McLagen-Sztori: 1. Tévedés

Gyökér Frastenk

Amikor George elmondta mi van a papírban, amivel Frastenk üzent enyhén szólva kiakadtam.

- Mi az, hogy beszélni szeretne velünk?! Valamire készül, és én nem hagyom neki, hogy megtegye! Nem fogunk vele beszélni! Sőt, meg is van! - egy iszonyú elmebeteg terv kezdett körvonalazódni a fejemben.

- Srácok, megvan! Értitek, egyszerű, de nagyszerű lesz! - na, itt jelent meg a sorozatgyilkos vigyor a fejemen.

A fiúk közelebb hajoltak, elmondtam, hogy mi a terv.

- És ezzel megakadályozhatjuk, hogy rosszakat mondjon rólunk, Kest te zseni vagy! - csapott a fejére Lee.

- Már csak le kell nyúlni két liter százfűléfőzetet - kotyogott közbe Geroge.

- Az a ti dolgotok lesz - vigyorodtam el. - Előtetek lesznek a hatodévesek. Ők erről tanulnak. Az ikrek balhét csinálnak, Piton elmegy hozzájuk, Lee pedig lenyúl annyit, amennyit tud. Kapis? - mindhárman bólintottak.

- De Kest, te nem is csinálsz semmit! - kapott a fejéhez George.

- De bizony, hogy csinálok! Dorával együtt kutakodunk egyet! - elvigyorodtam. - De az az én gondom legyen. Szedjétek össze ami kell, én viszont szaglászom a Mardekár után.

- Rendben, lefoglalom a Hollóhátasokat, két órára. Utána találkozóm lesz. Oksi? - vállalta el Dora.

- Igen. Tessék, itt a talárom - adtam át a ruhadarabot.

Délután volt, megtanultam.

A lány elkezdte változtatni a méretét. Miliméterre pontosan olyan magas lett, mint én, a haja a legutolsó szálig mint az enyém. A szeme árnyalatát is hozzám igazította.

- Tökéletes! - vette fel a talárt. - Akkor a jelszó az egy okos kérdés? - bizonyosodott meg róla. Bólintottam. - Csak ügyesen Kest! - megölelt, majd elszaladt.

Én megkönnyebbülten bólintottam, és elindultam a dolgomra.

- Te még ilyenkor is a levegőben vagy? - értem oda Marcus Flinthez.

- Edzésből soha nem elég. Mért? - szállt le hozzám vigyorogva, én viszont komoran bámultam rá.

- Nagyon is jól tudod mért, Flint!

- Áhá! - még nagyobb vigyorra húzódott a szája. - Tehát Frastenkről kell infó. De ugye tudod, hogy ez nincs ingyen?

- Tisztában vagyok vele. Mit kérsz? - ha már alkudoznom kell, a tárgyára kíváncsi vagyok.

- Egyszerű - megvillant egy harminckét fogas mosolyt. - Valahányszor ha kell egy szívesség ami a Mardekárhoz kötődik, engem keresel meg vele, és egy szívesség, egy infó rólad. Olyan, amit nem tudok. És sem én, sem te nem csicseregsz arról, hogy honnan kapod vagy kapom én rólad az infókat - közelebb hajolt, és mélyen a szemembe nézett, hogy biztosan tudjam; nem viccel.

- Legyen - sóhajtottam - azt tudod amit Frastenk tud. Igaz? - bólintott. - Az unokatesóm a Hugrbuggos Nymphadora Tonks. Anyai ágról.

- Rendben, ezt nem tudtam. Tehát az infó Frastenkről. Külön külön akar megpuhítani titeket, és a másik ellen fordítani. Utánatok kutatott, mindenkinek ott fog betalálni, ahol a legjobban fáj.

- Értem. Köszönöm Flint!

- Szívesen McLagen. És remélem tudod, hogy Frastenkkal kapcsolatban csak pofára eshetsz! - mondta, miközben felszállt a seprűre.

- Tisztában vagyok vele! Jó repülést! - intettem neki, mire biccent, és felszállt.
Én otthagytam a kviddicspályát.

- Kest, jó hír! Pár napra elegendőt szerztünk mind a négyünknek! -Fred olyan ünnepélyes volt abban az eldugott kis folyosóban, mit bátyuskája, Percy.