McLagen-Sztori: 1. Tévedés

Belógok egy klubbhelységbe

- Mi a jó büdös Merlin nője? - hallottam meg szinkronban az ikrek csodálkozó hangját. A pergamennel nagyot csaptam a fejükre.

- Hogy beszéltek? Nem szégyellitek magatokat? - szidtam le őket.

- Na jó - kezdte George - ez para - fejezte be Fred.

- Oké, befejezni! - szóltam rájuk. - Van egy térképünk. Ééés - néztem összehúzott szemmel a térképet - Jön Piton! Csíny letudva! - erre minden eltűnt a térképről, ismét csak egy pergamen lett. Kapkodva eltettem a táskámba.

Rögtön meg is jelent Piton.

- Áh! Két Weasley és egy McLagen!? - mondta gúnyos mosollyal - Itt valami bűzlik. Miss McLagen, jól van? Nem bántották? - vonta fel a szemöldökét iszonyú gúnyosan.

- Nem - feleltem.

- Az jó - kezdte (gúnyosan) mosolyogva a tanár - Mert a kedves szülei eddig is zaklatták az iskolát, hogy tegyük át kegyedet egy másik házba... - magyarázta. - Természetesen nem a Griffendélbe - fejezte be, és elsétált.

Én pedig köpni-nyelni nem tudtam a megdöbbenéstől. Erről Jenny nem tudott. Több mint biztos. Akkor írt volna nekem. De azon nem lepődtem meg, hogy a szüleim a hátam mögött cselekednek. Hozzászoktam már, csak szimplán feldühít.

- Na jó! Srácok, pennát, papírt! Írok anyámnak! - döntöttem el.

- Kest, nincs nálunk! - rázták a fejüket.

- Nem érdekel, akkor elmegyek veletek a klubbhelységetekbe! - mondtam, és a fiúkat húzva elindultunk a Griffendél klubbhelysége felé.

- Kest! - nézett rám Fred - ugye tudod, hogy nekünk nem sasunk, hanem egy portrénk van? Aki ráadásul pletykás is? - próbált lebeszélni.

Enyhén idegbetegen néztem rá, mire elhallgatott, én pedig tovább mentem. A térképet elővettem közben.

- Esküszöm, hogy rosszban sántikálok! - mondtam a pergamennek.

Az rögtön térképpé is változott.

- Remek! Dumbledore a szobájában járkál, a Griffendélesek felsőbb évesei Roxmortsban vannak. A többiek kajálnak. Indulás! - határoztam el magam.

- Kest, ne! Ennek nem lesz jó vége! Ne hagyd, hogy Piton provoláljon! - próbált lebeszélni George.

Én erre elővettem a "legszebb" nézésem, és elindultam a Griffendél klubbhelysége felé.

Pár perc után odaértünk. Ránéztem az ikrekre, és suttogva magyaráztam.

- Elmondjátok neki a jelszót, és nem csukjátok vissza, hanem a falhoz nyomjátok. Én addig besurranok - mondtam el a tervem.

Ők oda mentek a Kövér Dámához, és George elmondta a jelszót.

- Cukros csirkecomb! - én majdnem felröhögtem. Ilyen idióta jelszót tesznek be? A prefektusok beszívhattak.

- Ahogy mondod, drágám! - mondta a Kövér Dáma, és kivágódott.

Fred erre odanyomta a falhoz, és én besurranram. A Dáma persze méltatlankodott közben.