McLagen-Sztori: 1. Tévedés

Lebuktam!

- Irány a kaja! - sóhajtottam fel megkönnyebbülten. Hű, Fred testében még borzasztóbb a mágiatöri. Pláne a Mardekárral. Az az idióta Frastenk egész óra alatt kétes pillantásokat vetett rám. Végül úgy döntöttem, majd a jegyzeteimet lemásolom Jeffről, ha ennek a hülyeségnek vége lesz.

- Gyere Lee! - rántottam meg Fredet, (aki elaludt). Szerencsétlen csak pislogott, míg mi (Lee és én) halálra röhögtük magunkat. Mert szegény gyerek kiesett a padból. Akkor ébredt fel csak, és így indultunk le a nagyterembe.

- Ez gonosz volt! - tapogatta meg Fred Lee hátsófertáját.

- Ne tapizz! - csapott a kezére Lee.

- Tényleg! - kaptam észbe - inni! - döbbenten nézntek rám. Én viszont látom, az órán, lassan visszafogunk változni.

- Elő az üvégcséket, és meghúzni! - rendelkezett Fred. Meg is tettük amit kért, elintézve a probléma.

Leülünk a nagyterem beli Griffendéles asztalhoz, és én George pillantását kutattam.

Szegény, éppen Jeffel beszélgeett,, és fáradt arcából arra következtettem, hogy fogalma sem volt miről. Csak le ne bukjon nekem.

- Fred, ez szép volt, mondhatom! - ült mellém Charlie. - Ellógod a segítségem!

Fred, aki velem szemben ült, mint Lee, alig láthatóan behúzta a nyakát. Lee, aki George kinézetével ült mellettem elnevette magát.
- Ennyire mellre szívtad? - kérdezte.
- Nemár, bátyus, azt hittem jobb a humorod! - fejeztem be, megbökve a könyökét.

- Határozottam fogalmam sincs róla, melyikőtök melyik! - meredt ránk pislogás nélkül. - Melyikőtök Fred, és melyikőtök George? - Lee-vel egymásra pillantottunk, és éreztem, hogy abban a szent pillanatban ugyanarra gondoltunk.

- A döntés... - kezdtem...

- ... rajtad áll! - fejezte be újdonsült álikrem.

- Látod, Charlie, szerintem meg se próbáld! - nevetett fel Fred.

- Te tudod ki-ki? - nézett rá fáradtan Charlie.

- Igen - bólintott Fred.

- Elmondod? - kérdezte a bátyja.

- Nem - közölte Fred egy gonosz vigyor kíséretében.

- Gondoltam - forgatta meg a szemét Charlie. Mélyen a szemembe nézett, én pedig álltam a tekintetét. - Te vagy George!

- Annyira biztos vagy benne? - hajolt be közénk Lee.

- Fiúk, mondjátok meg melyikőtök melyik, és el van intézve! - hallottam meg egy fontoskodó hangot. (Igen, Percy volt.)

- Megszólalt a kisokos - morogtam magam elé, mire Charlie kuncogni kezdett. Aztán elgondolkozott valamin.

- Nézzétek! - cselhez folyamodott, és George felé mutatott. - Ott a kiscsaj, aki majdnem a Mardekárba került, beoltotta a Griffendélt, de a Hollóhát asztalánál ült le, és nem haverkodik Hugrabugosokkal!

- Nem! - mondtem. - Nézd! - valóban, George Dorához társult, és vele beszélgetve ment ki. Dora, te vagy a legjobb unokatesó!

- Kivéve vele? - kérdezte Lee nevetve.

Charlie erre nem szól semmit, csak evett tovább, mi pedig követjük a példáját. Szegény, annyira próbált rámutatni arra hogy tudja a barátságunk titkát, a fiúk meg fel sem fogták.

Egy árnyék áll fölém, miközben bűbájtanon jegyzeteltem.
- Weasley - sziszegte Frastenk. - Csengetés után beszélni akarok veled! - ohh, csak akarsz, szerinted én akarok? Álomvilágban élsz!