd Forgón levelezünk - Forgó Jenny baglya. Direkt megbeszéltük, hogy rajta keresztül beszélgetünk, mert nem volt biztos hogy a szüleim megengedik nekem a baglyot.

- Nem. Karla nem bagoly - mondtam.

- Hanem?!

- Ő inkább egy... - a mondatot nem tudtam befejezni, mert Karla futott a karomba. - macska - teszem oda olyan "csak azért is elmondom mi vagy" stílusban.

- Ari - mosolyodott el Jenny. - Mágikus Menazséria? - kérdezte.

- Igen. Karla egy különleges macska. Tudja hogy kivel van rosszba a gazdija, mert megérzi. Azt is tudja kivel van jóban. Ja és kb annyi ideig él mint egy ember. Most egy éves. És örökké hűséges a gazdijához, ergó nem lehet elajándélozni, és megtalálja a gazdiját bárhol legyen is az - mosolyodtam el. - Ja, és kb értik mit beszélünk. A tekintetükkel kommunikálnak velünk, mert szinte azzal beszélnek.

- Vagyis neked tökéletesen megfelel - bólintott Jenny. - A hordozója?

- Itt vagy a táskámban... - kezdem el kutakodni. Azért örülök neki, hogy anyuék mágiával megoldották, hogy több és nagyobb dolgot lehet bele tenni, mint a mérete engedi. - Itt van! - emeltem föl diadalmasan a ketrecet. Kinyitottam, és Karla besétált. Igen. Erre oktattam tegnap. El van a gyerek ha játszik, na!

A lényeg megtörtént. Hopponáltunk.
Amikor kinyitottam a szemem, a mugli pályaudvaron áltunk. Éppen megbámultam egy velem kb egykorú vöröshajú mugli ikerpárt, amikor rájöttem hogy varázslók. Hogy mért? Mert megláttam a bátyjukat, aki egy patkányt cipelt ketrecben. Ráadásul, eltűntek a falban. Vagyis ott az átjáró!

- Jenny, arra van az átjáró - húztam meg a kezét. Akkor láttam, hogy valószínű ő is azokat a testvéreket nézte.

Nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de végül megrázta fejét, és becsukta.
Végül átmentünk az átjárón. Megérkeztünk a kilenc és háromnegyedik vágányra.

Ismételten megláttam a vörös testvéreket. Ezúttal velük volt egy pufók nő, aki valószínű az anyjuk volt.

- Jenny! Mi lesz ha nem a Mardekárba kerülök? - néztem rá félve.

- Én akkor is büszke leszek rád - adta meg a választ. - és tudod hogy anyád listáján a Mardekár az első, a Hollóhát a második, a Hugrabug a harmadik, és a Griffendél az utolsó. Nem kell aggódnod - ölelt meg. - Ha a Hollóhát csapatát erősíted, anyádnak talán az is jó! - mosolygott. - Jaj! Mennem kell! - nézett az órájára. - Megleszel? - pillantott rám aggódva. Bólintottam. - Sajnos vár a betegem - megpuszilt, és dehopponált.

Nagyot sóhajtva fogtam a cuccom, és kerestem egy üres kupét. Tom valószínű nem velem ül, mert barátkozik.

Hogy én mért nem tartok vele?

Mert antiszociális vagyok. Illetve csak néha, de értitek na.

Azt ígértem mesélek magamról.
Na akkor vágjunk bele!

A nevem Kestrel Albireo McLagen, tizenegy éves vagyok. Alacsonyabb vagyok egy fél fejjel mint egy átlagos tizenegy éves. Viszonylag vékony vagyok. A szemem kék, a hajam pedig kávébarna, a fenekemig ér. Általában befonom (igen, be tudom magamnak fonni) vagy felkontyolom. Ha mugli ruháról van szó akkor a farmert és a bő póló párosítást szeretem.

A pálcám fűzfa, sárkányszívizomhúr maggal. Tizenegy hüvelyk.

Anyám Capella McLagen, apám pedig Nathen McLagen. Jenny apa húga. A nagyszüleim meghaltak már egy jó néhány éve, róluk nem sokat tudok.

Persze felmerülhet itt egy jogos kérdés? Mért nem anya nevét kaptam meg mint második név? Erre a választ én sem tudom, de az biztos hogy az Albireo csillag a Hattyú csillagkép harmadik legfényesebb csillaga (nem mellesleg kettős csillag) és népies nevén Vőlegény csillag. Igen, eléggé fiút szerették volna.

Ja és Karla. Karla olyasmi, mintha cirmos lenne, csak szürke-fehérben. Nagyon okos tekintete van, és zöld szeme. Egyszerre meghökkentő szépség és cuki!

Aprpó Karla. Az én kiscicám jelezte, hogy ki akar menni a hordozóból. Mivel nem volt senki a kupéban, kiengedtem.
Már az út java része eltelt (szerintem) mikor benyitott egy Hugrabuggos prefektus. A Hugrabugot a nyakkendőjéről, a prefektust pedig a jelvényéről tudtam meg.

- Öltözz talárba, hamarosan elérjük a Roxmorts falut - ekkor látta meg hogy már talárban vagyok. Meg Karlát is.

- Milyen szép macska - jegyezte meg. - Ha jól tudom ez egy olyan tulajdonságú aki...
Ekkor elkezdünk a tulajdonságokról beszélgetni. Mármint Karla fajtájának tulajdonságairól.

- Hol is vettétek? - kérdezte Karlát simogatva.
- A Mágikus Menazsériában.

Még beszélgettünk egy darabig, de mennie kellett.

Eltelt pár perc, mire egy fiú csörtetett be az ajtón.

- A csokibékám keresem. Nincs itt? - mosolygott rám.

- Nem nincs itt - mosolyogtam vissza rá.

- Amúgy hogy hívnak? Én Cedric Diggory vagyok - nyújtott kezet.

- Kestrel McLagen - fogadtam el kinyújtott jobbját. Tudom, hogy a McLagen név miatt sokan utálni fognak majd. Lehet úgy voltam vele, hogy addig titkolom amíg lehet, (de Cedric nekem szimpatikus volt, így jött a hirtelen őszinteség hullámom). Amúgy is rájönnek a beosztáskor. Ha utálnak, akkor megbirkózom vele.