- George, jól vagy? - a lépcső fordulóban gubbasztó George látványa ilyesztő tud lenni. Vagy inkább depressziós.
A százfűlé-főzet hatására az én alakomban ült, felhúzott térdét átkarolta.
- Csak Frastenk - sóhajtott fel.- Mit mondott? - térdeltem le elé. - Megtudta ki vagy? - ijedtem meg.
- Nem. De beszólt nekem, én meg azt vágtam vissza, hogy az anyja anyját. Vagyis a nagyanyját. Éppen megütött volna, amikot Dumbledore közbe lépett.
- És mi történt? - kérdeztem türelmetlenül.
- Dumbledore felvitt engem az irodájába. És azt mondta hogy te vagy az évfolyamelső.
- Azt hittem Jeff az - gondolkoztam el. Aztán rájöttem valamire és elkezdtem örülni, mint majom a farkának. - De én bájitaltanból jobb vagyok nála! Ezt el sem hiszem? Georgie, te elhiszed? Én alig hiszem el! - felálltok, és elkezdtem ugrálni. - Én vagyok az évfolyamelső! Ez hihetetlen! Annyira boldog vagyok! George te elhiszed? Én lettem az évfolyamelső! Ez csodálatos! George, ugye milyen jó! Annyira elképesztő! - szerencsétlen George-ot felrántom a földről, és a kezét fogva ugráltam tovább, majd egyszercsak megöleltem. Amikor lányos kirohanásom van szoktam embereket ölelgetni, na!
- Kestrel, jól vagy? - kérdezte George. Lenéztem rá (hah! Az ikertestvére testében én vagyok a magasabb!) és láttam hogy valami azért még bántja.
- Mi a baj George? - váltottam át aggódó stílusra.
- Hááát... én örülök neki meg ilyenek, arról szó sincs, hogy nem, de olyan fura lesz az, hogy néha nem leszel itt a suliban. És én tényleg örülök neki de... - össze-vissza makogott. Leült.
- George, miről van szó? - néztem mélyen a szemébe. És ismét le térdeltem elé.
- Jövőre indítani akar egy versenyen! - nyögte ki, mire elkerekedik a szemem.
- Hogy mi?! - akadtem ki.
- Versenyre mész! - nézett rám George
- De mért? Milyen ez a verseny? George, mesélj! - kértem. Törökülésbe helyezkedem, majd vártam.- Háát.... - húzta el az elejét - az lenne, hogy minden hónapban van egy pár napos forduló. De félévente, vagyis kétszer, vannak az egyhetes fordulók. Pontoznak, és a győztes nagyon jó lesz az iskolák között.
- Hány évesek lesznek? - döbbentem meg.
- Most kiírták, hogy tizenkét-tizenhárom éves tanulókak küldjenek.
- De akkor mért nem egy harmadévest küld el? Mármint aki most másodéves, jövőre harmadéves - zavarodtam bele. - De neked más bajod is van! - néztem rá szúrósan.
- Nem, semmi! - motyogta maga elé.
- A hazudozást gyakorold! - forgattam meg a szemem.
- Tényleg semmi, csak fura! - suttogta.
- Mi fura? - vontam fel a szemöldököm, bár már volt egy sejtésem.
- Hiányzik! - közölte egyszerűen. - Hiányzik Fred.
- Te is hiányzol neki. Nem mondja, de látom rajta - simítottam meg a karját. - Már úgy is mindenkinél bepróbálkozott Frastenk. Holnap cserélünk! Oké?
- Nem, nem kell! Miattam nem! - tiltakozott.
- Látom Freden is hogy szenved. Hiányoztok egymásnak! - felálltan, és őt is felhúztam.
- Köszi! - nézett rám George fáradtan. - Holnap reggel? - kérdezte.
- Igen - bólintottam. - Nem lett volna szabad elválasztanunk benneteket! - ráztam a fejem, és rövid, vörös hajamba túrtam.
ESTÁS LEYENDO
McLagen-Sztori: 1. Tévedés
FanficTévedtem? Ó, de még hogy, és milyet! Estem pofára? Párszor. Megbántam? Nem. Mert azok akik kiállnak érted a legjobb barátaid. A történek egy kitalált szereplő, Kestrel McLagen szemszögéből fog íródni. Kestrel a Weasley ikrekkel egyidős (tehát az a...